login |

Pilot-mustra: The Twilight Zone – 1×01-02

2019. 04. 04. 19:50 - Írta: winnie

24 hozzászólás | kategória: antológia, kritika, pilot-mustra,

Tudom, hogy nem szabad sajátmagunkból kiindulni, de én őszintén meglepődtem, amikor azt tapasztaltam, hogy az Alkonyzóna című klasszikus epizodikus antológia rebootja a CBS All Access-től nem hype-osabb. Pedig, ha belegondolok, akkor semmi okom nem lett volna rá, hiszen a Black Mirror-on kívül nem nagyon robbantottak itthon a műfaj képviselői (és az sem az első szezonjában indult el hódító útjára, valljuk be), még a scifis Philip K. Dick’s Electric Dreams sem indított be sokakat, pedig kifejezetten jó volt.

Talán, ha az Outer Limits (Végtelen határok) jött volt Rod Serling alapvetése helyett? Ami egyébként most kapta meg negyedik tévés változatát és egy elég erős készítői gárdával (Jordan Peele, mint producer és műsorvezető, a showrunner a Daredevil S2-ért felelő Marco Ramirez, a házi rendező pedig a Banshee-s Greg Yaitanes) készült arra, hogy természetfölötti és scifis tanmesékkel gondolkoztasson el minket.

THE TWILIGHT ZONE – 1×01 – 7/10
THE TWILIGHT ZONE – 1×02 – 8/10

Igen, tanmesékkel. Amire a kissé mesterkélt, mégis a klasszikus változatot megidéző felvezető és lecsengető, kamerába beszélős narráció tökéletesen alkalmas. Az Alkonyzóna (Homályzóna, aki így ismeri) olyan 35-55 perces történeteket próbál mesélni, amik lehetőség szerint gondolatokat indukálnak, erkölcsi tanulságokkal szolgálnak (még ha csak idézőjelesekkel is), s közben persze szórakoztatnak, esetleg elborzasztanak.

Az első rész például egy nem túl sikeres komikusról szól, aki lehetőséget kap arra, hogy teljesüljön a kívánsága és elérje azt a sikert, amire mindig is vágyott – azonban ennek komoly ára van. A folytatás pedig egy klasszikus sztorit dolgoz fel (vagy inkább modernizál), a William Shatner főszereplésével készített Nightmare at 20,000 Feet-et  (Richard Matheson novellája ihlette!), melyben egy repülőgép utasa a fedélzeten egy podcastet kezd el hallgatni, ami nagy megdöbbenésére saját járatának különös tragédiájáról szól.

És… ennyi? Epizodikus antológiákról utólag, évadszinten lehet összegzést írni, hiszen akkor már látszódni fog a stílus, a belőtt irány, ami kapcsán egyelőre csak készítői ígéreteket sorolhatnék fel mindenféle alap nélkül, illetve lehet spoileres epizódkibeszélőket írni, mert ha a The Twilight Zone betölti a funkcióját, akkor képes párbeszédet is megindítani egy-egy résszel. Azonban mivel alapelvünk, hogy pilotkritikában nem spoilerezünk, ezért a folytatásban már nem sok mindent tudok írni.

Annyit mondjuk igen, hogy tetszett a kezdés. Igaz, az 1×01 túlságosan kiszámíthatóan csordogált, nem értettem, hogy miért akarják ezt a történetet elmesélni, és legalább 25-30 perc kellett ahhoz, hogy a feje tetejére álljon a képlet (aki ezt várta, az persze nem lepődött meg, de én nem tudtam, hogy mire számíthatok), és onnantól kezdve már meg voltam nyerve és érdekelt, mire megy ki a játék.

Az 1×02-ben pedig a kezdetektől fogva nyert ügyem volt, hiszen az ilyen sztorik még akkor is lenyűgöznek, ha tudom, hogy nem lehet racionális kifutásuk. És ez lehet a kulcsa a The Twilight Zone-nak, hiszen a narráció is azt sulykolja belénk, hogy minden történet az “Alkonyzónában” játszódik, amit látunk az ott lehetséges, szóval kicsit el kell rugaszkodnunk a talajtól, amivel nem azt mondom, hogy a tanulságok nem lehetnek univerzálisak.

Nem csak a készítői gárda illusztris, hanem nyilván minden epizódot megnyomnak ismerős arcokkal. Az első részben Kumail Nanjiani és Tracy Morgan szerepel többek között, míg az 1×02-nek Adam Scott a főszereplője, de mellette ott van például Katie Findlay is – sem rájuk, sem a megvalósításra nem lehet panaszunk, abszolút uptodate a széria kinézet tekintetében.

Az új The Twilight Zone szellemiségében egyelőre hozza a régi szériát, és bár nem volt kiemelkedő, de engem elkapott, bár tudom, hogy sokaknak ennyire nem fog bejönni. A lényeg, hogy nekem mindkét epizód tetszett, de mindkettő máshogy. Az első a feléig csak nézhető volt, az 55 percnek a második fele szippantott be inkább, míg a repülős rögtön belekezdett a rejtéllyel, s bár nyilván repetitív és valahol kiszámítható volt, egyedül csak a befejezés volt kevésbé ínyemre való.

Persze a tetszéshez az is kell, hogy az ember kedvelje az epizodikus antológia műfaját és ne a Black Mirror-t keresse a sorozatban (ódzkodni is fognak a technológiai témáktól, inkább akkor már szörnyekkel foglalkoznak). És persze az sem árt, hogy a komótosabb történetmesélésre nyitott legyen, mert simán megtörténhet, hogy a 30 helyett inkább 50 perces epizódhosszok egyeseknek soknak bizonyulnak majd.

24 hozzászólás Ne habozz!

human - 2019. 04. 04. 20:25

azért az electric dreams lejjebb volt minőségben, hiába Dick így vagy úgy. Ami meg jobb, mint a RObots + Love, az tényleg hypeos lett a premierjére legkésőbb.

Tomtom - 2019. 04. 04. 20:36

“CBS” – Laikus kérdés, ezt valami emberi csatornán vajon el lehet majd érni? (hbo, netflix)

winnie - 2019. 04. 04. 20:38

human: mar regota tervezek irni rola, es a is igaz, hogy imdb pontszam szerint neztem a reszeket csokkeno sorrendben, de az eddigeket szerettem.

winnie - 2019. 04. 04. 20:39

tomtom: egyelore nincs hir rola.

mrmackey - 2019. 04. 04. 20:44

A 01 annyira rossz kritikákat kapott, hogy neki se álltam, a 02-t viszont megnéztem, és nekem is bejött a maga módján. Leszámítva két dolgot: az egyik a vége, ami totál értelmetlen és nem illik az egész sztoriba, a másik pedig, hogy kb a harmadánál nyilvánvaló volt, mi történik: egy önbeteljesítő jóslattal van dolgunk. Ezután meglepetést legfeljebb a végkifejletnél vártam, de sajnos nem tudták kivezetni semmilyen eredeti poénra.

Az említett két klasszikus eredetit élveztem annak idején, így ennek is adok egy esélyt. De maga az epizodikus formátum, átívelő sztori nélkül, nagyon nem az én műfajom.

Labanczbm - 2019. 04. 04. 23:22

Nekem Peele nagyon fura narrátorként. Mindig elmosolyodom rajta, mert nagyon olyan mintha egy Key & Peele sketchet néznék.

Mordekai - 2019. 04. 05. 08:09

Nekem a 1985-ös (a második) széria) a legnagyobb alapmű. Super Channel, a kábel tv kezdete, egy új ablak a világra, még kezdő angoltudással is istenkirály volt az a korszak. Sosem felejtem az élményt, amikor otthon egyedül órákig paráztam egy-egy epizód után, még a reklámblokk sem hozott ki a sokkhatásból és fel kellett kapcsolnom az összes lámpát a lakásban, amíg a szüleim haza nem értek. Azóta természetesen bepótoltam az eredeti 1959-es szériát is, meglepően jó! A csavarok, csattanók ugyanúgy ütnek, sőt! A 2002-est meg hagyjuk, az rémgyenge volt.

Nagyon örülök, hogy megint van The Twilight Zone, de magasan van a léc. A két új rész után nem vagyok felháborodva, ez jó jel. Valószínű, hogy ez a kezdeti hurráoptimizmus, majd kiderül.

Ami tetszett:
– Igényes, eltalált képi világ
– Jó rendezés
– Jó alakításaok
– Elkapták a hangulatot

Ami nem:
– Lerövidített, lebutított főcím. Muszáj belinkelnem minden idők legjobbját:

https://www.youtube.com/watch?v=2Znqt2b8CKQ

– Felrúgták a formátumot, ez nagy hiba. régen úgy ment le a tv-ben, hogy egy órás blokkban 2 vagy 3 rész (minél rövidebb annál jobb), néha egy, a rendes hosszú főcímmel, a creepy feliratokkal és outro-val
– Szájbarágós megmagyarázás a történetben, ez nagyon nem jó jel, mindkettőben volt, még a következő rész trailer-jében is (“some kind of parallel universe…”)
– Sokkal jobb volt, mikor a narrátornak csak a hangját hallottuk, Jordan Peele sosem lesz egy Rod Sterling és bár az előadása a trailer-ekben jó volt, de ezekkel a vizuális kreatívkodásokkal nem adja
– Hanyagolni kellene mindenféle politikai állásfoglalást, célozgatást, ez nem erről szól, elég átlászó már a casting is a trailerekből kiindulva

Kíváncsi vagyok, hogy eredeti ötletekkel hogy állnak a készítők, mert valljuk be, a “The Comedian” konkrétan egy Death Note variáció volt. A “Nightmare at 30,000 feet” meg egy klasszikus epizód második remake-je, a mozifilmben is volt már egy. Remélem nem egy homage/tribute/iparosmunka lesz az új széria.
Egyelőre 10/6-nál többet nem tudok adni egyik részre sem.

Még ha nem is lesz olyan jó, de kötelezően nézős program ez. Késő este, sötétben, egyedül, fejhallgatóval… tőlem megkapja az esélyt.

winnie - 2019. 04. 05. 08:29

a twilight zone nem állásokat foglal, hanem nézőpontokat mutat meg – ez nem mindegy, de mindig is reflektív volt társadalmilag, konkrétan már az első részei is elég tematikusan reagáltak az akkori korra. sőt, ez volt a nagy találmánya a sorozatnak, mert akkor, az 50-es években ugye cenzúráztak mindenféle politikai állásfoglalást a tévéből (ahogy olvasom, ez piszkosul frusztrálta korábbi munkái során serlinget), így azokat ezekbe scifis sztorikba nagyon jól el lehetett rejteni. (ez persze az alapsorozatra vonatkozik, a későbbiek nem tudom, hogy álltak hozzá, azokat annyira nem ismerem.)

nyilván az egész nem meglepő, hiszen nem egyszer klasszikus scifis toposzokat, illetve menő scifi-írók történeteit dolgozták fel bennük, akiknek ezek a novellái pláne áthallásokkal operáltak a sokszor jövőbe vagy másik világba helyezett sztorijaikkal (így senki nem mondhatta, hogy a jelen politikai/társadalmi berendezkedését kritizálják, vagy azokon köszörülik a nyelvüket), és ezzel is erősítették ezt a tanmesés jelleget. akkor mondjuk nyilván a (hideg)háború/háborús fenyegetettség, a rasszizmus és különféle tömegbefolyásolási dolgok voltak a menők. persze a sorozat akkor volt a legerősebb, amikor mindez eléggé a sztori szövetébe volt ágyazva, mert akkor nem tűnt prédikációnak, és aki akarta, dekódolta, aki pedig nem volt fogékony rá, az simán a scifit élvezte minden egyéb felhang nélkül.

szóval látatlanban mondom, hogy ha van eszük és hűek akarnak lenni az eredetihez, akkor erre fognak ráerősíteni, hiszen a twilight zone identitásáról van szó. más kérdés, hogy azt aláírom, hogy ha nagyon a tanulságokra mennek rá, akkor azok egyeseket érzékenyebben érinthetnek, mert a mai kultúra az érzékenykedésről szól.

winnie - 2019. 04. 05. 08:36

“Felrúgták a formátumot, ”

régen 25 perces részek voltak, most hosszabbak, de ez volt a formátum – a 85-ös twilight zone rúgta fel, hogy több történetet toltak egy részbe. de igazából lehet úgy venni, hogy több rész került egyszerre leadásra, így nem hiszem, hogy ez gond lenne. mások voltak akkor a sztenderdek, anno lehetett felületesebben tálalni, most azért próbálnak karaktereket írni.

““Nightmare at 30,000 feet” meg egy klasszikus epizód második remake-je, ”

igen, de látva az eredetit eléggé másmilyen volt:) így szerintem érdemes újrázni.

Mordekai - 2019. 04. 05. 09:36

“a twilight zone nem állásokat foglal, hanem nézőpontokat mutat meg”

Ha majd több nézőpont lesz, akkor elhiszem, hogy nem állást foglal. Nem erre számítok Jordan Peele-től… Nálam az ilyen egyértelmű, nem túl mély, szűk látókörű, üres, aktuálpolitikai odaböfögések kilógnak, mint amilyen a standupos figura elnökre tett megjegyzése.

De mindegy mert a Twilight Zone a csattanós, csavaros, fura, váratlan, megmagyarázhatatlan dolgokról szól és arról, hogyan reagálnak rá az emberek. Az, hogy milyen környezetben, az nekem mindegy. Mondjuk az aktuális hátteret most a Black Mirror elég jól feldolgozza, a Twilight Zone ennél függetlenebb maradhat.
Ahogy olvaslak, nagyon ragaszkodsz a sci-fi skatulyához, de a Twilight Zone sokkal tágabb, volt itt kísértet, télapó, értelmezhetetlen wtf-klipmontázs, romantika, dráma, fantasy, mese, utópia, disztópia, múlt, jövő …rengeteg minden. A Homályzónában (én ezt a fordítást jobban szeretem) bármi megtörténhet, és ez a lényeg.

winnie - 2019. 04. 05. 09:50

“Ha majd több nézőpont lesz, akkor elhiszem, hogy nem állást foglal.”

mi? ugyan már. éljen a puha generáció? jajj, valaki ki mer mondani valamit? nehogy már nevén nevezzük a gyereket?

ez még viccnek is rossz. egy rész, egy téma, EGY NÉZŐPONT. ha ettől félsz, akkor mást kell keresned, de az asztalt csapkodni azért, mert valaki nézőpontot mer közvetíteni, az túlérzékenység. kivéve, ha valami elmélkedős, vitázós epizódról van szó, amibe szervesen bele lehet illeszteni az effélét, de az ilyen megközelítéseknél mindig kilóg a lóláb, az erőltetettség. épp erre céloztam az érzékenység kapcsán, hogy a pc-s marhaságokra, több nézőpontra, a mindenkinek való kényszeres megfelelésre a világon semmi szükség nincs.

ha valaki mondani akar valamit, mondja ki, ne szabadkozzon! sajnos a mai közbeszéd halála az, hogy egy véleményhez automatikusan jár a szabadkozás, és a “nem is úgy gondoltam”. ezt el kell fogadni, no de én olyat még nem nagyon pipáltam, hogy valaki követeljen ilyesmit, hogy konkrétan igénye legyen rá. i mean WTF? nyilván, ha valakit nem érdekelnek bizonyos vélemények, akkor be fogja fogni a fülét. ez teljesen természetes. mint ahogy az is, hogy valaki bizonyos véleményeket nem kívánatosnak tart, és nem közli azokat. ez az élet. (és ez az a pont, ahol egyébként sokan benézik a dolgokat, ugyanis az, hogy bizonyos fajta vélemény nincs jelen, például a Gyilkosságok társadalmi hasznossága melletti érvelés, az nem azt jelenti, hogy ennek nem adnak terepet, hanem azt, hogy egy író sem akar efféle mellett érvelni.)

adott egy téma. amit egy karakter révén felvezetnek, akkor csak és kizárólag annak a karakternek a nézőpontja érdekes. minden más lényegtelen. vannak ilyesmire más műfajok. igen, meg lehetne csinálni, ha minden oldalt ki akarjanak elégíteni (:szolid hányás:), hogy a karakter találkozik teljesen random valakivel, aki kérdőre vonja “küldetése” közben, ellenérveket sorakoztat fel, stb., de ez iszonyat erőltetett dolog, ebből látszik az, amikor egy író nem meri a karaktert használni, mert meg akar felelni a társadalmi elvárásoknak, senkit nem akar megsérteni. aki érzékeny, az úgyis akkor elkezd máson érzékenykedni.

a régi epizódokban például elég kedvelt téma volt az atom, mondjuk háború tekintetében. ha erről akarnak mesélni, akkor CSAK ÉS KIZÁRÓLAG akkor működik a dolog, ha valaki olyanon keresztül teszik, akinek van hangja és nézőpontja – akár pro, akár kontra. mindenfajta mismásolás csak gyengít az üzeneten. és ezt a témát anno elég jól meg is lovagolták, elég sötét szcenáriókat festettek fel, elborult nézőpontokkal, amiket, ha nem egyoldalúan ábrázoltak volna, a fene megette volna.

rengeteg téma van, amiket rengetegféleképp lehet megközelíteni. két vagy három nézőpontot két vagy három részben érdemes bevetni, nem egy részbe belezsúfolni, hogy még saját hanggal se rendelkezzen az epizód. ez nem hírműfaj, ahol bármiféle kiegyensúlyozottságra törekedni kéne.

” üres, aktuálpolitikai odaböfögések kilógnak, mint amilyen a standupos figura elnökre tett megjegyzése.”

??? épp ez lenne a műfaj halála, ha a karakterek még véleményt sem mondhatnának. éppen azzal karakterizálnak, hogy véleményt ismerünk meg. nem csak tettekkel lehet. hogy mi abban az aktuálpolitika, ha abban a világban egy fasiszta az elnök, azt nem tudom (mármint azon kívül, hogy nyilván a mi világunkban is van ország, aminek fasiszta az elnöke – mármint nem tudom, rohadtul nem követem a politikát, de fura lenne, ha a fene nagy sokszínűségben pont egy olyan népszerű eszme, mint a fasizmus nem képviseltetné magát), hiszen örökzöldről van szó, de ebből kiderült 1.) hogy épp milyen elnök van hatalmon és/vagy 2.) hogy a karakternek mi a véleménye – szerethetné is a fasizmust, lehetne pro gun, ez lényegtelen. (bár nem tudom, hogy neked az üresség-e gond, és komolyabb rugózást vársz el, alaposabb kifejtést (ami nem mindig szerencsés), vagy az aktuál (mi más lehetne, ha nem aktuál?) vagy a politika (ez nem volt az, csak egy politikai szereplőre utaltak, nem hiszem, hogy nagyon politikus akarna lenni a sorozat, a való êlet arra elég) – de ahogy írtam, régen az ilyesmit cenzúrázták. ezt unta meg rod serling is, ki kell használni, hogy ma már szabadon lehet ilyesmit mondani, mert nincs tíccsukbe!)

te, az alapján, amit írsz, azt várod el, hogy vagy ne merészeljen beszélni a világról, vagy azt, hogy ha beszélni mer, akkor a saját véleménye mellé csúsztassa be azt is, hogy “de nem mindenki gondolja így…” vagy ha mindenki így gondolja, akkor azt, hogy ez a népakarat, hogy igény van rá, hogy igaza van, vagy nem is tudom. ha egy karakter minden mondatáért bocsánatot akar kérni csak azért, mert gondolkozni mer egy módon, mert markáns a véleménye, vagy mert megbánthat valakit, akkor az lenne csak az igazi twilight zone. mondjuk lehet, hogy ez is egy jó epizód lehetne.

ha van egy markáns nézőpont, és köré jó sztorit és érdekes dilemmákat csomagolnak, akkor azt élmény nézni, akkor is, ha az ember nem ért vele egyet. ott vannak a sorozatgyilkosos sorozatok, amiben a beteg gondolkodást lehet megismerni, pont most nézem a killing eve-et, ahol az egyik főszereplő pszichopata. és ezt vállalják. egyelőre. ez így jó.

(zárójelben egy személyes megjegyzés: szerintem a félreértésbeli gondok abból adódnak, hogy vannak, akik csak tömbben képesek gondolkodni, miszerint egy bizonyos gondolkodásmóddal vagy nézettel csak és kizárólag egyfajta vélemény jár minden egyes témában. és ez az, ami teljesen abszurd. attól, hogy valakinek van egy világnézete, attól még lehet halálbüntetés párti vagy ellenes, lehet abortuszpárti vagy ellenes, lehet rasszista vagy azt ellenző, lehet fasiszta vagy a fasizmust ellenző, lehet X vagy Y. ez az, ami nincs így. attól, hogy valaki egy adott általános gondolkodásmóddal bír, a kismillió témában vallhat teljesen ellentétes véleményeket a hozzá hasonló gondolkodásúakkal.)

winnie - 2019. 04. 05. 09:50

és az is fontos, hogy a twilight zone-ben nem a klasszikus mondjuk meghökkentős mesés módon volt csavaros a zárás – itt van ez a két rész, ahol a befejezés nem valami nagy csavar volt, hanem olyan momentum, amit ebbe a moralitás köntösbe burkoltak.

és tippre itt sem a nézőpontokon fog elcsúszni a sorozat, ha elcsúszik, mert azok remélhetőleg tiszták lesznek. az erkölcsi tanulság tálalása és esetleges tukmálása lehet nagyon kényes kérdés.

zirmi - 2019. 04. 05. 12:22

az első részt 5 perc után skippeltem a második nem volt rossz.

lee - 2019. 04. 05. 14:18

Be fogom próbálni, mert a régiket is néztem. De remélem ez a Peele csóka mozgóképen jobb narrátor lesz, mert az első kép alapján nem túl remek. :)

westhammer - 2019. 04. 19. 17:53

A negyedik rész nekem nagyon bejött, eléggé X-akták epizód volt, de szép kerek volt és volt benne bőven wtf?

walaki - 2019. 04. 26. 16:17

Teljesen egyetértek winnie-vel (ami kicsit meglepő, mert nem ugyanazt a stílust szeretjük). De ez pont azt mutatja, hogy mennyire jól sikerült sorozat, hogy eltérő ízlésű embereknek is egyaránt bejön.

Az első pár résztől nem voltam annyira oda (egyáltalán nem volt rossz, csak semmi extra, legalábbis nekem, de én már nagyon öreg motoros vagyok sci-fik terén), míg aztán az ötödik rész nagyon odab*szott. Tényleg nem tudok rá mást mondani. Abszolút aktuális témát feszeget olyan éleslátással és szatírával, hogy csak na. Pontosan ilyen egy igazi társadalomkritikus sci-fi! Izgatottan várom a hatodik részt, az ráadásul űrhajós lesz, ami külön a kedvenc zsánerem :-) Röviden: eddig minden rész egyre jobb és jobb lett szvsz, remélem meg tudják tartani ez a trendet.

Az Electric dreams kapcsán valóban, az átlagosan gyengébb, mint ez, de van egy-két epizód, ami nagyon magasra rakta a lécet, és simán kenterbe veri a Black Mirrort is (nem úgy az egész, hanem pár rész sikerült kiemelkedően jól).

walaki - 2019. 04. 26. 16:34

Mordekai: “Ha majd több nézőpont lesz, akkor elhiszem, hogy nem állást foglal.”
Gondolj csak bele, rengeteg nézőpont van, méghozzá mi, a nézők :-) A nézőpontokat egy ilyen sorozatnál ne a szereplőktől vagy a narrátortól várd.

“megmagyarázhatatlan dolgokról szól és arról, hogyan reagálnak rá az emberek.”
vs.
“Ahogy olvaslak, nagyon ragaszkodsz a sci-fi skatulyához”
Na de a sci-fi definíciója pontosan az, amit írtál.
fiction: feltesz egy megmagyarázhatatlan fikciót, majd
science: tudományos alapossággal körbejárja a következményeket, hogy hogyan reagálnának rá az egyének vagy a társadalom.

Csak hogy tisztázzuk, a Star Wars pl. nem sci-fi, mert nem illik rá a fenti defínció, hanem űroperett (ezt egyébként maga Lucas is elmondja James Cameron’s Story of Science Fiction c. sorozatában, mikor Cameron rákérdez, ha nekem nem hiszed el). Ettől még az SW jó, és imádom a nagyobb fiammal nézni :-) Ezzel szemben a Fahrenheit 451 vagy az 1984 izzig-vérig sci-fi, pedig nincsenek bennük űrhajók se földönkívüliek, se hi-tech, csak hétköznapi emberek.

Mordekai - 2019. 04. 28. 09:29

@walaki:

Hűűűűűűűha. :)
– “rengeteg nézőpont van, méghozzá mi, a nézők” Bocs, de ez nagyon értelmetlen okfejtés. Én nem a nézőket nézem, hanem a sorozatot. Ahogy a többi néző sem engem néz, hanem a sorozatot. De ha meg is próbálom követni a logikádat, akkor az én nézőpontom/hozzászólásaim miért vannak törölve?…

– Ha lenne valami realtása annak, hogy valóban nézőpontOKról beszélünk, az az írók feladata lenne, teljesen irreveláns, hogy a sorozatban ki, vagy mi képviselné, (az persze nem, hogy pozitív, vagy negatív körítésben) de jelen esetben csak a szokásos egyoldalú politikai propaganda még erőteljesebb sulykolása megy.

– A sci-fi definíciója egyáltalán nem az, amit te írsz, nem véletlenül ez a két szó sorrendje. Persze ma már az is belefér a tágabb körbe, amit te írsz. A Star Wars sem operett (az egy zenés műfaj), bár nagyon hangzatos a space opera kifejezés, hogy ha egy interjúban érdekesnek akarunk látszani.

És akkor kedves winnie, beszéljünk arról, miért kellett a legutóbbi epizódnak “Wonderboy” helyett “Wunderkind” címet adni… Egyébként korrekt epizód volt, ha besűrítették volna 20 percbe, járna érte a 10/6,5.

walaki - 2019. 04. 29. 17:12

“És akkor kedves winnie, beszéljünk arról, miért kellett a legutóbbi epizódnak “Wonderboy” helyett “Wunderkind” címet adni…”
Azért, hogy kihagsúlyozzák, bár az epizód az USA-ban játszódik, ugyanez az eszement gyerekpolitikus trend érvényes Európára is.

walaki - 2019. 04. 29. 17:12

@Mordekai: félreértettél. A lényeg az, hogy szabadon kialakíthatsz egy nézőpontot, nem oldják meg helyetted a sztorit. Itt a narrátor ad ugyan néhány támpontot, de sosem vonja le a konklúziót, és sosem mondja ki, hogy helyesen vagy helytelenül cselekedett-e a főszereplő. Az a nézőre van teljesen bízva, erre gondoltam.

A sci-fi definíciója kapcsán ezt a definíciót egy ELTE proftól hallottam, mikor a kurzusára jártam, és én egyetértek vele. De ha csak a sorrenddel van bajod, akkor tessék: A sci-fi egy olyan műfaj, ahol tudományos alapossággal vizsgálják egy egyénre vagy az egész társadalomra tett hatását egy fiktív dolognak :-) Így már jó? Te egyébként hogy definiálnád a sci-fit?

A űroperettről: az SW egy zenés film. Lehet a fiatal nézőknek nem tűnik fel, de amikor 77-ben bemutatták, az, hogy egy egész szimfónikus zenekar adta mindvégig az aláfestést, hatalmas újítás volt, teljesen egyedülálló, sőt korszakalkotó. A film dallamai mindmáig meghatározó részét képezik a XX. és XXI. század kultúrájának. A sztorijában meg semmi tudományos nincs, inkább hajaz a Hamletre, Odüsszeiára vagy akár a Bánk-bánra: családi tragédia, árulás, szerelem, halál, utazás, felnőttéválás stb. stb. stb. tipikus szappanopera témák (annyit érdemes még megjegyezni, hogy Lucas tudatosan a Campbell féle mítoszértelmezés szerinti történetszál alapján alkotta meg, ez alapozta meg a sikerét a nagyszerű zenéje mellett szvsz).

Mordekai - 2019. 04. 29. 20:08

@walaki: Rengeteg magas labdát kapok tőled, de itt nem fogok tudni válaszolni, mert igen nagy eséllyel törölve leszek. Ha mondasz egy másik kommunikációs csatornát, ott folytathatjuk.

walaki - 2019. 05. 04. 16:00

1×6
Megkövetem magam, ebben a részben tényleg állást foglaltak a legvégén. De kellett is, mert ettől lett igazán király a rész, ez rakta fel a pontot az i-re :-)

Összeségében jó kis sorozat lett ez! Eddig minden rész jobb volt, mint az előző. Az előzetes után gyanítom, a 7. résznél megtörik majd ez a trend, de annyi baj legyen!

Stefan - 2019. 05. 09. 00:52

A 6. részt valaki elmagyarázná, hogy mit jelentett a vége? Nekem kicsit zavaros volt.
Amúgy jó sorozat az elején jobb részek voltak de maradok végig.

Thomas - 2019. 06. 24. 22:16

Az első két rész tényleg több, mint korrekt volt, jó szórakozás mindkettő. Jobban tetszett, mint a legtöbb Black Mirror-rész, nekem valahogy átgondoltabb volt, normálisan felépített történet, aminek volt valami kifutása (még ha a másodiké nekem sem annyira tetszett). Volt eleje-közepe-vége, pedig még rövidebbek is a részek. Ha tartják ezt a színvonalat, akkor maradok.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz