login |

You’re the Worst: vége az 5. évadnak. És a sorozatnak is.

2019. 04. 08. 20:00 - Írta: Shannen

6 hozzászólás | kategória: kritika,

I’m gonna leave you anyway.

Bár az évadkezdés megosztó volt és összességében valószínűleg nem a zárószezon lesz a legtöbb néző kedvence, ugyanakkor a fináléra szerintem nem lehet panasza senkinek. Minden olyan dolog benne volt, amiért anno megszerettük a karaktereket és az FX-sorozat humorát, azonban ez az öt év sem múlt el nyomtalanul.

A You’re the Worst az évek során egy jól sikerült komédiából egy kimagaslóan szórakoztató, olykor kőkemény dramedy-be is átcsapó sorozat lett, ami sokkal-sokkal több figyelmet és elismerést érdemelt volna, mint amennyit kapott. Meggyőződésem, hogy még mindig nem próbálta be mindenki, akinek egyébként bejönne a stílusa.

Pedig olyan szempontból nem egyszerű  a darab, hogy főhőse két, bármiféle elköteleződéstől irtózó, borzasztó önző ember, akiknek cinizmusa határtalan és akiknek baráti társasága hasonlóan borzasztó emberekből áll. Ugyan az elejétől kezdve szórakoztató volt nézni őket, azért időbe tellett, míg a néző valóban megszerette ezeket a karaktereket.

A sok érzelmi hullámvasút után pedig azzal a kérdéssel találtuk szembe magunkat, hogy jó-e az ha szurkolunk a Gretchen-Jimmy párosnak, miközben tudjuk, hogy nagyon mélyre is le tudják egymást húzni.

– What do you want, Jimmy?
– Pancakes.

A pilotban mindketten tisztázták, hogy csak azért tesznek egy próbát ezzel a kapcsolattal, mert nincs vesztenivalójuk és bármelyik pillanatban kiszállhatnak belőle. És ezzel a kiskapuval az évek folyamán mindkét fél élt is. Sem Gretchen, sem Jimmy korábbi életútja és családi háttere nem segített abban, hogy normálisan működő kapcsolatokat tudjanak kialakítani felnőttként. Idén az évad fő témája mégis egy esküvőre való készülés volt.

Bár én személy szerintem szeretem a drámaibb, gyomrosabb részeit a sorozatnak, például mikor Gretchen depressziója került időnként előtérbe, a legtöbb emlékezetes epizód azonban valószínűleg azok közül való, amikor a banda, Lindsey, Edgar és majd idővel egyre többször Becca, Vernon és Paul együtt hülyült, legyen az akár egy Sunday Funday őrület vagy egy halloween-i marháskodás, vagy az idei évad lány/legénybúcsús része. Ha valami, akkor a megfelelő egyensúly megtalálása a vicces és komolyabb történetszálak között remekül ment az íróknak.

– You know that there is always the possibility that someday I might leave my phone and keys at home and step in front of a train. You know that, right?
– Yeah, but I move on really quickly, like record-setting.

A jól megírt forgatókönyv azonban kevés lett volna a remekül (együtt)működő színészgárda nélkül. Aya Cash-nek például már legalább kétszeres Emmy-díjas színésznőnek kellene lennie. De Chris Geere is méltó partnere volt végig, ahogy a két jóbarátot alakító Kether Donohue és Desmin Borges is mindig tűpontosan szúrt oda egy-egy mondattal vagy sokatmondó pillantással/grimasszal. Őket már csak azért is jó volt nézni, mert a karaktereik legalább annyit változtak (miközben mégsem annyira), mint Jimmy-ék, akiken azért lényegesen nagyobb volt a hangsúly.

Hogy egészen pontosan miért volt picit furcsa, ugyanakkor zseniális a finálé arról a tovább mögött még ejtek pár szót. 

A furcsaság, számomra, abban állt, hogy az esküvő miatt egy teljesen idegen környezetben zajlott az epizód nagy része, amit szokni kellett, csak hát egy 30 perces résznél ugye sok idő erre nincs. Ugyanakkor ez a kellemetlen érzés valószínűleg abban is állt, hogy bármennyire is drukkoltam Gretchen-éknek, éreztem, hogy ez a helyzet nekik is teljesen idegen.

A nagy esküvői felhajtás és fogadalom, és a boldogan élünk együtt, míg meg nem halunk ígérete, amit ez magával hordoz, nem passzol hozzájuk. Ez nem lehetett az ő történetük vége. És nem azért, amit Edgar mondott, hanem mert hiába szeretik egymást, ha ezt felcímkézik és egy keretbe helyezik, akkor utána csak a korlátokat fogják látni, amitől valójában mindketten mindig is szabadulni akartak. Ne azért legyenek együtt, mert kell, hanem mert ezt akarják.

So every day we wake up, look at each other and say ‘today, again, I choose you’, until maybe we don’t.

Amiért mindenképp jár a pacsi az íróknak, azok az évad során időnként röviden felbukkanó flashforwardok és ahogy azok értelmet nyertek a fináléban, miután teljesen tévútra vezették a nézőt. Ahogy a jelen szépen átvezetett a jövőbe (majd vissza), az igazán mesteri húzás volt, ráadásul akkor is csak a legutolsó pillanatban derült ki, hogy hányadán is áll a dolog mindenkivel.

Szépen összehozták az ismerős arcokat a fináléra (helló, Killian!), de még jobb volt látni, hogy bár van esély rá, hogy mindenki megtalálja a boldogságát, mint Edgar, aki a heroinfüggőségét, a PTSD-t és legfőképp Jimmy-t hátrahagyva remekül boldogul egyedül is, Jimmy és Gretchen szülők lesznek, ugyanakkor van, ami nem változik. A Gretchen-éknél is szörnyűbb, Becca-Vernon páros továbbra is egymást boldogítja, míg végül kiderült, hogy Lindsay és Paul mégiscsak egymásnak vannak teremtve.

A karakterek tehát végig hűek maradtak önmagukhoz, miközben komolyodtak és megtanultak felelősséget vállalni a tetteikért. Gretchen és Jimmy pedig megtalálta a módját a boldogan együttélésnek, míg mi nézők, akik megszerettük ezt a két idiótát, csak reménykedhetünk, hogy még jó sokáig kitartanak egymás mellett.

6 hozzászólás Ne habozz!

Gegory - 2019. 04. 09. 02:22

Az első két évad poénjain (főleg a ketchupos beszólás maradt meg a legerősebben) fetrengtem de a többi…hát elégé langyosak lettek.

szepi06 - 2019. 04. 09. 06:13

Én 5×02 után jegeltem a sorozatot. A színészi alakításokra tényleg nem lehet panasz, de érdekes, hogy én az elején jobban kedveltem őket, majd egyre jobban idegesítettek. El nem tudom képzelni, hogy egy ilyen ostoba, gusztustalan és életképtelen nő pl. mint Becca, akinek még arra is figyelmeztetnie kell magát, hogy levegőt vegyen, hogyan tud egyáltalán életben maradni.

VanillaSky - 2019. 04. 09. 11:36

Nálam másfél évadot élt meg. A SoA-nál a karaktereket nem kedveltem (hajrá rendfenntartók) viszont maga a sztori kifutása érdekelt, de itt ugyanúgy antipatikus volt az összes szereplő, csak még a sorsuk sem izgatott.

Gevin - 2019. 04. 09. 11:44

A harmadik resznel tartok, de nagyon lassan csuszik az evad. A poenok szinvonala marha sokat romlott, es valoban egyre idegesitobbek a karakterek. A negyedik evad sokkal kreativabb volt, itt ugy erzem, hogy kifulladt a dolog.

tszajko - 2019. 04. 11. 00:45

Csak azért írok, hogy azért legyen már itt egy pozitív komment is! Bár az 5. évad valóban nem ütött annyira önmagában, és közben Gretchent olyan szintre süllyesztették, hogy még ebből a sorozatban is messze mindenkit alulmúlt, azért így is kiváló szórakozás volt. Viszont az is a sorozat szépsége, hogy a belengetett csavart simán el tudtam hinni – nem hiszem, hogy bármelyik más sorozatnál el tudtam volna képzelni, hogy nem lesz happy end – persze ezzel a lezárással azért én is boldog vagyok.

I’m gonna leave you anyway!

Gevin - 2019. 04. 11. 22:56

Vicces, mert a 4. résztől elkaptak a cliffhangerrel :) Onnan már ment a dara, csúsztak a részek könnyedén, és én is simán elhittem, hogy végül “I’m gonna leave you anyway’.

És bár ez az utolsó évad valóban jóval gyengébb, mint az előzőek, tetszett a befejezés, még ha nem is volt olyan okos, mint korábban az évadzárók esetében.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz