login |

Absentia: kezdett a 2. évad

2019. 04. 09. 21:20 - Írta: Neoprimitiv

Szólj hozzá | kategória: Ázsia sorozatozik, kritika,

A sorozatos piacon az új belépők jellemzően valami nagy durranással próbálnak megjelenni, Oscar-díjas rendezőkkel, A-listás főszereplőkkel, stb. A Sony úgy tűnik, más utat választott. Abból indulhattak ki, hogy ha már egyszer van egy világméretű csatorna-hálózatuk, ami nagyrészt tisztes iparosmunkákat sugároz, akkor miért vegyék ezeket meg mástól?

Valami ilyesmi lehetett a Stana Katic főszereplésével nemzetközi koprodukcióban készített Absentia fogantatása körüli döntés és ezt érzem a második évad kezdetén is. A nemzetközi bemutató a tavalyihoz hasonlóan ezúttal is Spanyolországban és Portugáliában volt. Hozzánk este 10-kor érkezik az AXN-re az Elfeledve (a közepes első évad kezdéséről és zárásáról már írtunk), de a Sony jóvoltából az első részt már a bemutató előtt megnézhettük.

A tovább mögött mérsékelt spoilerek, az évadnyitó igazából csak felrakja a szereplőket a táblára.

Lássuk, mit kapunk ebben az évadban!

Indításnak egy magányos pasi előbb lelő egy légkondi szerelőt, majd elgázosítja a katasztrófavédelem helyi irodáját. Gondolom, az ő kézre kerítése lesz majd idén a bűnügyi átívelő szál, amire rácsatlakozik Nick (az FBI részéről), Alice (aki visszamegy dolgozni kórházi pszichológusnak a túlélők mellé) és Jack, aki egyelőre mentőzik, hogy visszakaphassa az első évadban elbukott engedélyét. Az eddigi töltelék személyzet mellé kapunk még egy nagymenő FBI profilozót is (nem, nem Jordan Shaw-t…).

Nick új családja eközben próbál talpon és együtt maradni, de ezt sem Flynn PTSD-je, se Alice vetélése nem könnyíti meg. Gyakorlatilag mindenki lábujjhegyen jár a többiek körül.

Flynn nem csak az elrablása utáni traumával küzd, hanem a két nő között sem találja a helyét. Érthető, hiszen Emily és Alice is a másikat hívja “a mamád”-nak, amikor vele beszélnek – talán erről is beszélnie kellene a pszichiáterével. (Jó pont a készítőknek, hogy egy ilyen, “majdnem vízbe fojtott egy idegen” helyzetnek kihatása van és nem ért véget a dolog a megmeneküléssel – ezért is éreztem túlzónak az előző évad végi családi bulit.)

A végére hagytam a főhősnőnket. Jó látni, hogy a sorozat készítői olvassák a Junkie kibeszélőjének a kommentjeit – vagy pedig maguktól is rájöttek, hogy az első évadban egy kicsit rapid módon reaktiválták Emily-t az elrablása után. Most némi retconnal megkapjuk azt a szorongást és PTSD-t, ami egy hat évig tartó tortúra természetes utóhatása. Hősünk enyhén szólva is instabil: rémlátomások gyötrik, vizespohárból issza a vodkát és közben még lövi is magát, hogy hátha ennek hatására beugrik valami arról a bűntársról, aki szerinte biztosan létezett.

A magánnyomozásában Tommy, a bostoni zsaru van a segítségére, aki már az előző évadban is rástartolt és most amolyan friends with benefits viszonyban vannak. A férfi érezhetően örülne ennél többnek is, Emily részéről viszont inkább a segítségért és a lelki szemetesláda szerepért járó kompenzációnak tűnik a szex. Minden esetre a nyomozásuk zsákutcába fut. Minden egykori intézeti társ lekerül a listáról, hogy aztán egy alig látható telefonszám nyomán az epizód végén megkapjuk a nagy személyes cliffhangert.

Elég sok mindent belezsúfoltak az évadnyitóba, de ettől még az S2 akár jó is lehet. Amiért mégis vannak fenntartásaim, az nem a sztori, hanem inkább a kivitelezés. Az elején tisztes iparosmunkáról beszéltem, de ebben az is benne van, hogy ordas nagy klisékkel próbálnak “súlyt adni” a jelenteknek. Emily zilált – természetesen egy tök sötét szobában, a kintről beszűrődő fénynél rendezgeti az iratait. Az FBI többször nagyon jelentőségteljesen elmondja, hogy ez a merénylő bizony bárki lehet és fogalmuk sincs, hogy mit akar, csak hogy érezzük a feladat nagyságát. Erre jött rá, hogy változatlanul sterilnek érzem a jeleneteket, sokszor Barátok közt-stúdiós fílingem volt.

Végül volt egy olyan problémám is, ami nem nevezhető a sorozat hibájának, de nekem zavaró volt, ez pedig a bolgár forgatási helyszín. Amikor nem-kosztümös amerikai sorozatok Kelet-Európában készülnek, akkor jellemzően vagy magunkat adjuk, vagy valami korábbi béketábor szövetségest (ld. Strike Back és Észak-Korea), de nem Amerikát. A lepukkantság máshogy jelenik meg itt és ott, de ez nyilván csak azt zavarja, akinek valamelyik közelről ismerős. Pontosabban szólva, azt nem tudom, az amerikai nézőket (akik majd júniusban láthatják a sorozatot) zavarni fogja-e, de engem zavart a beleélésben.

Összegezve: az új évadban jó irányba módosítottak egy pár szereplőn, ami egy karakterizáló drámánál öröm. A felvezetett három konfliktus szálban megvan a lehetőség egy jó évadra. Változatlanul nem vagyok kibékülve a megvalósítással, de gyengébb nem lett az Absentia, így akinek az első évad bejött, az várhatóan most sem fog csalódni. Most kiderül, hogy jól gondolom-e.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz