login |

SMILF: vége a 2. évadnak. És a sorozatnak is.

2019. 04. 11. 17:00 - Írta: Necridus

Szólj hozzá | kategória: kritika,

Nem hallottam sok olyan sorozatról, amik egy mindössze 9 perces rövidfilmből készültek és megélt két évadot – az UnREAL alapja például legalább 20 perces volt. A SMILF rövidfilmet és a Showtime-sorozatot is egyébként Frankie Show írta, valamint a főszerepet is ő játszotta a dramedyben.

Alulértékeltsége ellenére kifejezetten jópofa első évadot hozott a széria, amelynek alapvetően drámai hangvételét humoros jelenetekkel oldották, miközben kifejezetten reális képet mutattak az alaptémáról, egy gyerekét egyedül nevelő huszonéves anyukáról, aki nem éppen a legjobb anyagi helyzetben él. Minden szép és jó volt. Egészen a második szezon premierjéig…

A második évadot ugyanis nehezen tudtam élvezni, egyszerűen semminek nem láttam értelmét, mintha az írók csak kreatívkodni akartak volna, és random dobálták volna egymásra az ötleteiket, amik a nemcserés westernrészben csúcsosodtak ki, amit a mai napig nem tudok hova tenni.

Rengeteg jelenet volt, amire azt mondom “bravó, Shaw!”, és nem is véletlen jelölték díjakra is a sorozatot. A főszereplő-készítő (és a többiek) remek játéka kiemelhető, és a sok társadalomkritikával megtöltött jelenet is igen különlegessé tette a SMILF-et.

Cserébe a történet viszont nem igazán mutatott fel semmi érdemlegeset. Néztük, ahogy a főszereplő próbál barátokat, párt találni, miközben édesanyjával kiegyensúlyozott, fiával pedig egy csodálatos kapcsolatot igyekezett kiépíteni, s az anyagi helyzetéről is gondoskodni kényszerül (ja, és önmagával még nem is foglalkozott!), de mégsem történt semmi emlékezetes, semmi kiemelkedő idén.

Kiemelt szereplő még az édesanya, akinek egy szerette eltávozott az évad elején, és emiatt a testvérét rakták mellé, de igazából nem sokat dobott a sorozaton. Mellette még a kisfiú apja, és annak párja tért vissza, akik érdekesebbek voltak az első évadban, de még így is az ő történetük tetszett leginkább idén.

A 10 részes évaddal ellentétben az évadzáró viszont piszkosul bejött! Mert valódi története volt, nagyon jó zenés jelenetet tartalmazott, drámaira és filozofálgatósra sikeredett. Ez az, ami nekem hiányzott az egész évadból, és végre megérkezett.A tovább mögött spoileresen folytatom.

Az előbb felsoroltak mellett az évadzáró az ábrázolt két véglet miatt is kimondottan tetszett: míg Larry szülinapi bulija zajlott, s mindenki ünnepelt, addig Rafiról kiderült, hogy ismét drogozik, Bridge és Nelson pedig elvonóra zavarták.

A drogfüggőség mellett a terhesség problémája is előjött, mert Nelson gyermeket vár, s nem tudja, mitévő legyen Rafi esetében. Érdekesen zárták egyébként kettejük kapcsolatát, mert Rafi konkrétan kimondta a rész elején, hogy szerinte Nelson el fogja hagyni, ő pedig visszamegy Bridge-hez.

Talán ezzel ki is mondták, hogy mi is lenne a sorozat vége, ha nem kapott volna kaszát. Mégis feldobtak egy olyan szálat, ami másra utal: megtudtuk, hogy Bridgette-nek van egy nővére, s emellett az anyjával azon agyalnak, hogy elmeneküljenek-e a jelenlegi életükből.

Mégis a kedvenc jelenetem az volt, amikor Bridgette azért, hogy fiának örömet okozzon, elrohant, beöltözött a kedvenc karakterének, visszarohant a bulira, és ott játszott vele. Lassított, zenés jelenet, ami igen klisésnek tűnhet, mégis szívmelengető volt, ahogy az édesanya megtesz mindent, hogy gyermekének örömet okozzon a szülinapján.

Shaw pedig még belerakta az évadzáróba saját karakterének, Bridgette Birdnek a metaforáját: találtak egy madarat, aki sérült volt, de gondoskodtak róla, s végül felépült és elrepült. Ismét szabaddá és boldoggá válhatott, amivel arra utaltak, hogy valóban el kellene menekülnie ebből a környezetből és egy új életet kezdenie, hogy boldog lehessen.

Ha a SMIF jobban ráfeküdne a történetre, érdekelne a folytatás, de a kasza megkönnyítette a helyzetem, mert sokáig gondolkodtam a kiszálláson. Tényleg csak 5/10-re tudnám értékelni az évadot: nem lett rossz, de igazából nem volt nagy cucc.

Tény, hogy kicsit átveszi a Shameless-től a realitás bemutatásának eszközeit, de kevésbé dinamikus, kevésbé akar annyira megbotránkoztatni és sokkolni, mint a Gallagher család. Ezen kívül rettentően keveset foglalkozni a történettel, szinte teljesen epizodikus volt, amivel nagyon kevésszer tudott valóban szórakoztatni.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz