login |

Pilot: Fosse/Verdon

2019. 04. 15. 14:50 - Írta: Neoprimitiv

7 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

Folks, what can I tell you about my next guest?
This cat allowed himself to be adored but not loved, and his success in show business was matched by failure in his personal-relationship bag.
That’s where he really bombed.

Érdemes-e életrajzi sorozatot csinálni valakiről, aki még életében megcsinálta a saját requiemjét, amiben így jellemezte magát? Ez volt a kérdés a számomra az FX új sorozata előtt.

Kezdjük egy kis múltidézéssel azok kedvéért, akik még nem éltek a Youtube/Spotify előtti időkben. Ami ma a szuperhős-film, az volt évtizedekig Hollywoodnak a zenés-táncos musical. Ezeknek három, elég jól elhatárolható korszaka volt.

Az első Fred Astaire-hez köthető, ez gyakorlatilag a revü és az operett keresztezése volt. A második az ötvenes évektől Gene Kelly már stílusban modernebb, az első korszakot néha ki is parodizáló évei voltak (ld. Ének az esőben). Végül a harmadik, amit talán Bernstein West Side Story-jától lehet számítani, amikor a habos-romantikus énekelgetést komolyabb, sokszor drámai, gyakran hepiend nélküli darabok vették át.

Ennek a harmadik korszaknak egyik legnagyobb egyénisége volt Bob Fosse. Elődeitől eltérően ő nem csak táncos-koreográfusként lett világhírű, sőt. Rendezései (a Kabaré, az Mindhalálig zene vagy a Lenny) összesen 12 Oscart és töménytelen egyéb díjat söpörtek be. (Fun fact: Lenny Bruce a Marvelous Mrs Maisel-ből valóban standup komikus volt, a Dustin Hoffman főszereplésével készült Lenny neki állított emléket.) Mindezek mellett viszont egy olyan személyiség volt, aki ha ma élne, valószínűleg örökre kitiltanák Hollywoodból.

Azonban amiért nagyon vártam a sorozatot az a cím második fele volt. Gwen Verdon a klasszikus esete volt a “minden sikeres férfi mögött ott áll egy erős nő” közhelynek, leszámítva azt, hogy a kapcsolatuk távolról sem volt tipikus. Abban bíztam, hogy a Fosse/Verdon valahol választ ad arra, mi volt Fosse-ban az a vonzerő, amiért egy sikeres, tehetséges, saját jogán is elismert művész a magánéleti megaláztatások dacára is élete végéig a társa maradt?

Sajnos, erre a kérdésre a pilot meg sem próbált választ adni.

A látványra persze nem lehet panasz, a készítők mindent megtettek, hogy az ikonikus jeleneteket minél pontosabban elevenítsék fel. (Az előzetesek alapján ez a későbbi részekben is így lesz, számos klasszikus szerepelt bennük.) A színészek is hozzák a kötelezőt, Sam Rockwell tényleg szinte a megszólalásig hasonlít Fosse-ra, Michelle Williams pedig ugyan egy kicsit lágyabb (a hangja miatt), de szintén jó Gwen Verdonként.

A gond az, hogy ennyi. Ez pedig kevés egy szkriptelt sorozathoz, legfeljebb egy dokuhoz lenne elég. Főleg úgy, hogy az életrajzi flashback jelenetek néha annyira a Mindhalálig zene megoldásait idézik, ami már túlmegy a hommage szintjén.

Nehezen tudom eldönteni, hogy igazából kiknek szánták a sorozatot. A Fosse munkáit és életét ismerőknek kevés újat mutat, legalább is az első rész. (Főleg a Mindhalálig zene önreflexiójához és látványához képest.) Aki viszont nem ismeri a két címszereplőt, annak a hűtlen pasi – hűséges feleség konfliktus szerintem túl langyos. Azt látjuk, hogy a férfinak miért fontos a nő – azt nem látjuk, a nőnek miért éri meg ez a férfi. Az “újaknak” semmit nem mondanak a párbeszédekben odavetett keresztnevek, a sorozat pedig teljesen in medias res módon kezeli a dolgokat, nem segítve a nézőt. (Itt van egy képes ki-kicsoda az érdeklődőknek.)

Nagyon fájó szívvel, de a 4/10-es évadnyitó alapján azt kell mondanom, hogy ha valaki megnézi a Mindhalálig zenét (All that Jazz) és a YouTube-on rákeres Fosse koreográfiáira, az jobban jár, mint ha a sorozatot választaná. Persze minden kezdet nehéz, de már sok sorozat bizonyította, hogy a nehézségeket le lehet küzdeni.

7 hozzászólás Ne habozz!

Casey Novak - 2019. 04. 15. 15:27

Nekem már azzal eladták, hogy Lin-Manuel Miranda keze (ha közvetetten is, de) benne van.
Az biztos, hogy akit nem érdekel eleve a téma – márpedig az USÁn kívül nem tudom, hogy mekkora vonzereje van széles körben -, vagy nem rántja be a kor és a miliő, annak nem fog bejönni, mert tényleg nem fogják a néző kezét. Pedig minőségi alkotás.

Neoprimitiv - 2019. 04. 15. 16:27

Casey Novak: az látszik, hogy nagy odafigyeléssel dolgoztak, de a magánéleti rész lényegét elmondta Fosse a filmjében, a színpadi-filmes jeleneteknél meg igazából miért nézzem meg a másolatot, ha nézhetem az eredetit is?

Ami érdekes volt, azok Verdon értelmezései, ahogy próbált hátteret adni a kartáncosoknak, színészekként kezelve őket. De az pl. hogy ez abban az időben valami extra, újszerű dolog volt, szintén nem jön át szerintem a jelenetekből. Csak annyi, hogy Fosse nem képes érthetően instruálni, ő meg igen. Meg persze jópofák voltak az olyan beszólások, mint az akkor még csak judy-garland-lányaként számon tartott Lisa Minellire vonatkozó.

goodjohnwin - 2019. 04. 15. 16:31

Tényleg az van, hogy Fosse-ról önmaga olyan tökéletes filmet csinált (ez az All that Jazz), amit nem lehet überelni és megpróbálni csak akkor érdemes, ha a megközelés alapvetően újraértelmezi a történetet.
Nem baj, hogy megpróbálták és tisztelegnek az életmű, a korszak és a műfaj előtt, csak kár, hogy ettől nem lesz sokkal érdekesebb a dolog, nem lesz “fontosabb” látni ezt a minisorozatot.
Kicsit attól félek, hogy Murphy ezzel a koncepcióval egyfajta “minőségi Glee”-t hoz létre, nem valami alapvető újdonságot.

Shannen - 2019. 05. 01. 22:23

Nagyon vártam a sorozatot, egyrészt a színészek, másrészt a téma miatt és az első rész el is kapott rögtön, köszönhetően nagy részben a Sweet Charity zenéjének.

Nem voltam teljesen elégedett, és így 4 rész után sem vagyok, de persze végig fogom nézni. Az alapkoncepció és az, hogy Verdon hátterét is jobban megismerjük tetszik, de a megvalósítás csak a felszínen működik (jók a színészek, szépen van fényképezve, jó a vágás, stb.), de valami hiányzik ahhoz, hogy igazán ütős legyen. És ez a valami adná az egésznek a lelkét. Mert igen, Fosse-ról sok újat nem mond a sorozat, ahhoz képest, mint amit az All That Jazz-ben már láttunk, sőt kifejezetten részről részre borzalmasabb figurának mutatja be. És emellett Verdon saját sztoriját sem érzem annyira erősnek pedig tudjuk meg látjuk is, hogy volt ott bőven dráma Fosse-n kívül is.

Két dolog zavar leginkább, az egyik a feliratok, amik számomra teljesen értelmetlenek, főleg, mikor random napokat vagy éveket írnak ki, ráadásul visszafelé, aminél ha nem tudod a végdátumot (azaz pl Fosse halálát), akkor még visszaszámolni se tudsz. A másik pedig az időben való össze-vissza ugrálás. Alapvetően az ilyesmit szoktam szeretni, de itt sok esetben nem működik, mert csak bekavar a sztori követhetőségébe, főleg amikor a színészek frizurái/sminkjei sem segítenek elhelyezni az időben az adott szituációt. Attól még, hogy kiírják, hogy “Can Can Broadway premiere” az átlagnéző nem fogja tudni, hogy akkor most hol is járunk. Szóval itt megint az a kérdés, ami a fenti kritikában is megfogalmazódik, hogy akkor kiknek is készítették a sorozatot?

Michelle Williams persze egy csoda, Rockwell szintén, sőt még a kalap is remekül áll neki. Plusz arra azért mindenképp jó a Fosse/Verdon, hogy az elkövetkezendő napokban/hetekben tuti újra fogom nézni/hallgatni Fosse dolgait.

dukyka - 2019. 05. 09. 00:15

Ez az időugrálós felépítés borzalmas, egy katyvasz. Amúgy is olyannak tűnik az egész sorozat, mintha random jelenetekből állna, és akkor pluszként még össze is keverik ezeket. Kétlem, hogy a végére ez valami egységessé össze fog állni. Egyébként nem csak Fosse egyre ellenszenvesebb, de Verdon is. Pedig a színészekbe nem nagyon lehet belekötni.

Shannen - 2019. 05. 31. 23:37

Sajnálom, hogy így a finálét követően is az az első reakcióm, hogy mekkora kihagyott ziccer volt a sorozat. A második reakcióm meg persze az, hogy le a kalappal, hogy titokban tartották Lin-Manuel Miranda cameo-ját. Jót mosolyogtam rajta mint Roy Schneider. Mondjuk rögtön felismertem már profilból is, aztán ahogy megszólalt már egyértelmű is volt. Ráadásul még kicsit énekelt is.

Amúgy félreértés ne essék, nem volt rossz, simán 7-8/10 körül van, de ehhez egyrészt simán hozzátehettek volna még plusz 2 részt és akkor sokkal fluidabbnak érződik az egész, másrészt a feliratokat kukázhatták volna, tényleg nagyon idegesítőek voltak.

Nyilván a 8 epizódos keret miatt, de sokszor zavaróan rosszul voltak elvágva a jelenetek, történések. Mármint nem a vágás volt rossz, hanem az írás/rendezés. Bizonyos történetszálakat időnként felvillantottak, de nem mentek túlságosan bele. Eleinte tetszett ahogy Nicole-t mindig mutatták kislányként, ahogy lenyúlta a cigiket, italokat, gyógyszereket, jól volt érzékeltetve, hogy nem törődnek vele a szülei kellőképpen. De aztán a végére ez a szál is kicsit mismásolva ért véget számomra. Azt meg mondjuk azért megemlíthették volna a sok felirat között, hogy a Fosse egyik társrendezője Ann volt.

És mindez csak azért is kár, mert amúgy meg sütött róla, hogy profi stáb van az egész mögött, ráadásul, amennyire utánaolvastam, mivel Nicole Fosse eléggé kivette a részét a kreatív folyamatból, így még hiteles is volt az egész.

Williams-Rockwell párosra nem lehet mást mondani, minthogy zseniálisak voltak, sőt. Williams amit a hangjával művelt az egészen elképesztő volt. Ráadásul most végre megértettem, miért játszott pár éve a Broadway-on a Cabaret-ban. Merthogy tényleg jó hangja van, amit előzetesen én abszolút nem tudtam róla.

A finálé Bye-bye life-os szegmense és a Paddy temetésének jelenete viszont nagyon szuper volt. Rockwell egy pillantása ezernyi szóval is felér.

Szóval jó volt ez, csak mint sorozat nem kiemelkedő, ellenben arra mindenképp jó volt, hogy az elmúlt hetekben megint rákaptam a Fosse musicalek hallgatására/nézésére.

Mom - 2019. 07. 15. 21:11

Olyannyira avatatlan szemmel ültem le elé, hogy nem hogy a nevüket nem hallottam, de egyetlen darabjukat sem láttam, a sztorit sem ismertem, stb. Hát nekem biztosan nem szól a sorozat.
Legalábbis a pilot, amennyit láttam belőle, nagyon homályos volt. A két itteni kritikából többet tudtam meg róluk, mint az első részből. Teljesen jogos a felvetés, gőzöm sincs, miért segített neki Verdon, az meg végképp, hogy miért maradt vele.

Számomra lassú és vontatott volt a pilot, az ugrálások miatt állandóan kerestem a szalmaszálakat, de még a kinézetüket is alig változtatták, fogalmam se volt, hogy mire számolunk vissza, az ismétlődő események miatt meg egy ideig végképp nem tudtam belőni, hogy pl két egymás utáni filmforgatásról van szó, vagy ugyanannak mutatják két különböző fázisát?

Na nem ragozom tovább, nem rántott be.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz