login |

Magnum PI: vége az 1. évadnak

2019. 04. 16. 19:30 - Írta: winnie

7 hozzászólás | kategória: 2018/19 finálék, kritika,

A Hawaii Five-0 és a MacGyver után ismét kaptunk egy olyan rebootot a Hawaii Five-0 és a MacGyver készítőjétől, amit előzetesen sokan köpködtek (mert hogy merészelnek klasszikusokat leporolni, hogy hírnevüket öregbítsék!), hogy utána azok, akik valóban elkezdik nézni azt mondják, hogy egy teljesen korrekt és élvezhető végeredmény. De ehhez persze el kell kezdeni, és látni, hogy miképp formálták a koncepciót az első évad során.

Nyilván a fentiek a H50 és a MacG műfaját kedvelőknek szólnak, akik szeretik az akciódús, látszólag téttel bíró, olykor drámainak tűnő, de valójában könnyed sorozatokat, amikben a szép snitteknek (Hawaii, ugyebár), jó dumáknak és cool pillanatoknak van jelentősége, és ahol a történetek inkább csak a karaktereket helyzetbe hozó kellékek. Nekem pedig, ahogy azt a pilotkritikámban is leírtam, ez nem annyira a stílusom.

A fináléban egy mini átívelést, story arc-ot zártak le azzal, hogy visszahozták Jordana Brewster pár résszel ezelőtt bemutatott karakterét, ezzel adva némi érzelmi töltetet a résznek, de egyébként nem sok mindenben különbözött egy random epizódtól, még cliffhanger-t sem biggyesztettek a legvégére, ami így is van jól, hiszen nagyjából minden erőltetett lett volna lezárásnak. Persze jutott a zárásba elcsépelt lövölde és kiszámítható párfordulás, de ez van.

Külsőségek tekintetében persze nem fogták vissza magukat a készítők, hiszen a Magnum PI az a sorozat, ahol egy random beszélgetésre nem az irodai díszletbe vagy valahova való sétálás közben kerül sor, hanem a Ferrari-ban ülve, miközben a háttérben festői tájakat látunk, arról nem is beszélve, hogy ezúttal az autós üldözés helyett egy helikopteres üldözést kaptunk – ismét csak jelezném: aki ilyen sorozatra kíváncsi, azt az új Magnum nem fogja cserben hagyni.

Egyedül azt nem tudom, hogy karakterek szintjén mi a helyzet. Thomas-t eleinte sokan színtelennek találták, de nekem vele nem volt gondom. Higgins már a kezdetektől a legjobb arc, a prímet nálam egyértelműen ő viszi, a kapcsolatát a címszereplővel kifejezetten érdekes nézni. Ellenben TC-t és Rick megítélését kénytelen vagyok a rajongókra hagyni, mert nem hiszem, hogy előbbit mindenki annyira tipikusnak találná, mint én. (Mondjuk én Rick-ben is inkább csak Zachary Knighton-t látom, ami nem előny, de annyi baj legyen.)

Szóval miközben engem sem a finálé, sem a random évadközi részek nem győztek meg arról, hogy nézős sorozat lenne számomra a Magnum PI, az egyértelműen lejön, hogy nincs vele semmi probléma, olyan sorozatként, amilyennek definiálta magát, tökéletesen élvezhető, és szerintem egyre inkább el fogja kapni az ember, ahogy közelebb kerülnek hozzá a karakterek.

A Magnum PI pont azt a műfajt képviseli, amit megszeretve az ember idővel jó eséllyel nem fogja már kaszálni sem, mert nem sztorifüggő, így a minősége sem tud nagyot zuhanni, hacsak nem kezdik erőltetni a melodrámát és a szappanoperát. És egyelőre ez nem fenyeget, mert bár meg-megpendítenek romantikus szálakat, eljátszanak lehetőségekkel, de alapvetően a főbb szereplők barátságára alapoznak Haverok közt módra.

7 hozzászólás Ne habozz!

DarkEagle - 2019. 04. 16. 19:56

Nekem nagy meglepetést okozott mert bár sejtettem, hogy be fog jönni pont a könnyedsége miatt de nem gondoltam hogy ennyire. A két főszereplő tényleg a legjobb, a két jó barát nemi s az hogy rossz inkább csak közepesek de legalább nem zavaróak. A 2. évadban kaphatnának több szerepet annál hogy mindig beugornak segíteni. Én arra vagyok kíváncsi meddig húzzák hogy összehozzák a két főszereplőt mert azt észrevettem hogy szinte minden részben kiderült valami olyan infó Magnumról ami miatt Higgins egyre jobban megkedvelte. :D De ha össze is hozzák őket remélem nem tűnik el a kapcsolatukból ez a csipkelődős stílus.

Casey Novak - 2019. 04. 16. 21:07

Nem zavart, hogy egy régi címet “cibáltak elő”, inkább a készítők miatt kezdtem neki félve, az új meggájvert ki kellett lőnöm a pilot közben, annyira felnyomta az agyam. De ez nagyon fekszik, kimondottan jó lazítós/háttérzaj sorozat, arra az esetre, ha nem akarok gondolkodni, de mégiscsak nézni kéne valamit. Tök örültem, hogy behozták Tim Kanget, már a The Mentalistben is bírtam.
Nem harsányan kacagós a humor, de mégis elszórakoztat, Magnum csengőhangjai pedig mindent visznek. A macskás rész pedig állat volt. No pun intended.

kiskiraly - 2019. 04. 16. 23:47

Jó kis feelgood sorozat, de nem is akar több lenni annál. Pár epizódot néztem belőle.
Magnum sokszor már a terepen is van Higgins-szel, a TC-nek és Ricknek pedig sokszor csak adnak egy melléknyomozós szálat és annyi, ami miatt én is kissé súlytalannoknak érzem őket a sorozatban, ezek szerint nem csak én vagyok vele így.

Ja igen a sorozatnak adjatok esélyt a pilot után, mert az kissé akciódúsra sikerült és néha a kissé béna CGI-ra hagyatkozott.
Szerintem a második rész után már el lehet dönteni hogy bejön-e vagy sem.

Neoprimitiv - 2019. 04. 17. 09:22

Valami nagyon okosat akartam írni, de aztán rájöttem, hogy túl bonyolult, szóval a lényeg:

lehet, hogy az országos adók újra megtanultak könnyed krimiket csinálni? A Whiskey Cavalier nagyjából azonos műfaj és ott is az az általános visszajelzés, hogy jó. A nézettsége egyik sorozatnak sem acélos (0.7 volt a Magnum, 0,6 a WC utolsó demója), de akik nézik, azok nem jobb híján elégedettek velük, hanem a műfaji elvárások mentén jónak tartják őket.

winnie - 2019. 04. 17. 12:31

Neoprimitiv: nem tudom, ezeket én nem nevezném kriminek, inkább akciós, bűnügyi dolgok, épp azért nem voltam oda a magnumért sem, nekem túl könnyed, autós üldözés és némi kikérdezés. de igen, a whiskey cavalier ugyanilyen stílusban bejött a karakterek miatt – ez ott bukott el.

viszont, ha megnézed, egyik sem túl sikeres, a H50 is pénteken vegetál meg a macgyver. komfortkajaként megvan egy közönsége, de nem ez a jövő, ez inkább helykitöltés.

Neoprimitiv - 2019. 04. 17. 13:26

winnie: nem a tévéipar megváltására gondoltam (írtam is, hogy elég vacak a nézettségük), csak váratlan volt, hogy egy évadban két, hasonló profilú sorozat is olyan lett, amit szeret a közönségük. Ez tipikusan az a kategória, ahol nagyon könnyű betlizni, mert hol a humor gyenge, hol az akció kevés, hol a színészek nem jönnek be – itt meg a visszajelzések alapján szeretik a nézők, amit kaptak. Nem jobb híján, nem mentegetőzve, hogy “tudom, hogy szar, de…”, hanem csak úgy. Maximálisan a komfortkaja kategória, de úgy tűnik, most két helyen is eltalálták a megfelelő arányokat, amihez nem vagyok hozzászokva.

JshooterHUN - 2019. 05. 02. 08:57

Hát, én belenéztem és azt vártam, hogy Hawaii és környékén kicsit akciózzanak, poánkodjanak meg lövöldözzenek, néha egy kis komolykodással (mint például amikor az erdetiben Magnum a tengerben úszkált egyedül vagy két napot, a barátai meg keresték veszettül, vagy amikor az öreg náci párosra derült fény éa Higgi bébi elmondta azt a frankó monológot a végén.) Ezt szerintem hozza. A megállapítás miszerint ez teljesen az aminek lenni akart, helytálló. Az ilyenek érnek meg néha 10-15 évadot…. :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz