login |

Black Monday: vége az 1. évadnak

2019. 04. 17. 21:30 - Írta: human

2 hozzászólás | kategória: kritika,

Tetszett a Wolf of Wall Street? Vagy a Wall Street korábbról? Akkor félig felejtsd el ezeket, miközben a 80-as évek kirívó ruháiban Don Cheadle igyekszik összehozni az évszázad üzletét.

A Black Monday egy megtörtént, de máig ismeretlen okok miatt kitört tőzsdei pániknap háttere mögé kerített egy izgalmas történetet. Az egész mögött egy fekete csávó állt, aki akart egy nagyot kaszálni? És ehhez volt egy 365 napon át zajló terve, ami több sakkfigurát is mozgatott.

Igazából a történetbe nem akarok jobban belemenni, mint a pilotnál, mivel ez a sorozat egyik nagy pozitívuma: jönnek a fordulatok ezerrel. Ez feledteti a negatívumok többségét is, hiszen 10 perc alatt annyi árulás van benne, mint a Suits-ban évek alatt. Vagy nem is tudom, mihez hasonlítsam. A lényeg, hogy csak kapkodjuk néha a fejünket, és nem azért, mert a Yakuza feltűnik, hiszen az csak a kezdet.

Viszont pont emiatt, a pörgés miatt meg kell említenem, hogy az, ami ehhez adja a tüzelőanyagot, az bizony szétesik, ha komolyabban belenézünk. Konkrétan a fordulatok túl egyszerűek, 25 perc alatt felvezetik őket, és bamm, lecsapnak vele. Nincs meg a long con a néző felé, pedig a karakterek épp azon dolgoznak, egy hosszan kivitelezett átverésen.

Ellenben a pörgéshez iszonyat jó szereplőgárda tartozik, ami pedig ismét pozitív irányba dönti a mérleget. Nyilván Don Cheadle, akit csak ennyire veszek újra elő, mert igazából az idióta munkatársait is jól hozzák, innen Paul Scheert emelném ki, na meg az is mekkora húzás, hogy Casey Wilson végre kapott egy idegesítő szerepet, ami tökéletes casting döntés lett.

Igazság szerint nem született új klasszikus, valami hiányzott az igazi ütéshez, hogy mindenkit ráeresszek. Nem tudom megfogalmazni tökéletesen, mert leginkább a ritmus szó ugrik be. Mondjuk tippre direkt ment szembe a jelenlegi, “a 80-as évek cool volt” elképzeléssel, és az is a poén része, hogy itt baromira nem volt cool senki, direkt a ciki dolgokat emelték ki a korszakból. És ez a zenére is értendő, a vágásra, amivel vissza is értem a ritmushoz.

Amúgy bepróbálni érdemes, mivel a Showtime komédiája egy nagy film, a végére oda érünk, ahol kezdtünk. Nyitott kérdések persze vannak, de mégis azt mondanám, hogy inkább lezárt az évad, szóval nem kell félni, akármi is lesz a Black Monday sorsa a későbbiekben.

Fuck ’em all.

2 hozzászólás Ne habozz!

Alain Prosztó - 2019. 04. 17. 21:56

Tök jó volt ez az évad, Cheedle eszement jó ebben a szerepben, jöttek-mentek a hatalmas szövegek, a 80-as évek popkult utalásai pedig szerintem szándékosan – amolyan kikacsintásként, vagy ha úgy tetszik, parodisztikus módon – voltak túltolva.

Az utolsó epizód követhetetlen katyvasza (most akkor ki b…ott át kit, mikor, hogyan, és mivel?) viszont eléggé tönkrevágta az egészet.

k.karas - 2019. 04. 18. 01:10

Egynek elmegy, mindenkinek ajanlanam, mert nem egy veszelyes sorozat. Ugyanakkor tenyleg ez a veszte is, mert nincs valahogy egyedi hangja. Az elso resz beszivott, utana nem sikerult tartani azt a szintet, de eleg volt, hogy vegignezzem. Ha lesz masodik evad, akarmennyire nem ugy irtak meg, visszaterek.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz