login |

Fleabag: a 2. évad

2019. 04. 21. 16:38 - Írta: superpityu

19 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

…you’re a genius. You’re my fucking hero.

Azt hiszem, ünnepélyes keretek között kijelenthetem, hogy a Fleabag számomra minden idők legjobb sorozata. Nem az egyik, hanem tényleg az, aminél jobbat még nem láttam.

Már az első évad is hasonló gondolatokat ébresztett bennem, nem véletlenül láttam négyszer, de a második felvonás minden résszel egyre jobb lett, mindezt pedig úgy tette, hogy már a 2×01 messze kenterbe az összes korábbi epizódját. Ez az, amire baromi kevesen képesek.

Történet szerint nem sokat lehet elmondani; van egy érdekes főszereplőnk, akit gyötör a bűntudat a legjobb barátnője elvesztése miatt. Közben a testvére egy kimondottan szar házasságban, az apja pedig egy új kapcsolatban próbál boldogulni. Nem túl érdekes, ennyi alapján nem sok ember érdeklődését keltheti fel, cserébe a megvalósítás egyszerűen fantasztikus. 

A sorozat készítője és főszereplője Phoebe Waller-Bridge, akinek ha eddig nem jegyeztétek meg a nevét, akkor most itt a lehetőség rá. Nem nagyon találok arra szavakat, hogy mennyire csodálatos az, amit csinál. És most lehet azt mondjátok, ezt olvasva, hogy elfogult vagyok (bizonyára igen), de akinek bejön ez a fajta humor, azok biztosan hasonlóképpen fognak vélekedni, mind a sorozatról és a színésznőről is.

A Fleabag egyediségét mindenképpen a humor és a főszereplő által lebontott negyedik fal adja. Ezt az első évadban is imádtam, de a második évadban az egész valahogy sokkal jobban volt kivitelezve. Sokkal tudatosabban volt használva. Remekül épült hozzá a karakterhez, és jobban használták a kialakult szituációkhoz.

Míg az első évad szólt arról, ahogy a főszereplő mindent elveszít, és sorra zárul be előtte minden kapu, addig a második évad egyfajta megváltásra helyezi a hangsúlyt. Mindent újra kell építenie, legfőképpen a testvérével tönkrement kapcsolatát.

A megváltás szót nem is véletlenül használtam, hiszen az évad kiemelt szereplője egy pap, aki segít – ez talán nem a legjobb szó rá – abban, hogy Fleabag megtalálja a céljait. Ez pedig annyira erősen van összerakva és olyan szépen csúcsosodik az utolsó előtti epizód végén, hogy szavak nincsenek rá.

Ráadásul minden epizód nagyon organikusan építkezik egy-egy nagyobb jelenethez. Minden részben van egy brutális csúcspont, amely minden szempontból zseniális. A színészek brillíroznak, de hiába van itt Olivia Colman, vagy nyomott egy fantasztikus nagymonológot Kristin Scott-Thomas, egyértelműen Phoebe Waller-Bridge az, akinek illene bezsebelni minden díjat azért, amit itt láttunk.

Talán kicsit csapongó az, amit leírtam ide, de tényleg be kell próbálni a sorozatot. Ebben a pár sorban esélytelen, hogy vissza tudjam adni a Fleabag esszenciáját. Mert hiába vagyok képes végigröhögni minden részt, azért bőven megbújik a keserűség a dolgok mögött, sőt a humor legtöbbször csak egy álca.

A második évad végig olyan szinten mozgott, amit nem igazán tapasztaltam eddig. Olyan oldalról ismertük meg a főszereplőt, amit korábban nem láttunk és pont amiatt is lett tökéletes a befejezés. Egy tökéletes ívet kapott a történet és minden szereplő is. 

Bár nem tudom, hogy milyen hivatalos álláspont van jelenleg a sorozat jövőjével kapcsolatban (az egyik színész azt mondta, hogy ennyi volt), ha nem kapunk folytatást, akkor sem fogok panaszkodni. Ez így most tökéletes, így kerek azzal az utolsó integetéssel a kamerába.

Ja, 10/10 ha eddig nem lett volna egyértelmű, hogy mennyire imádtam minden percét ennek a sorozatnak. 

19 hozzászólás Ne habozz!

Pam De Beaufort - 2019. 04. 21. 17:49

Teljesen egyetértek, nekem is A Kedvenc sorozatom és a szívem szakad meg, hogy nem lesz több része. Nem tudom, hogy kéne még több embert rávenni a kipróbálására, de hátha ez az írás segít benne, köszi :) [Amúgy kiemelném a SPOILER? háromrétegű kneel/Neil szójátékot ott a vége felé, na az annyira lenyűgözött, hogy alig tértem magamhoz]

winnie - 2019. 04. 21. 18:02

döbbenetesen jó, szerintem majd én is írok róla. az a titkos vágyam, hogy minden évben legyen róla egy írás.

és nemsokára jön itthon amazonra.

A. - 2019. 04. 21. 18:42

Ja hogy Andrew Scott a pap, miért nem ezzel kezdtétek:)

checkmate - 2019. 04. 21. 19:10

Phoebe Waller-Bridge for president. Fantasztikus, amit ez a nő művel.
Szenzációs lett az évad, tökéletes befejezéssel.

champion - 2019. 04. 21. 19:14

Andrew Scott megérdemelt volna egy említést. Nálam vele lett 10/10, de amúgy mindenben egyetértek

Edrick - 2019. 04. 21. 20:03

Nem tudom szebben mondani: örökre a szívembe zártam. Köszönöm, az arcomba volt nyomva Általatok, máskülönben nem kezdem el tavaly kb. ilyenkor, és nem várom tűkön ülve a második évadot sem. Egy kincs az egész. Köszönöm.

Snoopyzit30 - 2019. 04. 21. 21:13

“és nemsokára jön itthon amazonra”

Remélem ez azt jelenti, hogy lesz a 2.évadhoz is magyar felirat.

clegane - 2019. 04. 21. 22:09

az első évad annyira nem hagyott mély nyomokat bennem, a második sokkal jobban sikerült.

eszemix - 2019. 04. 21. 22:50

Egyetértek.
10/10

kulup - 2019. 04. 21. 23:00

Egyszer elkezdtem de 10 perc után kaszáltam. Ha ennyire dicséritek, nekifutok még egyszer.

TraceR - 2019. 04. 22. 00:42

Akinek tetszett próbálja be a Crashing-et is. Azt is ugyanúgy PWB csinálta, Netflixen is elérhető.

dukyka - 2019. 04. 22. 03:34

Tök jó volt, főleg a 2. évad, de bennem azért nem fog olyan óriási nyomot hagyni. Valószínűleg a rövidsége miatt sem.

winnie - 2019. 04. 22. 10:48

az első évados, illetve pilotkommenteket áttettem azokhoz a kritikákhoz.

barátfüle - 2019. 04. 22. 13:17

Abszolút kedvenc, imádtam minden percét! A végén szerintem nem csak a busz lett “cancelled”, hanem maga a sorozat is. :(

WagnerUr - 2019. 04. 23. 22:03

Köszönöm a figyelemfelhívó cikket és a pozitív kommenteket. Két nap alatt ledaráltam a két évadot, illetve a Crashinget is, ami akár felfogható egy könnyedebb hangulatú előzménynek.

Hibátlan.

St4nt0N - 2019. 04. 25. 22:42

A Fleabag 2. évada bőven nézhető volt, de határozottan soványabb anyagból készült, akadtak benne egyenetlenségek, funkciótlan jelenetek is. Például az anya temetéséről szóló flashback semmit sem tett hozzá a történethez. Majdnem minden korábbi mellékszereplőt viszontláttunk, többnyire a saját karikatúrájaként – ezen a vonalon is voltak üresjáratok. Colman zseniális játékából ezúttal csak villanásokat kaptunk, Fiona Shaw és Kristin Scott Thomas szerepe pedig alig volt több cameónál. Az első évadnak komoly erőssége volt a fokozatosan kibontakozó dráma, nem véletlenül emlegették sadcomként. Ehelyett most kaptunk egy kissé idétlen szerelmi szálat a csetlő-botló pappal, aki amúgy nem túl hihető karakter. (Rajtam kívül más is belegondolt, hogy mi sült volna ki abból, ha máshogy végződik a kettejük története?)
Az első évadot rengetegszer láttam, a másodikat viszont valószínűleg nem fogom újranézni.

margarita - 2019. 05. 07. 22:07

Imádtam, de Tövismadarak utánérzés volt, de ez jobb volt.

Shannen - 2019. 05. 12. 19:11

Évek óta folyamatosan szembejött a sorozat itt a blogon, és tudtam, hogy egyszer muszáj leszek bepróbálni, mert szinte mindenki szuperlatívuszokban beszélt róla.
Végül erre csak most hétvégén került sor, de legalább egybe ledarálhattam a 2 évadot, és amennyiben tényleg nem lesz folytatás, akkor meg főleg örülök, hogy egyben láttam az egészet.

Csak egyetérteni tudok a kritikával és a legtöbb előttem szólóval, 10/10. Nemcsak az egyik legjobb komédia, de az egyik legjobb sorozat is, ever.

Naná, hogy már a pilot elkapott a negyedik fal lebontásával, akárcsak PWB karakterével. Az első évad is kereknek érződött, szépen építkezett és a hangosan nevetős poénok között adagolt, olykor elég erős, gyomrosok is remekül összhangban voltak.

Azonban az i-re a pontot egyértelműen a 2.évad tette. Ez önmagában is egy 10/10-es sorozatévad volt. Nem tudok egy aprócska negatívumot se mondani. Na jó, talán Olivia Colmant használhatták volna egy picit többször is. És hát Andrew Scott… Oké, nem láttam őt még rosszul játszani sehol, de itt Fleabag és a pap párosa egyszerűen annyira tökéletesen klappolt, hogy elképesztő. Mindketten egy-egy pillantással, mosollyal annyi mindent át tudnak adni, amit mások egy egész monológgal se.
Annyira jó volt az írás, hogy a kettejük közötti kapcsolat teljesen bevont érzelmileg, ami azért ritka, és így a végén, ami így volt persze a legreálisabb, a szívem facsarodott össze.
Az elmúlt időszakban ez volt a második ‘I love you’, a maga egyszerűségével, minden sallangtól mentesen kimondva, ami a legtöbbet elmondott arról, amit ez a pár szó jelenthet (a másikat a Crazy-Ex-Girlfriend szállította).

Szóval, mint már oly sokszor, most is ezer köszönet a Junkie-nak, hogy nem maradtam ki ebből az élményből, tényleg egy csoda volt ez a 12 rész.

Ja, és most már értem honnan jön a Killing Eve humora, szerintem le se lehetne tagadni, hogy ott is PWB a készítő. :)

Erja - 2019. 08. 25. 14:12

Tökéletes sorozat, köszönöm, hogy felhívtátok rá a figyelmem. Imádtam minden egyes percét.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz