login |

The Son: az 1. évad – írta speranza

2019. 04. 24. 14:50 - Írta: vendegblogger

4 hozzászólás | kategória: kritika,

Pierce Brosnan ismét egy sorozatban játszik főszerepet! Ennek már önmagában is hírértéke van, mert több, mint harminc éve, amióta a Remington Steele befejeződött (emlékszik még rá valaki?), legfeljebb néhány minisorozatban láthattuk, hosszabb lélegzetvételű szériában nem.

Az AMC 2017-ben bemutatott (és pár nap múlva a 2. évadjával folytatódó), méltatlanul hanyagolt drámája egy többgenerációs családtörténet, ami egyben kosztümös western. Az alapját Philipp Meyer azonos című regénye képezi, amelyet 2014-ben Pulitzer-díjra is jelöltek. (Magyar nyelven sajnos még nem jelent meg – a sorozat sem kapott itthon bemutatót.)

A történelmi témájú, kosztümös sorozatokra szinte mindig vevő vagyok, pláne, ha egy olyan helyszínen, vagy időben játszódnak, amiről 20. században született európaiként keveset tudok. Emiatt lettem kíváncsi erre is, és nem csalódtam, minden percét élveztem. A The Son olyan sokrétegű, akár a hagyma. Egyetlen család – vagy, ha úgy vesszük, egyetlen ember – életútján keresztül átadja Texas csaknem egy évszázadnyi történelmét, annak minden konfliktusával és feszültségével együtt.

A cselekmény két idősíkban játszódik párhuzamosan, a játékidő nagyjából fele-fele arányban oszlik meg a „jelen” és a „múlt” között. A tempó is vadnyugati, időhúzás nincs, már az első percekben az események középpontjában érezhetjük magunkat.

1849, Közép – Texas

A kamasz Eli McCullough (Jacob Lofland) édesanyjával és két testvérével a kietlen prérin él (a családfő valami miatt távol van), amikor egy este a kis családon rajtaütnek a komancsok.  Nővérét édesanyjával együtt megölik, őt és bátyját pedig elhurcolják az indiánok. A költői lelkű Martin nem tudja elviselni a megpróbáltatásokat, így Eli hamarosan egyedül találja magát a fogságban. Őt azonban keményebb fából faragták és eldönti, hogy túlél, bármi áron.

Toshaway, a komancsok törzsfőnöke (Zahn McClarnon) meglátja a benne rejlő belső erőt és a szárnyai alá veszi. Neki köszönhető, hogy azon kívül, hogy az indiánok folyamatosan megalázzák, sok fontos dologra is megtanítják az életben maradásról, az emberi természetről és annak sötét oldaláról, valamint a törzset körülvevő élővilágról, amihez ők sokkal jobban értenek. Közöttük lesz felnőtt és itt érik férfivá is, átélve az első szerelmet és az első nagy csalódást.

1915, Dél – Texas

Eli McCullough ezredes (akit „Texas első fiának” is neveznek) családja, valamint barátai körében éppen a születésnapját ünnepli, amikor felrobbantják a család egyetlen olajfúró tornyát.  A tettesek nem maradnak sokáig ismeretlenek és ezzel máris kiújul a viszály a szomszédos farmon élő García családdal.

Itt egy picit meg kell állnom, hogy tegyek egy rövid történelmi kitérőt, mert a sorozatban úgy veszik, mintha mindenki tudná, miről van szó. Mexikó területén ebben az időben javában dúlt a forradalom, több különböző csoport között ment a harc a hatalomért. Noha Texas, és több déli állam ekkora már rég csatlakozott az USA-hoz, a határ két oldalán élő mexikói lakosság többsége még mindig abban reménykedett, hogy egyszer ismét Mexikó részei lesznek.

Ekkoriban fogalmazódott meg az egyik forradalmi frakcióban az ún. „San-Diego – terv”, amivel az USA déli államait akarták destabilizálni, elősegítendő ezzel, hogy elszakadjanak az USA-tól. A lázadók betörtek a határ menti amerikai településekre, elhajtották a marhákat, gyújtogattak, fosztogattak és gyilkoltak.

A Texas területén élő „tejano”-k (spanyol ajkú texasiak) kényes helyzetbe kerültek. Ha támogatást nyújtottak a délről be-betörő lázadóknak, és ez kitudódott, akkor az amerikai lakosság, konkrétan az „Igazság és Rend Ligája” lincselte meg őket, ha viszont megtagadták tőlük a segítséget, akkor a lázadók bélyegezték őket árulónak.

Visszatérve a sorozathoz: McCullough és családja gyűlölettel vegyes köztiszteletnek örvend, köszönhetően annak, hogy hajlamos saját kezébe venni az igazságszolgáltatást. A családban és a környezetében is suttognak arról, hogy a nagypapa múltja nem éppen makulátlan. Eli a haladás embere, szilárdan hisz abban, hogy a marhatartásnak már leáldozott és a jövő az olajkitermelésben van.

Két fia közül a fiatalabb, a családos Pete (Henry Garrett) igazgatja a farmot, az idősebb Phineas (David Wilson Barnes) dolga pedig az, hogy befektetőket hajtson fel, akik pénzt invesztálnának újabb olajfúrók építésébe, noha a már meglévő sem termel olajat. 

Szóval van ebben minden: faji előítéletek, harc a túlélésért, a területért, az olajért, sőt, a szerelemért is. Kőkemény világ ez, ahol csak a legerősebbek maradnak életben, és ez nem feltétlenül a fizikai erőt jelenti.

Pierce Brosnan amikor csak képernyőn van, uralja a jelenetet, és olyan természetességgel mozog ebben a közegben, mintha beleszületett volna. Pedig nincs könnyű dolga, mert minden róla, pontosabban Eli McCullough karakteréről szól. Arról, hogy hogyan áll helyt apaként, nagyapaként, családfőként és a közösséget formáló, befolyásoló személyként. Ugyanez nem mondható el a fiatalkori énjét alakító Jacob Loflandról. Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy ő rossz lenne, de nem mindig éreztem meggyőzőnek.

A sorozat rengeteg mellékszereplőt mozgat, felsorolni is nehéz lenne őket, de az aránylag rövid játékidő ellenére (10×42 perc) szinte mindenkinek sikerül megfelelő mélységet adni.

Csak kettejüket emelném ki, akik nekem a legjobban tetszettek. Az egyikük Zahn McClarnon, akit először a Fargóban láttam és már abban is nagyon jónak találtam. A komancsok bölcs törzsfőnökeként ugyanilyen élmény volt nézni. A másikuk Henry Garrett, aki Eli kedvenc fiát, a bizonytalan Pete-et alakítja.

Fényezhetném hosszasan a The Son-t, mert megérdemelné, de inkább csak annyit mondok, hogy értékelésem szerint legalább 7-7,5/10-et ér az első évad. Nem kérdéses, hogy a most induló második (és egyben utolsó) évadot is meg fogom nézni.

4 hozzászólás Ne habozz!

Snoopyzit30 - 2019. 04. 24. 19:41

Szerettem én is nagyon a sorozatot, úgy emlékszem még a hét legjobb epizódjaként is jelöltem 1-2 részt.
Nekem nagyon tetszettek az indiántörzsben játszódó jelenetek, még úgy is, hogy a fiatal Eli-t alakító színész még tényleg kicsit tapasztalatlan.

Zahn McClarnon nekem is az egyik kedvenc karakterszínészem, de én már nagyon sok filmben láttam. Sorozatok közül még emlékezetes volt a Westworldben (volt egy rész ami szinte csak az ő történetéről szólt).

Szerintem is simán 7,5 az első évad, folyamatosan tartotta a színvonalat. Sokat kellett várni a 2. évadra, én biztos végig fogom nézni.

Turangalila - 2019. 04. 25. 12:29

Valamit nem értek. Ha 1849-ben kamasz, akkor 1915-ben legalább 80 évesnek kellene lenni Pierce Brosnan karakterének…

winnie - 2019. 04. 25. 12:33

nem tudom, hogy emlegetik-e, mert még nem kezdtem el, de a plusz/mínusz 10 év általában bele szokott férni filmeknél és sorozatoknál, és minél idősebb az ember, annál könnyebb eladni más korúnak. már, mint ha vesszük a 65 éves brosnant, akkor nem is kell sokat öregíteni rajta.

speranza - 2019. 04. 25. 12:44

Ez nekem is szöget ütött a fejembe a sorozat közben, mert Brosnan túl fürge egy 80 éveshez képest, de amúgy egyszer sem utaltak a karakter konkrét korára, a születésnapi partin se emlegette senki, hogy mennyi is tulajdonképpen. Amúgy meg egy edzett embert alakít, aki egész életében fizikailag aktív volt, ez lehet a magyarázat arra, hogy még 80 évesen is az. :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz