login |

Good Trouble: vége az 1. évadnak – írta Mom

2019. 04. 30. 21:30 - Írta: vendegblogger

1 hozzászólás | kategória: kritika,

A The Fosters spinoffjának első évadjában elég sok minden hullámzott. Például a színvonal, meg az intenzitás, meg a nézettség – az alacsonytól a még alacsonyabbig. De én mégis kitartottam, sőt a berendelt és már nyáron vissza is térő második évadnál is ott leszek.

Bár a pilotírásomban is említett kettősség végig kitartott, pont a fináléban volt talán legkevésbé kontrasztos. A mélyebb részek nem sikerültek annyira drámaira, pedig volt bőven alapanyag a forgatókönyvben, a sekélyesebb részek ezúttal nem voltak olyan kirívóan felszínesek, mint máskor.

Így bár homogénebbnek tűnt az epizód, végül mégis inkább ürességet és nem pozitív érzést hagyott maga után. Mintha nem is évadzárónak tervezték volna. A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

Érdekes, hogy a zárás legjobban eltalált jelenete pont az általam sokat ütlegelt feléhez tartozott. Nevezetesen arra a remekül koreografált táncra gondolok, ami elsőre teljesen elütött a környezetétől, de a végére nagyon magával ragadott: amiben Callie próbál választani az őt ellentétes irányba húzó oldalak között. De érdemes megemlíteni a párbeszédet is, amit saját magával folytatott le, mert az is el volt találva.

Maradt pár nyitott kérdés is a végére, hogy a következő évadnak adjon némi muníciót. Nem tudtuk meg Mariana marad-e a cégnél, sem azt, hogy Callie kit választ, nem derült ki, hogy szerezte meg a rendőr aktáját az ügyvéd és a tárgyalás sem ért véget. Meg pár mellékesebb szereplőnek is maradtak nyitva ügyei, de még nem kedveltem meg őket annyira, hogy igazán érdekeljen, ha kimaradnának jövőre a körből. Korrekt munkát végzett valamennyi színész, különösen a Dennis-t alakító Josh Pence-t emelném ki, de mégsem sikerült igazán megszerettetni őket.

Callie és Gael a legostobábbnak, mégis a legkomolyabb szándékkal megírt szerelmes pár, akit a sorozatos életem során láttam. Mintha ők ketten a legrosszabbat hoznák ki egymásból. De tényleg, az a pár, akiről az első percben mindenki más levágja rajtuk kívül, hogy nem egymáshoz valók. Nem is tudnak velük mit kezdeni az írók. A túlfűtött erotikát leszámítva még egyetlen épkézláb közös jelenetük nem volt, kiterjesztve ezt az értelmezhető párbeszédekre és a színészek közötti kémiára is.

Szegény Gael amúgy sem kapott sok réteget, mert még a kétszer felbukkanó húga is összetettebb karakter nála, de hogy a művészeten kívül semmi közös pontot nem írtak Callie és közé, az megdöbbentő felszínességet sugall. Testi kapcsolat hiányában viszont csak kukán bámulják a közösen alkotott művet és csapó.

A Fosters család valamennyi tagja tett látogatást Los Angeles-ben, de ezek közül volt, ami tényleg csak azért volt, mert kellett, és nem azért, hogy bármit is előmozdítson. Talán az anyukák voltak egyedül kivételek, akik bár saját konfliktust is hoztak magukkal, a lányaik életén is tudtak lendíteni. A fiúkat is jó volt látni, de a fan service-t leszámítva teljesen feleslegesek voltak. Bemutatták, hogy mikkel küszködnek, majd továbbálltak.

Wilson bíró jeleneteit Callie-vel különösen szerettem, ebből csak egy aprót kaptunk a fináléra, de ha egyikük sem teszi tönkre a karrierjét a második évad első részében, akkor remélhetőleg kapunk még belőlük. Sajnos a testvéri kapocs Marianával szintén csak egy kis jelenetet érdemelt, pedig az évad első felében ezek hozták számomra a legérzelmesebb pillanatokat.

Meglepő módon elkerülték viszont az egyik általam legjobban rettegett klisét és nem csináltak végül konfliktust abból, hogy Callie együtt lakik az aktivista Malikával. Rebeccát sajnos menet közben kiírták, pedig benne még sok potenciált láttam, az új gyakornokot pedig már nem is fáradtak bemutatni két résszel a vége előtt.

A sok szereplő egyébként rendesen érződött a szálak megoszlásán is. Egy fenékkel ugye nehéz megülni ennyi lovat: egyenjogúság, rasszizmus, pályakezdési nehézségek, családtagok elvesztése, párkapcsolati dráma, homoszexualitás, addikciók, stb. Ennyi mindent bemutatni 13 rész nagyon kevés volt. Véleményem szerint ezek közül párat el kellett volna hagyni ahhoz, hogy a fő fókusz letisztultabb legyen.

Bízom benne, hogy kicsit szűkebb marokkal mérik majd a szálakat a következő etapban.

1 hozzászólás Ne habozz!

PositiveRush97 - 2019. 05. 01. 08:59

Jó írás lett, már vártam :)
Nagyjából egyetértek, viszont én sajnos nagy The Fosters rajongóként se tudtam rávenni magam, hogy igazán megszeressem, a sok új karakter annyira hidegen hagy, voltak igazi klisé sztorik, mint annak a leszbikus csajnak a coming outja a szülei előtt, ilyet se láttunk még, valamint sokszor azt éreztem, hogy a The Fosters-ben jól felépített karaktereket itt csak szabotálják, persze fiatal felnőttként sok rossz döntést hoz az ember, Callie korábban is sokszor bajba keverte magát, de itt valahogy nem tudtam vele együttérezni, az évad második felét már csak végigszenvedtem, a stáb felét nyugodtan kiírhatnák szerintem. Esetleg a The Fosters-hez is várható még írás? A finálé nagyon jól sikerült.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz