login |

This Time with Alan Partridge: az 1. évad

2019. 04. 30. 19:30 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: Anglia lecsap, kritika,

Nem vagyok Alan Partridge-profi. Tudom, hogy Steve Coogan karakteréről van szó, azt viszont nem tudtam, hogy azzal az Armando Ianucci-val alkották meg az első Alan Partridge-sorozatokat (Knowing Me, Knowing You és I’m Alan Partridge), akire manapság, mint a Veep készítőjére hivatkozunk, de korábban a The Thick Of It volt a neve mellett lévő alapvetés.

Szóval nagyjából előismeretek és a karakterhez való mindenféle kötődés nélkül vágtam bele ebbe a BBC-s komédiába, amiben visszahozták a képernyőre a majdnem 30 éves karaktert (mármint ő idősebb, csak ennyi ideje van jelen a sorozatozásban). És lehet az ismerősség hiányának köszönhetően nem hengerelt le annyira a végeredmény, de mivel a “fogalmatlan tévés műsorvezetős” felállás és a kényelmetlen humor is az ízlésembe vág, így nem panaszkodhatok.

Nyilván az Alan Partridge karakterét ismerők, illetve hozzá valamilyen szinten kötődők előnnyel indulnak, hiszen nekem az alapsztori csak annyi volt, hogy egy napközben beszélgetős tévés műsor új műsorvezetőt kap, miután az állandó arc megbetegedik. Ez így nem túl izgalmas, ezért is fontos kihangsúlyozni azt, hogy az illető nem csak ódivatú, oldszkúl és ezért rémisztő manírokkal bír, hanem rengeteg téren fogalmatlan, nem csak szakmailag, hanem emberileg is.

Bár van műsorvezető partnere és pár stábtagja, Steve Coogan a műsorvezető szerepében kvázi one man show-t ad elő, stílusgyakorlatokat, variációkat egy témára, miközben azért van történet is, és megismerhetünk egy tragikusnak mondható karaktert. Aki valamilyen szinten infantilis, totál katasztrófa, mesterkélt, nem oda való dumákkal előálló, az adásmenetet sutba dobó egóval rendelkező figura, aki elnyomja a kollégáit, vagy komolytalanul rivalizál velük. Tipikus trainwreck, ahogy az angol mondja, de nem akarom a vonatszerencsétlenség szót leírni. Ööö…

A This Time egyszerre tragikomédia, társadalmi kommentár, paródia és szkeccssorozat, hiszen amellett, hogy látjuk a fiktív tévéműsor beszélgetéseit (és a beszélgetések közti szünetekben a színfalak mögött zajló dolgokat), Partridge olykor a terepről is bejelentkezik is tudósítóként – ezek a részek olykor zseniálisak, máskor viszont, ha nem erős a poén, amire építenek, eléggé elnyújtottak.

A visszatérő nézők számára az tuti, hogy vonzó lesz, ahogy a főhős nézeteit új dolgokról hallhatják, de nem hiszem, hogy csak ők élveznék a sorozat humorát, ami tényleg annyira ebből a jól megalapozott karakterből fakad, hogy az íróknak nem hiszem, hogy túl nagy erőfeszítés volt írni a sorozatot: egyszerűen csak adtak neki egy interjúalanyt, vagy betették egy szituációba, és onnantól kezdve kvázi kottázni lehetett azt, ami történni, ahogy Partridge viselkedni fog, amit mondani fog – kíváncsi vagyok, Coogan mennyit improvizált.

Arról nem is beszélve, hogy mivel Partridge karaktere egy ideje nem volt képernyőn, így nyugodtan hozzá lehet vágni aktuális témákat, hogy lássuk/hallhassuk a reakcióit azokra. A pilotban például egy hacker a vendége és a cyberterrorizmus a téma, de például a #metoo mozgalom is előkerül, és el lehet képzelni, hogy egy ilyen őskövület részvételével milyen reakciók születnek. Nem kell tartani a polkorrektségtől.

Olykor fejfogós, olykor hasfogós amit látunk. Időbe tartott számomra a ráhangolódás, de miután sor került erre, már nem volt megállás. Nyilván a This Time with Alan Partridge rétegcucc…, illetve ma az, hiszen annak idején talán más volt a helyzet, és más volt a humora. De ennek ellenére, vagy éppen ezért, szerintem a stílus kedvelőinek tökéletes időtöltés. Angol módra 6 rész, 20+ perces játékidővel, szóval még nagy elkötelezettséget sem kíván.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz