login |

New Amsterdam: vége az 1. évadnak

2019. 05. 16. 21:45 - Írta: Necridus

7 hozzászólás | kategória: 2018/19 finálék, kritika,

Nem vagyok oda az epizodikus sorozatokért, főleg a kórházasokért nem, de van valami különleges az NBC legsikeresebb idei újoncában, a New Amsterdam-ben, ami hamar megkapta a második évados berendelését és itthon is bőszen szállítja a részeket.

winnie és human viszonylag hamar kiszálltak (pedig előbbinek nagyon bejött a pilot) – előbbi véleménye részben továbbra is igaz a sorozatra, de human-nek ajánlani tudnám a második esély megadását, mert a New Amsterdam minden, csak nem egy átlagos kórházas sorozat.

Sőt, nem is feltétlen hívnám kórházasnak. Nyilván ott játszódik és a páciensekkel foglalkoznak a főszereplő orvosok, de valójában sokkal inkább a munkahelyi drámára megy rá amellett, hogy (szerencsére) iszonyat sokat foglalkozik a főszereplők saját problémájával.

Az első évad 22 részében jó, ha láttunk 3 igazi, mindentmegmutatunk műtétet. Ezek helyett inkább eltitkolt betegségek, szabályszegések, a kórház fenntartása, áramszünet okozta problémák kezelése és kapcsolati problémák kerültek előtérbe. Na meg a szakmai és privát élet egyensúlyozása.

Ráadásul nem akármilyen módon teszi ezt! Az egyik pillanatban megmelengeti az ember szívét, ahogy ábrázolja, hogyan küzdenek az orvosok a betegeikért, bármilyen törvényt vagy pénzügyi korlátot is kellene figyelembe venni.

És ha épp nem a feelgood hangulatú jelenetekkel bombáz, ahogy a főhős a dobpergős zenére végigmegy a folyosón és elintéz minden problémát pár méter alatt, és ha épp nem is megmosolyogtat és az emberiségbe vetett kevéske hitünket igyekezi visszatornászni, akkor megmarkolja a szívünket, és rászorít azzal, hogy előtérbe helyezi a szereplők megrázó problémáját, például a szabályszegésekkel való szembesülést, az addikciót vagy a rákkal való küzdelmet.

Mindemellett kiemelkedő színészi játékkal is megörvendeztet a New Amsterdan, hiszen Ryan Eggold (Max), Janet Montgomery (Bloom), Freema Agyeman (Helen), de Lisa O’Hare (Georgia) is igen ügyesen hozza, amit megkövetel az adott jelenet.

Sajnos winnie-nek nem tudok jó hírrel szolgálna, mert a kissé szétszabdalt szerkezet megmaradt az egész évadon keresztül. Igaz, néha közös történetet kapott két főszereplő, vagy szimplán hiányzott (van, amelyik egy fél évadra lelépett…), de továbbra is érvényes, hogyha valamelyik karakter vagy annak története nem érdekli az embert, kénytelen az epizód egy részét végigszenvedni.

Figyelembe véve a magyar szinkron nem is olyan nagy lemaradását, előre leírom, hogy az egész évad nálam 7/10, de az erősebbik fajtából (csak ne lenne ez a sokszálas szerkezet és az egyik karakter huzamosabb félresöprése), a tovább mögött pedig spoileresen az évadzáróról írok.

Az évad legelején belebegtetett cliffhangerre, miszerint a főhős rákos, gondolom mindenki legyintett, hogy úgysem hal meg, de a sorozat ügyesen elkezdte a háttérbe szorítani a vidám és boldog pillanatokat, és a hangulat folyamatosan átalakult Max betegségének fokozódásával letargikussá, s egyre nagyobb súlya lett a rákos betegségnek.

A hangulat folyamatos fokozása az 1×21-ben csúcsosodott ki, amit szinte végig feszülten néztem, mert mindent sokkal szürkébben, gyászosabban ábrázoltak Max haldoklásának függvényében. Nyilván a sorozat szíve nem hal meg a legelső évadban, de simán elképzelhető, hogy ismét megbetegszik, és pár év múlva tényleg elhalálozik, majd az összes többi dolgozó az ő tiszteletére igyekszik a kórházat úgy továbbvinni, ahogy azt Max szerette volna.

Ezzel is akartak az évadzáróban átverni, ugyanis Max véresen nyitott ajtót Bloomnak, aki felmondani ment hozzá. Hamar kiderült azonban, hogy nem Max vérzik, hanem terhes felesége, s a gyermeknek világra kell jönnie, különben meghalhat az édesanyjával együtt.

Nyilván nem ment olyan könnyen. Helen mindent félredobva ugrott mentőautóba, de még így sem értek oda a vérmennyiséggel, amire Georgiának szüksége volt – legalábbis azt gondoltuk. Bloom világra hozta Lunát (akit ugye Max az elhunyt húgáról nevezett el), majd próbálta újraéleszteni Georgiát, ami végül Helen és a mentősök segítségével sikerült.

Cserébe elrontotta a jelenetet a zene. Ahelyett, hogy a rémült, kétségbeesett zihálást és kiabálást hallottuk volna, egyszerűen elindítottak egy zeneszámot, s csak mozogni láttuk a karaktereket. A jelenet mentségére szóljon, a remek színészi játékból másodpercre pontosan lehetett tudni, mi történik, így nem jelentett akkora problémát, de szerintem veszített a hatásosságából.

És a párhuzamos történetmesélés se tett jót a drasztikus eseménynek. Nyilvánvalóan teret kell adni a többi főhősnek is, de miközben Bloom Georgia testéből próbálja kihúzni a gyermeket, bevágták, ahogy Iggy ecstasy-t ad egy páciensének, hogy segítsen gyógyulni (ez egy évközi részbe jobban illet volna), vagy ahogy Reynolds családi ebédre viszi kedvesét, s ez a három történet annyira idegen volt egymáshoz képest, hogy az összképet mindenképp rontotta.

Szerencsére hamar orvosolta a problémát a cliffhanger. Georgia, Luna, Max, Helen és Bloom együtt utazott a kórház felé egy mentőautóban boldogan, békésen, amikor beléjük hajtott az ügyvéd egy másikkal. Utóbbi kirepült az ablakon, én meg gondoltam, hogyha így itt mernek hagyni minket, olyan mérges leszek, mint még soha…

Viszont félig feloldották a cliffet, hiszen ahogy láttuk, hogy maradék főhőseinket értesítik a balesetről, s mindent félrehajítva rohannak a helyszínre, Max Lunával kisétál a felborult autóból, Georgia pulzusát észleli Vijay, viszont Bloom eszméletlenül, kitekert lábbal (lásd, alább a kép) fekszik a kocsin kívül, s próbálják újra éleszteni, Helen meg sehol…

Ha a sorozatnak van mersze Bloomot megölni úgy, hogy így is fél évadot távol töltött a rendkívül erős karakter, és még mellé Helen történetének végére is pontot tenni, akkor nagyon hamar ki fogja kényszeríteni nézők tömegének utálatát. Tökös dolog lenne, de inkább ne! Két jól működő, a történetet igen jól formáló és erős drámát biztosító karakterről van szó, akiket vétek lenne elengedni.

Remélem, hogy ezt az írógárda is tudja, s nem fogja elkövetni ezt a nagy hibát, de cserébe azt sem, hogy az első 10 percben feloldja a cliffhangert, majd ugrik pár hónapot, és mindenki boldogan végzi munkáját, mint eddig. Főleg azért ne, mert Max állapota nem változott, s ezt az utat is még végig kell járniuk, ahogy az is erős jeleneteket tudna produkálni, ahogy hőseink megküzdenek a baleset okozta traumával.

Ősszel tehát visszatér a New Amsterdam az igen súlyos cliffhanger feloldásával, hogy utána folytassa a szívek percenkénti ciklikus összetörését és megmelengetését. Én mindenképp folytatom az erős 7/10-es évad után ezt a nagyon nem átlagos kórházas sorozatot.

7 hozzászólás Ne habozz!

Andris - 2019. 05. 16. 23:06

Nekem valahogy ahogy telt az évad, úgy egyre inkább kevésbé tetszett ez a sorozat. Pedig az elején még hetiben vártam a részeket. De lehet, hogy csak pont nem erre van most szükségem és azért érzem így, mindenesetre túl sokszor volt túl cringey számomra, és ez elrontotta az élményt, olyannyira, hogy az utolsó két részt már szerintem meg sem nézem, mert bőven elég volt ez a kis összefoglaló róla.

De ezt félretéve tényleg nem volt rossz, nekem olyan 5/10 körül mozog, kicsit a fentebb leírtak miatt is, meg azért is, mert nagyon sokszor volt teljesen kiszámítható, bár tudom, hogy egy ilyen sorozattól nem kell fordulatosságot várni.

human - 2019. 05. 17. 02:44

nem azért, de amiket a spoileres rész előtt írsz, azok tipikus kórházas sorozatot sugallnak továbbra is :) bár lehet mást értünk alatta. a legtöbb mondatod konkrétan a vészhelyzetre is tökéletesen illik.

winnie - 2019. 05. 17. 04:52

mivel a nézőket nem kell meggyőzni, hogy nem az, szerintem nem arra ment ki az írás, hogy erről meggyőzzön valakit. a helyszín és a gyógyítás nyilván egyezni fog, de a megközelítés ettől még lehet eredeti, gondolom.

human - 2019. 05. 17. 15:16

winnie: természetesen a nézőket nem kell meggyőzni, sőt, nekik talán az a jobb ajánlás, hogy “na ez egy jó kórházas”, csak meg lettem szólítva, h nem átlagos kórházas, de nem láttam miért.

nagyhegy - 2019. 05. 20. 19:50

elkezdtem nézni, mert korházas, de humannal értek egyet tipikus, oké persze van benne egy kis csavar, de már minden sorozatban van valami amitől, nem lesz “tipikus”. van ahol a rendőrségnek egy író segít, vagy az ördög, vagy egy mentalista, de a recept ugyanaz, gyilkosság nyomozás megoldás. ugyanezt a sémát látom a korházas sorozatoknál is. van ahol az orvos egy cinikus barom, van ahol autista, itt meg rákos.(ez azért enm nagy spoiler, az első részben kiderül) ezt pl. pont nem értem, mit akarnak kezdeni a rákkal? tudjuk, hogy nem fog meghalni, “a rák unalmas”, hogy egy klasszikust idézzek. tetszik a sorozat, érdekes esetek jönnek, de én pont ezt a rákos dolgot érzem gyengének, bár még az elején járok. ha maradnak az érdekes esetek akkor én is maradok.

winnie - 2019. 05. 20. 20:17

a krimiknél a külső segítős dolog maga a csavar, de közel sincs minden sorozatban ilyesmi. van, ahol szimplán csak nyomoznak. itt meg szimplán csak gyógyítanak. az, hogy a főhős rákos, jelen esetben nem csavar. a csavar, ha lehet ilyet mondani, maga a kórház, ami a legkiemeltebb létesítmény, és olyan dolgokkal rendelkezik saját börtöntől saját piacig, amikkel más állami kórház nem. és a legnagyobb csavar az egészben az, hogy ez ugye olyan szempontból nem is csavar, hogy valóban létezik, a történetet pedig egy konkrét kórházvezető emlékiratai ihlették.

tény, hogy az autizmus csavar, de az, hogy house pokróc volt, az megint csak nem csavar. ott a differenciál diagnózis és a klasszikus krimis felállás volt a csavar, ahol a betegségek voltak a bűntények elkövetői. a jellem az csak plusz réteg. itt biztos, hogy kihatással van bizonyos helyzetekre a rák, de inkább csak történetszállal bír, sokkal fontosabb “csavar” lehetne az idealista főhős, de ez megint csak jellemvonás.

szóval maga a kórház a csavar, és amiben nem tipikus kórház sorozat az NA, az egyrészt az, hogy maga a kórház nem tipikus, így nem tipikus esetek is kerülnek ide, másrészt pedig az érzelmi komponens.

Shannen - 2019. 06. 06. 22:50

Mostanra sikerült felhoznom magam az évad második felével. Egyetértek a kritikával egy erős 7/10-es volt ez az évad. Egyértelműen több volt a jó rész, mint a rossz vagy közepes.

Alapvetően én is úgy indultam neki, hogy oké, Max rákos, de ő a főszereplő szóval nyilván nem fog meghalni se évadközben (lásd a téli szünet előtti részt), sem a végén, úgyhogy nincs min izgulni, tehát akkor vajon miért fogok maradni? És a válasz egyértelműen a karakterekben és feldobott amerikai egészségügyben meglévő problémákban volt. Nagyon fontos, érzékeny témákhoz nyúltak hozzá, és a legtöbb esetben ezeket bizony több részen át fejtegették, nem volt letudva minden 40 perc alatt. Akárcsak a The Resident-nél, itt is azt éreztem, hogy mennyire jót tenne a sorozatnak, ha kábelen menne, akkor még jobban beleáshatnák magukat ezekbe a kérdéskörökbe és nem kellene ragaszkodni ehhez a kb 3×13 perces struktúrához.
Évadközben nem zavart nagyon a töredezettsége a részeknek, de a finálé értékéből baromi sokat levont, ahogy a Max-ék lakásán zajló szívszorító történéseket folyamatosan, teljesen random módon totál érdektelen sztoriszálakkal szakították meg (főleg a családi ebéd…).

Mondjuk amikor szálltak be a mentőbe, és láttam, hogy még kb. 10 perc van hátra, és mindenki nagyon nyugodt volt, akkor tudtam, hogy itt lesz még történés. Aztán volt egy pillanat, amikor felülről láttuk a mentőautót, ahogy halad az úton és akkor rögtön bevillant, hogy milyen drámai lenne így fentről nézve, ha beléjük menne egy autó oldalról. Erre két snittel később, naná, hogy ez történik. Ez elég olcsó húzás volt, nem is nagyon jött be.

A készítők nyilatkozták, hogy egy valaki a főbb szereplők közül biztosan meghal. Ez lehet az a valaki, akit letakartak, de nem láttuk pontosan, hogy ki volt, de lehet ő az egyik mentős volt, vagy épp Helen vagy Lauren. Én egyik távozásának se örülnék, sőt igazából én Georgia-ra tippelnék annak ellenére is, hogy ő most úgy tűnt a rész végén, hogy rendben van. Végülis megjósolták Max-nek, hogy egy női szerettét el fogja veszteni…

Apropó, a dupla hóviharos részt azért én még kiemelném, az évad egyik csúcspontja volt, jó kis sztorikkal.

Ryan Eggold pedig amúgy remek, tisztára mintha ráöntötték volna ezt a karaktert, és a többiek is jól hozzák, amit kell. Én ősszel is visszatérek.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz