login |

Knightfall: vége a 2. évadnak

2019. 05. 21. 20:35 - Írta: Qedrák

6 hozzászólás | kategória: kritika,

Általában két dolog jár a fejemben, amikor a Knightfallra gondolok. Az egyik, hogy ezt a sorozatot a History elvileg a Vikings pótlásának szánta, vagy legalábbis a marketinges csapatok így harangozták be. Ám az a helyzet, hogy a templomosok bukásának a története a legjobb pillanataiban is éppen csak eléri a skandinávokról szóló széria gyengébb perceit.

Pedig a Knightfall nem panaszkodhat, bár látszik, hogy nem költhetnek annyi pénzt, mint a Vikings készítői, de azért próbálkoztak csata- és ostromjelenetekkel bőven ebben az évadban (itt írtam a kezdéséről). Azt pedig sosem egyszerű megvalósítani.

A másik bánatom pedig az, hogy aki olvasta az Elátkozott királyok című Maurice Druon-klasszikust, amelyik pontosan erről a korszakról, illetve a következményeiről mesél, az pontosan tudja, hogy milyen hatalmas ziccereket hagynak ki a Knightfall készítői.

Márpedig tisztában vannak a történettel, hiszen több utalást is tettek a sorozatban rá. Használták például Izabellára a Druon által is emlegetett “Franciaország nőstényfarkasa” jelzőt, a Nesle-torony botrányának szánalmas sorozatbeli kivitelezéséről már nem is beszélve. 2005-ben a France 2 készített egy felejthető színvonalú minisorozatot a regényekből, amelyben Gerard Depardieu játszotta Jacques de Molayt, de nem vagyok benne biztos, hogy nem ajánlanám-e a Knightfall helyett megnézésre inkább azt. (Pedig tényleg nem egy erős sorozatról van szó).

De hogy ne csak a borongós hangulatom határozza meg az értékelést, máris jelezném, hogy a csalódásom elsősorban a felcsavart elvárásoknak szólt. (Mellékszál: elgondolkodtató, hogy a mai sorozatos világban, ahol a túltelítettség határoz meg mindent, a marketing során kénytelenek minél nagyobb és minél erőteljesebb jelzőket használni, ezzel felkorbácsolva a várakozásokat, aminek könnyen az lehet a vége, hogy a tisztességes végeredmény is pocsék kritikákat kap).

Ha valaki azzal a szándékkal ül le megnézni a Knightfallt, hogy egy élvezhető, középkori kardozós-lovagos szériát akar látni és semmi többet, akkor a látottak tulajdonképpen találkozni fognak az elvárásaival. Mert a Knightfall, minden alább kitárgyalandó következetlensége ellenére, pontosan ezt nyújtja, és aki erre nevez be, annak nem is okoz csalódást. Ha valaki viszont eposzi magasságú drámát akar megnézni, vagy történelmi hitelességű alkotást akar látni a templomos lovagrend bukásáról, nos az szerintem faroljon arrébb, mert csak vesztegeti az idejét.

A fentiekből kiderülhetett már, hogy én azt a tábort erősítem, amely szerint a sorozat nem tartozik a jobban sikerült darabok közé. Még akkor is, ha elfogadom magamban azt, hogy a történeti tematikájú szériákat nem feltétlenül az én sznobériába hajló ízlésemnek szánják, hanem a nagyközönségnek.

A Knightfall ugyanis tele lett következetlenségekkel, rosszul időzített jelenetekkel és teljesen értelmetlen konfliktusokkal. Valahányszor szembesültem ezek közül eggyel, sóhajtozva néztem fel a könyvespolcomon lapuló Druon-könyvekre. Spoileresen folytatom a tovább után.

Kezdem a legfeltűnőbb problémával: a színészekkel.

A tavalyi évadzáró után hümmögve vettem tudomásul a látottakat, de az évadnyitónál megjegyeztem, hogy a Talus testvért játszó Mark Hamill kiemelkedik a mezőnyből, és ez nem dicséret. A véleményem pedig jottányit sem változott, pedig Hamill nem egy nagy talentum, és különösebben nehéz feladatot sem kapott ebben a sorozatban. De több színész annyira túltolt manírokkal játszott, hogy azt nehéz figyelmen kívül hagyni.

A sort Szép Fülöp királlyal kezdeném, de az újonnan csatlakozó Lajos herceg is bekerülhet ebbe a körbe, ahol Nogaret tanácsos is. Mintha valamennyiüknek, de különösen a királynak, összeszorított fogakkal kellett volna végigküzdeniük a forgatásokat.

A történet következetlenségei sem hagynak nyugodni.

Valaki például elmondhatná nekem, hogy Izabellának mi célja volt a sógornője tönkretévelével. Már úgy értem, hogy a valóságban tényleg így történt, de a sorozatban ezt nem fejtették ki rendesen. Izabella eleve egy kicsit kívül rekedt a történetet, mintha a mellette zajló események rá semmilyen hatást nem gyakoroltak volna. Lajos motivációi is kissé az árnyékban maradtak, mert a csecsemőkön elkövetett sorozatgyilkosságát még megmagyarázta az apjának való megfelelési kényszere, de a templom hátsó fertályában láncon tartott nőt már nem igazán.

Nem igazán láttam be, hogy Gawain mitől fordult el minden előzmény nélkül a királytól, és még a végén is azt hittem, hogy csak egy álca az egész, hiába nézte végig szemtanúként Tancrede. Lássuk be, hogy egy pálfordulásnál egy kicsit több indítékra számít az ember.

És ami talán sokaknak feltűnhetett: a Grál. Az első évadot végigkísérte a Grál elvesztése és visszaszerzése körüli történet (a második a király és Landry párharcáról szólt). De a kelyhes történet annak ellenére nem kapott semmilyen folytatást, hogy az első évad végén egy erre vonatkozó cliffhangerrel zártunk.

Az előforduló kevés humoros elemet egyébként a Mark Hamill megformálta Talus testvérhez rendelték, (például amikor egyedül mészárolt le vagy három tucat francia lovagot). A templomos kiképzést a történetbe alapvetően jó ötlettel vezették be, amikor Landry arra kényszerült, hogy újra végigjárja a szamárlétrát. De nagyjából ennyiben össze is tudnám foglalni a tetszetős momentumokat.

Maga a történetvezetés, legalábbis a konfliktusok szintjén, egyszerű és kiszámítható maradt, csak a megvalósításba csúsztak pocsék megoldások. (A nagy, végső pálfordulást, ahol Lajos és Nogaret is otthagyta a királyt, annyira didaktikusan adták a szánkba, hogy az lett volna a meglepő, ha másképpen alakul a történet).

Hogy ne csak háborogjak a sorozat felett: amiben fejlődött, az a külsőségek. No nem a történelmi hitelesség vonatkozásában, de kaptunk relatív egyszerűen megkomponált csatajeleneteket, számos statisztát és a kissé idejétmúlt minőségű CGI-t is maguk mögött tudták hagyni. Látványban egyértelműen erősödött a sorozat, igaz volt honnan felhoznia magát. És ez még annak ellenére is így van, hogy a mű központi eseményének szánt péntek 13.-át és a templomosok kivégzését kissé összecsapták, és elég szűk helyre szorították be.

A Knightfall a második évadjában is megmaradt a kosztümös szappanopera szintjén. Valószínűleg ennek a műfajnak is megvan a maga célközönsége, és ők nem is fognak csalódni, én néha mégis arra gondoltam, hogy egyszer egy jó forgatókönyvíró meg egy producer felfedezhetné magának az Elátkozott királyokat, hogy abból egy ennél sokkal jobb szériát forgassanak

6 hozzászólás Ne habozz!

PuMa - 2019. 05. 17. 23:33

Nem is értem. Belengették az első évad végén cliffhangerként a Grálban azt a tekercset, hogy rajta volt Laundry neve, és az egész rohadt évadban a Grál nevét sem említi meg senki? Ez azért kissé nevetséges :D Láttatok már olyan cliffhangert, ami egy évadon át nem kerül elő újra?

Geza Kovacs - 2019. 05. 21. 22:43

Gyenge erősen, de ha ezt megszokod, akkor élvezhető. Mint a téli fagyi, azt is van, aki szereti. Meg cikória kávét. A témája érdekes, a megvalósítása egy középsulis színitanodáé. És különösebben jó nők sincsenek sajnos benne.

De Mark Hamill azért nem rossz :-) Ja, és sose unatkoztam rajta, ami egy manapság pl. ultrafancy Westworld vagy a förmedvény Amerikai istenek esetében nem mondható el. Nem beszélve az ipari hulladék Trónok harca évadzárót. Szóval ha egy sorozat alapfunkciójának a szórakoztatást tesszük, az itt egyenletes színvonalon megvalósul már 2. évada. Sokat nem gondolkodok rajta, de történelmi, kardoznak benne, és a munkanap után ezek nekem nem túlértékelhetők mostanában.

Anthonz - 2019. 05. 22. 10:48

Borzalmas!
Már az első évaddal is hatalmas bajok voltak, és ha jól tudom a második évadot más producer készítette?
Legalábbis elég nagy szemléletváltás következett be, de ez még silányabb lett, mint az első.

Én ezennel kaszáltam is (ha még lesz egyáltalán folytatása), és tanulok az esetből: ami rossznak tűnik, az rossz is, nem fog megjavulni, kaszálni kell.

Olyan szintű logikátlanságok vannak a sorozatban, hogy vertem a fejem a falba, ezek már az első évadban is jelen voltak, vagy az egyik kedvencem: amikor DeNogaret megszabadul az akasztófáról, hát az :DDDDDDDD siralmas.
Amikor a pápa megtudja, hogy DeNogaret meg akarta öletni, de nem tesz semmit, Izabella fülig szerelmes a spanyol fiúba, aztán valami baromság miatt megöli, aztán felfedezi a titkos folyosókat, áááá, ezt tanítani kellene az egyetemen, hogyan ne írjunk forgatókönyvet!

kiskiraly - 2019. 05. 22. 18:58

Teljesen egyet kell hogy értsek a kritikával.
Egy könnyed tévésorozat templomos lovagok bukásáról.

Már az első évad első részéből leszűrhető volt, hogy itt nem lesznek nagy moralizálások, hanem a francia királynak lassan begyébe lesznek a templomosok és megpróbálja a szervezetüket véglegesen felszámolni.

Az első évadot néztem csak + pár epizódot a másodikból

Mitha csináltak volna egy teljesen új évadot a király szakállat növesztett a gonosz jobbjeze pedig ezzel ellentétben megborotválkozott kicsit :)

5/10

Történetileg nem sokkal jobb, mint a mi Mária Teréziánk.

Kérdés a kritika írójától: Te milyen templomos lovagos sorozatot ajánlanál (a francia sorozatot írtad, hogy az sem sikerült túl jól) ?

kiskiraly - 2019. 05. 22. 19:04

SPOILER!

Egy kissé zavart hogy a főszereplő király valójában nem így hanem természetes halált hal. Értem én hogy művészi szabadság, de teszem azt a nézek egy Caesaról készült sorozatot, akkor abban Brutus szúrja le és nem egy római légiós. Bár a “szappanoperásabb” feldolgozás miatt elképzelhető, hogy más ismert ember halála ebben a sorozatban is máshogy zajlott.

SPOILER vége.

Qedrák - 2019. 05. 22. 20:26

@kikiraly:

Konkrétan templomosokról szólót sajnos nem tudok egyet sem. (A francia sorozat is inkább szól a királyi családról, mint róluk).

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz