login |

Pilot-mustra: High Seas / Alta Mar – 1×01

2019. 05. 25. 14:50 - Írta: winnie

6 hozzászólás | kategória: Európa is létezik, kritika, pilot-mustra, ,

(Mármint nem What/If-szerűen peres a poszt címe, hanem egyszerűen azért, mert egy spanyol sorozatról van szó, és bár itthon is angolul van feltüntetve a cím a Netflix felületén, előfordulhat, hogy valahol eredetiben ütközik bele az ember. Mai, teljes évados premierről van szó egyébként, ami magyar felirattal jött, és elég spoilerérzékeny a sorozat, szóval kommentben vigyázzatok vagy jelöljétek az effélét.)

Az az igazság, hogy a pontozásos értékelést, ha évadról vagy random részről van szó, egyre többször elengedjük, és kezdek arra hajlani, hogy a Netflix-es premierek esetében is ezt tegyük. Egész egyszerűen azért, mert itt általában nem a pilottal adják el a platformnak a sorozatot, nem feltétlenül az lesz az ütős rész, sokszor csak egy könyv első fejezetéről van szó, hisz egyrészt számítanak arra, hogy a néző nézi a folytatást is, másrészt kell 2-3 epizód, hogy normális véleményt alkossunk.

Épp ezért, ha most valaki meglátja az első rész értékelését, akkor simán továbbléphet, mondván minek valamire időt áldozni, ami csak “korrekt”, de inkább azt mondanám, hogy akit érdekel a műfaj (kosztümös, átívelős krimi egy tengerjáró hajón), annak érdemes belevágnia. Mert bár az első részben, a bevezetésben nincs olyasmi, amitől beindulna az ember, de megágyaznak benne egy esetleges kellemes élménynek.

HIGH SEAS / ALTA MAR – 1×01 – 6/10

A 40-es években járunk, Spanyolországból indul egy hajó Dél-Amerikába, ahol 10 nap alatt 3 gyilkosság történik. Mindezt egy rövid, kezdeti flashforward során a kapitány közli velünk (kérlek, néző, tarts ki!), hogy aztán megismerkedjünk a főszereplőkkel, két lánytestvérrel, akik a hajóra tartanak (az egyik a tulajdonoshoz megy férjül), és útjuk közben elütnek egy ijedt fiatal nőt, akit, miután az közli velük, hogy a férje meg akarja ölni, potyautasként felcsempésznek magukkal a hajóra.

Utána megismerjük a szereplők viszonylag szűk körét, a magot (ők vannak rajta a plakáton), pár családtagot, a vőlegényt és a saját és a hajós személyzetet (köztük pár gyanúsabb elemet), és kisvártatva a gyilkosságra is sor kerül, és kezdődhet a nyomozás, aminek nem csak az upstairs, azaz a gazdag réteg lesz a része, hanem a hajón utazó downstairs különítmény, hiszen átlagemberek is próbára akarják tenni magukat az új világban.

Az az igazság, hogy bár anno a Gyilkosság az Orient-expresszen című Agatha Christie-történethez hasonlítottuk a High Seas-t, egy nagy különbség van a két mű között: itt nincs nyomozó. Márpedig ő nagyon hiányzik. Illetve van a hajónak nyomozója, de azonnal látszik rajta, hogy egy sunyi, sikamlós alak, akiből nem hogy főhős nem lehet, de a világon semmit nem fog kideríteni.

Persze az egyik lánytestvér, mivel mondhatni tanúja volt a gyilkosságnak, elkezd vizsgálódni és kotnyeleskedni az elsőtiszt segítségével – majd kiderül, hogy mennyire fognak rájuk koncentrálni. (Annyiban biztos, hogy ki próbálják játszani kettejük és más duók romantikus feszültségét, szóval egy szappanos bukéra mindenképp érdemes számítani.)

A krimiszál megoldása szokás szerint valahol a múltban gyökerezik (tippre), így szép lassan megismerkedünk a karakterek előéletével, a gond csak az az egész nyomozgatással és a rejtéllyel, hogy a profi kriminéző számára megfoghatatlan, ugyanis az első gyilkosságnál, mivel nincs holttest, ezért csak feltételezni lehet dolgokat (és tudjuk, hogy mit jelent a holttest hiánya), a második haláleset indítéka pedig nem annyira a főrejtélyhez ad hozzá – márpedig ez így (egyelőre) vékony.

Rejtély azért van, de nem annyira “ki a tettes?”-szerű, ami kicsit visszavette a lelkesedésemet, ráadásul a tegnapi Slasher: Solstice után szeretném azt hinni, hogy kapunk egy érdekes sztorit, és nem csak arra megy ki a játék, hogy valamelyik, látványosan rosszban sántikáló, “tuti, hogy vaj van a fején”-figurára a végén ráhúzzák, hogy gyilkos, mert konspiratív gondolatokkal volt tele a feje. Jobb lenne egy komplexebb, nem annyira elcsépelt sztorit látni.

A spanyolok már korábban is bizonyították, hogy a korabeli körítés megteremtését rájuk lehet bízni, ebben tehát nincs hiba, bár megvalósítás terén komoly látványra nem kell számítani, hiszen inkább belső tereken játszódik a sztori, díszes termekben kabinokban, hajóhídon, gépházban – olykor pár fedélzeti esemény is van tengeres snittekkel, de nem ez a jellemző.

Mint írtam, korrekt volt a kezdés, nem sok mindent tudnék felhozni ellene (maximum a viszonylag kevés szereplőt, ergó ha közülük kerül ki a gyilkos, nem lesz nagy meglepődés – igaz, az 1×02-ben kapunk új arcokat, és sejthető, hogy a háttérfiguráknak komolyabb szerepe lesz később), tisztességes felütés, a hangulat adott, a potenciál megvan. A sztori abszolút átívelő, szóval egy 5 és fél órás filmként is kezelhető a nyolc rész, de szerencsére odafigyeltek a készítők arra, hogy minden rész végére valami cliffhangert biggyesszenek. (Bár, aki az 1×03 végén meglepődött, az nem krimiprofi.)

A gond az, hogy az első 45 perc történései után (gyilkosság, ennyi) minden további sóvárgás nélkül el is tudtam volna engedni a sorozatot, vagyis nem az tart meg, amit láttam (egyelőre sem a sztori, sem a karakterek), hanem a körítés és a műfaj által kínáltak, az ígéret. És mivel a kosztümös kriminél nem sok mindent szeretek jobban, így egyértelmű, hogy maradok. És majd kiderül, hogy megbántam-e.

6 hozzászólás Ne habozz!

_Peter - 2019. 05. 29. 17:39

Belekezdtem, majd meglátjuk meddig jutok. A pilot cliffhangertől nem estem hanyatt. Eltöltöttem az időt vele mint a keresztrejtvénnyel az újságban, de lázba nem hozott. Ha holnap is esik, megnézem a második részt is. :)

eanna - 2019. 05. 31. 20:00

Én megnéztem egy nap alatt. Jó volt, aki szereti ezt a zsánert, mindenképp ajánlom, engem elkapott, de tényleg nem jó az Agatha Christie-s összehasonlítás, mert valódi nyomozás sok nem volt.
Számomra az utolsó pár részre leült, miután kiderült a második nagy titok.
Sok volt a másodlagos karakter nekem, némelyik tök érdektelen volt, pl. a feltörekvő Veronica.

GK - 2019. 06. 02. 10:07

Nekem bejött a sorozat, Ivana Baqero is kellemes meglepetés volt a Shannara Chronicles után – mármint kiderült, hogy nem a színészek voltak rosszak abban a sorozatban, hanem a script és/vagy a rendezés…:)

Necridus - 2019. 06. 02. 11:08

“Ivana Baqero is kellemes meglepetés volt a Shannara Chronicles után”
Akkor onnan ismerős a csaj!

Én a második rész végig jutottam, de már azt se igazán néztem. Bejön a történet, de a részek elég laposnak érződtek, és telerakták felesleges drámával.

Megkérdezném, ki a gyilkos, de igazából egyik karakter se nőtt hozzám, szóval részemről bárki lehetne, úgyis csak azt tudnám mondani, hogy “oké, jó tudni”.

winnie - 2019. 06. 02. 11:47

SPOILER
SPOILER
SPOILER

hehe, egyikük se a gyilkos:) a poén az, hogy ez nem ki a gyilkos dolog, vagy legalábbis az első gyilkosságra akkor derül fény, amikor kiderül, ki az áldozat, mert ahogy fent utalok rá, természetesen nem az halt meg, akire gondolnak, ergó az lehet a gyilkos, akire gondolnak, hogy meghalt. cserébe van más, múltbeli rejtély.

_Peter - 2019. 06. 09. 11:34

Végére értem. Aranyos volt, csak lapos. A fordulatok és látványosan gyanús karakterek miatt a rejtély nem kötött le, nem volt hatásos a mégis-mégse játék! A szappan lehetett volna kevesebb. (műmájer, az inasa és a cseléd háromszög)
A nagybácsi magyarázat után a vőlegényt annyiban hagyták hogyan kapcsolódik? Neki csak a kártyázás volt a titka? Ez elkerülte a figyelmem, megmagyarázták rendesen? Mert tényleg ott vesztette el a kitűzőt és láttuk hazudott róla.
A két lány jó választás volt és a díszletek is tetszettek.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz