login |

Trust Me: kezdett a 2. évad / Pilot-mustra: Trust Me – 2×01

2019. 05. 30. 15:01 - Írta: winnie

1 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika, pilot-mustra,

Mert ugye annak ellenére, hogy 2. évadról van szó, mégiscsak egy teljesen új sorozatot kapunk. Ha valaki emlékszik a(z angol) Trust Me-re, akkor abban 2 éve Jodie Whittaker alakított egy magát orvosnak kiadó ápolónőt. Whittaker elment Doctor Who-zni, Dan Sefton, a készítő pedig totálisan kicserélte a sorozatot, konkrétan egy újat indított azonos címen.

Amit piszkosul vártam. És ami nagyon bejött, mert két kedvenc motívumomat szállította. Egyrészt ez egy orvosi thriller lett, másrészt pedig a főhőse egy helyhez kötött ember, aki ráadásul szinte teljesen magatehetetlen, még mozogni sem igazán tud. De hogy lesz ebből sorozat?

TRUST ME – 2×01 – 8/10

A sorozat (új) főhőse egy katona (Alfred Enoch, a How To Get Away with Murder-ből), akit elég komoly PTSD-vel és gerincsérüléssel tolnak be egy kórház idegosztályára. Le van bénulva, és ha mindez nem lenne elég, még rémálmok is gyötrik. Az osztályon pedig megismerkedik egy gyerekkel (nem mintha tudna sok mindent tenni ellene), aki láthatóan oda van az összeesküvés elméletekért, hiszen grafikonokkal próbálja meggyőzni őt arról, hogy a kórház ezen részlegében sokkal magasabb a halálozási ráta, mint más, hasonló osztályokon. Nyilván hősünk nem hisz egy random srácnak (meg kisebb gondja is nagyobb annál, hogy ilyesmin agyaljon), de idővel elkezdenek gyarapodni a gyanús jelek

Amellett, hogy az osztályon dolgozók (főorvos, orvos, főnővér, ápolónő, pszichiáter) életébe is beleleshetünk egy kicsit, a másik szálon a flashback-ek, illetve delíriumos rémálmoknak köszönhetően egyre több minden derül ki arról, hogy mi is történt a közel-keleti fronton a katonával.

Ennyi az alapfelállás. És bár az elején még nem nagyon sejtjük, hogy disznóságok történhetnek, mivel az előzetesnél ellőttük a műfajt és tudtam, hogy orvosi thrillerről van szó, ezért az elejétől a végéig lekötött a 2×01. És a nyugisabb részek közben még azon is volt időm elgondolkodni, hogy mi a frászért tűnt szinte teljesen el ez a zsáner a mainstreamből. Csak mert szerintem nem sok ijesztőbb van annál, amikor az egészségügyi dolgozók sunyiságairól szól egy történet. És ez a cél, nem? Hogy a thriller ijesztő legyen, csontig hatoljon, paranoiássá tegye az embert.

(De tényleg. Azt elismerem, hogy ma már nem olvasok orvosi krimiket, de a teljes Robin Cook-életművet kipipáltam 2005-ig bezárólag (nem a Kóma (a minisorozat megvolt pár éve?), hanem az Agymosás a kedvencem), és pár más művet is. Moziban pedig emlékszem, hogy mennyire szerettem az Extreme Measures-öt Hugh Grant-tel és Gene Hackman-nel. De manapság az emberi faktort már nem nagyon helyezik középpontba, és ezért is örültem annyira tavaly a The Resident-nek, ami kapott egy átívelő, orvosi krimis szálat.)

Mint írtam fent, nem csak az orvosi aspektus nyert meg, hanem az is, hogy a főhős ágyhoz van kötve, és ez a tehetetlenségi együttható, a kiszolgáltatottság mértéke (amit nagyon könnyen át lehet érezni) elég komoly feszültséggel tölti meg a jeleneteket, főleg akkor, amikor már megtörténik a baj.

Arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a Trust Me S2 fő kérdése. Csak mert a ki a tettes?-témakörben nem tudom elképzelni, hogy mi meglepőt lehet hozni, ha van összesen 5 kiemelt kórházi alkalmazott. Akkor vagy valami teljesen más dolog lesz a háttérben, vagy pedig nem a ki?, hanem mondjuk a mi? vagy a miért? kérdés lesz fókuszban, és az arra adandó, minden bizonnyal felkavaró válasz.

Akárhogy is, soha rosszabb “évadkezdést”. Amekkora csalódás volt a Jodie Whittakeres első szezon nyitánya (és amennyire hihetetlen), annyira bejött ez a start (és pont annyira hihető is volt). Persze ilyenkor fel lehet hozni a műfaj iránti elfogultságomat, de akkor rámutatok a The Hot Zone-ra, ami elég csúnyán besült nálam. Ez viszont nem. Indítom is a következő részt.

1 hozzászólás Ne habozz!

sorozat/gyilkos - 2019. 05. 31. 11:39

A kritika alól kikandikálnak a rongyosra olvasott robincookok, de tényleg nem rossz.

Jól összerakott anyag, a főszereplő srác remekül játszik, de nekem kicsit sablonos (ahogy cookkapitány is az volt a második könyve után, lesliellawrencei értelemben), és a kórház, meg a trauma nyomasztása átjön, de az a pici plusz disszonancia, ami többre utalna, sejtetne valami megfoghatatlan nyugtalanító bajt, viszont pont hogy nem. Azt nem tudták hozzátenni és kínjukban a furasráccal narráltatják le, akinek a sorsa az első ágyjelenet után tudható volt, ráadásul az is percre pontosan, mikor éri utol. Persze baromi vékony kötélen kellett volna végigmenniük (a plusz disszonanciával), de nekem lezuhantak róla.

De benézek a második részbe, az biztos, és ha nagyon nem cseszik el, akkor a harmadikba is.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz