login |

Catastrophe – írta champion

2019. 05. 31. 21:45 - Írta: vendegblogger

6 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

Négy (angolosan rövid) évad után tavasszal véget ért a jelenleg futó, kritikailag talán legelismertebb dramedy. Sajnos, az oldalon az első évad óta nem született róla írás (akit az alapsztori érdekel, annak ajánlom olvasásra), de mivel a negyedik szezon előtt újranéztem az elejétől, megpróbálok egy kicsit átfogóbban írni spoilermentesen, hátha kedvet kapnak hozzá páran. Nem sok 10/10-es sorozat létezik, a Catastrophe nem csak szerintem volt az.

Nyilván a humor miatt ez különösen szubjektív, de lelövöm a poént, és utána kifejtem az okokat: nálam a dramedy műfajon belül innentől a Catastrophe az etalon.

És ez már csak azért is nagy szó, mert a dramedynél mindennek be kell találnia, amit alapesetben egy drámától, vagy egy komédiától vár az ember: mesélnie kellegy történetet, ami tényleg érdekel, de mellette úgy, hogy legalább annyit nevessünk rajta, mint valamelyik kedvenc sitcomunkon. Törékeny egyensúly ez, amit nehéz megteremteni, de még nehezebb fenntartani. Ha túlzásba viszik a humort, azzal súlytalanná tehetik a drámát, és vice versa, és ez az, amiben többek közt tökéleteset alkottak a készítők.

A humor oldalát mindenki döntse el maga, de nekem minden rész több hangosan röhögős pillanatot szállított. Van egy nagyon markáns stílusa (ami egyébként nyomokban a Pullingban, Sharon Horgan korábbi sorozatában is felismerhető), ami a nagyon gyors, okos, pörgős poénok, és a sokszor egészen gyermeteg, altesti gusztustalankodás között mozog, mindamellett kegyetlenül őszinte.

A dráma része talán már egy fokkal objektívebb. A sorozat huszonnégy rész alatt mesél el egy olyan, egyébként hétköznapinak ható történetet egy kapcsolatról, amire egyes sorozatok sokrészes évadokon keresztül se képesek. Mindezt úgy, hogy tulajdonképpen semmi olyat nem látunk, amit eddig ne meséltek volna már el ezerszer. Szerelem, család, halál, betegség, boldogság és egy kapcsolat hétköznapi problémái.

A hangsúly talán itt is az őszinteségen és a valódi karaktereken van – visszatérő mantrám, hogy azért kedvelem jobban az angol sorozatokat, mert emberi embereket castingolnak és írnak, ellentétben a túl tökéletes amerikaikkal, de ezt most hagyjuk. Sőt sok fontos témát boncolgat a Catastrophe (szülés idősebb korban, munkahelyi szexuális zaklatás, gyerek vs. karrier), olyat amivel ugyan manapság már sok másik sorozat is foglalkozik (lásd pl. Easy), de a műfaji keretek számomra ezt is sokkal befogadhatóbbá teszik.

Ami még kiemelten fontos, ha egy sorozat középpontjában egy kapcsolat áll, hogy mennyire sikerül mindkét oldalról elmesélni a történetet.

Sokszor vagyok úgy vele, hogy egész egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ezek ketten együtt vannak, vagy együtt kéne lenniük. Az egyik oldalt mindig kicsit jobban elmesélik, erősebben involválnak, és onnantól kezdve minden felborul – nálam ennek az iskolapéldája volt a Californicationben Hank és Karen története. Talán mert Sharon Horgan és Rob Delaney közösen írták, de nálam itt is minden tökéletesen klappolt, sosem éreztem, hogy az egyik karakter elnyomná a másikat.

Bár nálam 10/10-es a sorozat, ez nem azt jelenti, hogy vak lennék a gyengeségeire, de ezek olyan apróságok, amik egyszerűen nem tudják lehúzni a kilences tartományba. Kétségtelen, hogy mellékszereplők terén akadnak gyengébbek: Fran, de különösen Dave, akinek sok szerepét nem láttam a sorozatban. Viszont ezt is sikerül ellensúlyozni Chris-szel, aki nálam minden idők egyik legjobb mellékszereplője, illetve Carrie Fisher – akiről egyébként nagyon szépen megemlékeztek a negyedik évadban – beugrásai is mindig élményszámba mentek.

Végezetül pedig, mi lehet fontosabb, mint a történet lezárása, ami ugyancsak nem okoz csalódást. Megható, de nem nyálas, kerek egész, és nem hagy bennünk egy csepp hiányérzetet sem.

A Catatrophe-nál a kategóriájában nem láttam még jobbat (persze ez lehet az én hiányosságom is), úgyhogy dramedy fanoknak kötelező, de egyébként csak ismételni tudom az első évados írást: aki valami “szellemes, pörgős, intelligens” sorozatra vágyik, az ne keressen tovább.

6 hozzászólás Ne habozz!

kuktin - 2019. 06. 01. 10:04

azt hiszem olvastam pár vendegblogger véleményt itt de eddig minőségben ez a legjobb itt . gratula !! ( semmi + nem tudok hozzá adni ….sorozat tényleg kötelező)

damien. - 2019. 06. 01. 11:01

Meg nem hallottam korabban a sorozatrol, de imadom a mufajt, szoval este be is probalom! :)

Sherlock20 - 2019. 06. 01. 14:17

köszi az írást, bepróbáltam és zseniális :D

totoro - 2019. 06. 01. 19:46

Jó kis kedvcsináló, már nézem is :)

Etele - 2019. 06. 04. 07:47

Na ez az a dramedy, amit bármennyiszer újra tudok nézni.
Szenzációs!Emberi, megható, vicces, et cetera.

Kár, hogy angolosan kevés epizódból áll egy évad, és a negyedik évad az utolsó… bár lehet pont azért ilyen kiváló, mert nem kellett húzniuk mint a rétestésztát. :)

novrun - 2019. 06. 26. 13:55

Most nagyon örülök, hogy írtatok erről a sorozatról – nálam abszolút betalált, elég jól megírt párbeszédek, az életszerűség. És pont úgy lett vége, ahogy illik. Köszi!

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz