login |

The Neighbors / Nieuwe buren: az 1. évad

2019. 06. 01. 14:50 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: Európa is létezik, kritika, ,

Mivel baromi sok sorozat van, értelemszerűen a többség (majdnem mindenki?) tartalom, közreműködők vagy reklámok (előzetes, plakát) alapján néz sorozatot. Én nyilván legtöbbször nem tudok elkerülni bizonyos infókat, a plakátokat pláne nem, de mivel előzeteseket egyáltalán nem nézek, ezért a legtöbb sorozatba minimális információval vetem bele magam.

Olykor pedig előfordul, hogy az a minimális információ egyenlő a nullával. A holland The Neighbors esetében ez volt a helyzet, hiszen az Amazon Prime-on csak az indexképét láttam, és miután eldöntöttem, hogy mivel a platform hazai kínálatában nincs azért olyan sok sorozat, mindet bepróbálom, erre is sort kerítettem. Úgy, hogy tényleg csak annyit tudtam róla, hogy 2 férfi és 2 nő a főszereplő, valamint hogy a cím alapján ők szomszédok lesznek. (Hiába, imádok felfedezni!)

Persze azért ilyen sorozatot annyira nem zsákbamacska bepróbálni, hiszen azért van fent, mert elfogadhatónak tartották a minőségét, a 2. évad berendelése pedig arra utal, hogy elegen szerették, szóval nyilván bíztam abban is, hogy bejön, főleg, hogy a Penoza (ld. még Alvilág) óta nem nagyon volt holland darabbal dolgom. Az egészben persze az volt a legjobb, hogy totálisan a homályban voltam annak kapcsán, hogy miről is fog szólni a The Neighbors. Persze bíztam abban, hogy nem csak sima szappan.

Oké, volt egyetlen sejtésem (és jé, meg is jelent a szvinger szál – az alternatív címe is The Swingers, de nem ez a fő motívum), de érdekes volt a felfedezés folyamata. Más kérdés, hogy ezzel nem biztos, hogy mindenki így lesz, mert valójában az első rész után sem lehet nagyon tudni, hogy mire megy ki a játék. Mankó gyanánt mindössze egy flashforward szolgál (a kezdés utáni 22. hétről), amiben a vér látványa azt sejteti, hogy valami rossz dolog történt.

A The Neighbors alapvetően 6 kiemelt szereplővel dolgozik, ami elég merész megközelítés a bűnügy-közeli műfajban. Egy házaspár (egy zenei újságíró és egy tanár) egy új környékre költözik és hamar össze is barátkozik egy másik fiatal párral (egy nyomozó és egy fitnessz tréner), mellettük pedig egy idős pár él (a nő mozgássérült, a férfi kukkoló némi perverzitással megáldva). Ennyi. Vajon hol lehet ebben a konfliktus?

Az első rész után nem nagyon tudni. A második is csak annyiban segít, hogy a rész eleji flashforward-ból már több minden kiderül, így kicsivel több fogalmunk lesz a várható történések mibenlétéről, de mivel csak homályos megszólalásokat kapunk (mellékszereplők Big Little Lies-szerűen egy rendőrségi kihallgatáson beszélnek), illetve töredékek villannak fel, ezért kiderülni csak a szezon végére fog, hogy mire is megy ki a játék. És ez az, ahol elég nagyot reszkírozik a sorozat.

Ugyanis ezt a felvillantást sokan negatív dolognak láthatják, és beetetésként fogják kezelni, mézesmadzagként, amit elhúznak a néző előtt, hogy “majd jó lesz”, de én erre azt mondom, hogy ha maga a sorozat nem érdekes, akkor azért nem érdemes nézni, mert egy teljes vagy fél epizód erejéig be fog durvulni vagy esetleg szezonvégi csúcspontja. Szégyentelen eszköz a készítők részéről és tippre több nézőt hoz, mint amennyit elvesz, de azért itt valamennyire kilóg a lóláb.

A fura az, hogy ennek ellenére engem megtartott a The Neighbors. Legnagyobb meglepetésemre, mert annak ellenére, hogy nincsenek bombasztikus dolgok, az apróságokban mégis van valami, ami miatt nézeti magát sorozat. Pedig tényleg csak egy gyereket váró pár kapcsolatát látjuk közelebbről (miközben a főszereplő kvartett munkáira is kitekintünk), afféle kertvárosi minidrámát helyenként komikus, helyenként feszült elemekkel. És arról, hogy az ember gyakran nem csak a szomszédját nem ismeri, hanem azt sem, akivel együtt él.

A kezdetben idillikusnak tűnő viszonyokat elég hamar megmérgezi a bizalmatlanság a karakterek részéről, a titkolózás (és persze a titkok napvilágra kerülése, mert anélkül nem lenne értelme), ami persze helyenként szappanos fordulatokat is magával von, és bár ez az a műfaj, amit szappannak szoktak nevezni, valójában nem arról szól, hogy ki kivel van (eleve adott 3 fix pár), hanem konkrétan a kapcsolati, a kapcsolatokban jelentkező drámáról

Nyilván abszolút eyecandy a sorozat, ami a főszereplőit illeti, és ennek megfelelően nem csak a baljóslatú jövőképek miatti feszültség lengi át a szezont, hanem egyfajta fülledt hangulat is, de ettől még nem lesz komolyabban korhatáros a tartalom, inkább a mindennapi élet dominál, mint a szexuális.

Ahogy haladunk a szezon vége felé, eléggé kikristályosodik a csúcsponthoz elvezető főkonfliktus, illetve az, hogy a mellékszálak ebben pontosan milyen szerepet is játszanak, bár az események lejátszása némiképp csalódást keltő volt számomra, nem minden döntést éreztem 100%-ig indokoltnak (az pedig, hogy milyen véletlenek játszottak szerepet, dettó rontott a képen – ld. a szekrények). Ettől még nem bántam meg a maradást, mert a tempó, a konfliktusok és a karakterek élvezetessé tették az utat a maguk visszafogott módján.

A fentiek egyébként abszolút csak az 1. évadról szólnak. Nem csak azért, mert még nem folytattam a sorozatot (biztos nézem tovább), hanem mert nagyon úgy látom, hogy az S2 már teljesen más sztorit fog hozni. Más sztorit, amire vissza fog térni pár 1. évados szereplő is, legalábbis van, aki szerepel a fő promóképen, és van, aki nem. És ez igaz a 3. és 4. évadra is, ergó ha valaki esélyt adna ennek a holland sorozatnak, ne nagyon nézegesse ezeket a stábfotókat, mert spoileresek lehetnek.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz