login |

Black Lightning: vége a 2. évadnak

2019. 06. 04. 19:20 - Írta: winnie

1 hozzászólás | kategória: 2018/19 finálék, kritika,

A legjobb egy szuperhősös CW-s DC-sorozat? Hahh!

Oké, tudom, hogy nem fair ilyet kérdezni, mert ahogy nézem nagyon, nagyon kevesen vannak, akik mindegyik egyéni képregényes szériával képben lennének a CW-tól, nálunk is azért látni, hogy a The Flash és az Arrow harcol a legtöbb nézős sorozat címéért, majd pedig lemaradva a Supergirl követi őket, hogy a sor végén az a Black Lightning kullogjon, ami meg sem próbál az Arrowverse része lenni – egyelőre.

És ismét csak fel kell tennem a kérdést: lehet, hogy nekem ezért jön be ennyire? Az első évad végén szkeptikus voltak a folytatás kapcsán, az idei, elég közepes szezonnyitó után pedig majdnem ki is szálltam, de nem sokkal a finálé előtt megadtam az esélyt folytatásnak, a 2×02-nek (tényleg csak azért, mert hetiben felkerültek a részek Netflix-re, ezért nem kellett a gépen néznem), és azon kaptam magam, hogy elég hamar szintre is kerültem. Yay? (A poszt nagyját 04.03-án írtam meg, de csak most voltam képes képeket lőni hozzá…)

A sorozat kapcsán továbbra is nagyon tetszik, hogy abszolút nem epizodikus, hanem inkább 3-4 részes etapokra bomlik (ún. “könyvekre”, amit látványos, grafikus kiírásokkal is jeleznek minden rész elején), és azokat sem valami ellenség köré szervezik, hanem inkább organikusan felépített és előrefelé tartó témák köré.

Persze ez annak fényében nem meglepő, hogy alapból még mindig inkább gengsztersorozat a Black Lightning, és nem annyira szuperképességekkel rendelkező rosszfiúkat erőltetik, ami viszont azzal jár, hogy a főhős alapvetően mindenkit lenyom fél kézzel (aki OP, az OP, nincs mit tenni (ld. még ‘túlerő’)), főleg most, hogy a lányai is besegítenek neki.

Éppen ezért másféle sztorikat kellett találni, és ez úgy érzem, hogy sikerült is a készítőknek. Elég sok személyes dolgokat lovagoltak meg ezek tálalása közben, ráadásul még egy kicsit a világot is sikerült kitágítani, kiléptünk Freeland-ből (a 2×06-os The Perdi az egyik kedvencem volt), majd a vége felé behozták a markovia-i fenyegetést, hogy némi konkrét képregényes utalást is kapjunk.

A finálé korrektre sikerült, de azért a záró két rész kapcsán jó pár negatívum eszembe jutott, mint ahogy a szezon vonatkozásában is – mennyiségileg ez soknak tűnhet, de a súlyuk szerencsére nem volt az. A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

A fő motívum nyilván a meták hangsúlyosabb behozása volt (jött is az izgalmas ökölharc velük…, ehh), amit még simán elviseltem, de megint úgy néz ki, hogy a következő szezon már rájuk fog épülni. Kíváncsi leszek, hogy a készítők milyen irányt választanak, mindenesetre az új évadnak is úgy fogok nekimenni, hogy talán 2 rész múlva kaszálnom kell majd.

Ahhoz már nincs köze a metasághoz, hogy az S2 során azért a pod kids-szál közel sem volt annyira érdekes, az utolsó részekre visszahozott Latavius / Lala / Tattoed Man szavatossága számomra meg már rég lejárt, így a konkrétan rá épített sztoriszálak sajnos egy kicsit sem tudtak megmozdítani, főleg, ha még látomásokat is belekevernek, ami végképp a kriptonitom.

Ugyanígy meglettem volna a Jennifer-féle tréning nélkül Perenna-val, de ugye neki is kellett valami sztori – a bootleg Bob Marley-val/Khalil-lal való romantikája olykor botladozott, a chemistry-t sem feltétlenül éreztem sem a színészek, sem a karakterek között, de hozott jó pillanatokat, szóval az ellen nem fogok szót emelni. Az, hogy a srác (természetesen?) visszatérhet, nyilván képregényes “betegség”.

Szerencsére Anissa-val kompenzáltak, mert bár neki a Robin Hood-os megmozdulásaiban nem sok gondolat (vagy csak egyszerű gondolat) volt, de a Grace-szel való kapcsolat építésében volt és még lehet is potenciál.

I told you, I’ll always have your back.

Az aduász (nálam) ismét csak Tobias Whale volt, akit továbbra is nagyon jól megvalósított figurának tartok, a színész marha jó apróságokkal pakolja tele a karakterét, és egyes szavai, félmondatai helyenként nagyot képesek ütni, rém szórakoztató szinte minden jelenete és a duplafedeles stílusa. Főleg, amikor szorult helyzetben van, és ezúttal volt erre példa bőven, hiszen nyomoztak utána, így takarítani is kényszerült. És még Black Lightning kilétéről is tudomást szerzett. (Ez utóbbiról egyébként egyre többen.))

A sorozat magja még mindig elég érzelmes, ami nem meglepő, hiszen a középpontban a szűkebb és a bővebb család van, a vér szerinti, és a lakókörnyék, ezt a community-tudatot, a közösséghez tartozás fontosságát nyilván nehezebb átéreznünk, de szerintem elég jól átadják.

A szuperhős aspektusok, képességek, jelmezek, kütyük logisztikája engem nem nagyon mozgat meg, másnak biztos több véleménye van erről (nekem mindössze Anissa sportVelorexe jut eszembe apró WTF-ként, de belefért), de nem hiszem, hogy nagy gond volt vele, mint ahogy a megvalósítással vagy a színészekkel sem. (Az egyébként igen kiemelten kezelt zene helyenként piszok hatásos volt.)

(Azt már tényleg csak zárójelben jegyzem meg, hogy nagy pacsi jár némelyik vendégszereplőért. Bill Duke-ot kvázi rosszfiúként piszok jó volt látni, neki a jelenléte félelmetes és többször is képes volt meglepetést okozni, de kisebb szerepekben is voltak telitalálatok, elég csak a nyűgöt jelentő PJ Byrne-re gondolni, új iskolaigazgatóként.)

Visszatérve a poszt elején feltett kérdésre, természetesen nem tudom a választ, hiszen nem nézem a többi sorozatot. Mint ahogy azok sem tudják a választ, akik ezt nem nézik hiszen én is, ők is csak a régi epizódokat tudják összehasonlítani az általuk jelenleg is nézett sorozatok részeivel, de én hiszem, hogy a Black Lightning jó irányba változott a két évad során.

És ez a változás olyan, hogy közben saját identitását sem veszti el szerencsére a sorozat, továbbra is próbál szociálisan érzékeny lenni, továbbra is reflektál aktuális, IRL kérdésekre, és továbbra is úgy teszi mindezt, hogy javarészt nem prédikál, vagy pedig, ha nagyon szócsőnek tekinti a karaktereket, akkor mindkét oldalt megmutatja (persze csak mutat, nem érvel!) – és mindezt általában úgy teszi, hogy inkább csak gondolatot próbál ébreszteni, nem pedig oldalt választ magának. (Erre mondjuk nincs is szüksége, hiszen pontosan tudjuk, hogy melyik karakter milyen nézeteket vall.)

Ráadásul az erkölcsi kérdések mellett a szuperhős léten való rugózás is szimpatikus amellett, hogy teljesen érthető – itt nagy pozitívum, hogy ezt a kérdéskört több oldalról is meg tudják közelíteni, és még a “Ne ölj!”-parancsolat erőltetését sem vitték el szirupos irányba

De lehetne bármennyire is woke a Black Lightning, ha a sztorival gondok lennének. Nem mondom, hogy annyira lehengerlő a történet, azt sem, hogy egyedi vagy különleges lenne, de abszolút tisztességes és nagy előny, hogy próbál a földön járni. Már a szezon elején is megvolt a metainvázió veszélye, de sikeresen kikerülték ezt a veszélyt. Most ismét ott a lehetőség, hogy heti metás sorozat váljon belőle – talán ezt is meg lehet úszni. Minden csak a készítőkön múlik.

1 hozzászólás Ne habozz!

Adam - 2019. 06. 04. 21:28

De örülök az írásnak!

Nekem egyik nagy kedvencé nőtte ki magát. Sokszor nagyobb várakozással keltem fel reggel h hajnalba megnézzem az aktuális részt mint Flash vagy Arrowt.(LoT s4en kívül az összes sprit részről részre követem)

Nekem meg mindig nagyon eladja a nem köldöknézős moralizálás, a nem villain of the week történetvezetés és hogy a nagy egész szempontjából mindenkinek helye van a puzzleben. Óriási.

Nagyon sokszor meglepett és a zenét is remekül használják. Volt olyan egy több perces gitárszólós montázs a 2x02ben, azt többször újra néztem.

Reméljük a legjobbakat s3ra, várós!

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz