login |

Black Mirror – 5×01: Striking Vipers

2019. 06. 05. 17:10 - Írta: winnie

26 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, antológia, kritika,

Látatlanban azt mondanám, hogy a Black Mirror 5. évadjából a legblekmirrorosabb rész a technológiai oldalról talán az 5×01 lesz, hiszen amellett, hogy úton-útfélen (inkább techdropping jelleggel) villant fel Charlie Brooker mindenféle vívmánymasinériát (az a flipper! még ma! nekem!), a fő sztori egy videójáték körül bonyolódik. Azonban ezúttal nem készítői oldalról, mint a Bandersnatch esetében, hanem a játékosok felől közelítve.

(A teljes Black Mirror 5. évad felkerült ma a Netflixre magyar felirattal, és mindegyik részről még ma írunk sorban, de mivel külön “filmek” ugye, lehet egyenként is beszélni róluk, sorrendtől függetlenül.)

Nyilván minden apró infó spoiler lehet egyeseknek, és az előzetest sem nézte meg mindenki, így csak annyit írnék róla, hogy aki nem ismeri a sorozatot, annak biztos, hogy nem ezt az epizódot ajánlanám (mint ahogy az 1×01-et sem…, haha!), mert nem biztos, hogy a Striking Vipers révén meglátná a sorozatban rejlő zsenialitást és még inkább azt a hangnemet, amit az epizódok zöme meg szokott ütni. (És mivel különállnak a részek, ezért az újoncoknak nincs is értelme nem a 4×01-gyel, vagy a különkiadások egyikével kezdeni.)

Mondom ezt annak ellenére, hogy bejött nagyjából a rész. Viszont technológiai oldal ide vagy oda, összességében nekem kicsit kilóg a Black Mirror-életműből. Persze, tudom, hogy annak a San Junipero is része, de ebből hiányzott nekem valamiféle… baljóslat, fenyegetettség, tanmesés beütés. Nem arról van szó, hogy teljességgel optimista lenne a Striking Vipers, de… A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

A tisztesség kedvéért a sztori: két jóbarát elkezd játszani régi kedvenc verekedős videójátékuk virtuális, “átérezhető” változatával, hogy aztán karaktereiket nem épp rendeltetésszerűen kezdjék el használják.

Érdekes volt látni, hogy annak ellenére, hogy egy játék volt a rész középpontjában, a történet abszolút az ember húsvérségét helyezte a középpontba, valamint azt, hogy a való életbeli, IRL vágyak nem biztos, hogy egybecsengenek a fantiáziákkal, a virtuális kéjelgésekkel. Legalábbis elég fura, nem egyszerű dolog volt belegondolni a két főhős helyzetébe, illetve arra, hogy a virtuális gerjedelmeket hogy próbálták IRL kezelni.

I fucked a polar bear!

Azt mondjuk sajnáltam, hogy egy eléggé kerülték annak a kérdésnek a komolyabb kitárgyalását, hogy ők ketten mit éreztek, hogy pontosan az élmény melyik aspektusa is volt annyira különleges, hogy teljességgel rekreálhatatlan volt az innuendó (gondolom, amolyan tökéletes vihar volt, minden összejött a kombinációban), ami persze rengeteg kérdést vethet fel, kezdve az önzőségtől egészen a videójátékok immáron több évtizede dívó túlszexualizáltságáig.

Szóval nézni jó volt a részt, felvetett érdekes kérdéseket, és még azt sem mondom, hogy kiszámítható lett volna, azonban a komolyabb elgondolkodtatásnak már híján volt, úgy érzem, hogy kicsit el lett kenve. Hiába tett ugyanis végig kíváncsivá, nagyobb volt a füstje, mint a lángja, a kifutása sem volt az igazi. Bár, ha jobban belegondolok, a lecsengetése egészen emberközeli volt, abszolút átérezhető, egyszerre tragikus és feelgood is.

26 hozzászólás Ne habozz!

sidoka - 2019. 06. 05. 17:26

Ezt lattam eddig es a Smithereenst, talan ez volt jobb egy fokkal. Jo reszek amugy de nem az a nagyon extra ami a korabbi evadokba volt, ott mindig volt 1-2 kiemelkedo. Estere marad a Miley resz hatha, de attol alapbol nem varok sokat.

Anonymus - 2019. 06. 05. 17:32

Ezt a részt olyan kínosan néztem, ténylrg nagyon Black Mirroros volt.

Torrente szavai akaratlanul is eszembe jutottak a rész végén:”Csak semmi buz*lás, buz*lás az nuku” 🙂

Cardas - 2019. 06. 05. 17:34

Spoiler
Nekem a legfőbb problémám az volt a résszel, hogy ez egy verekedős játék. Ebbe miért helyeztek volna efféle opciót, hiszen számos komoly kérdést vet fel, ami valahogy elkerülte a készítők figyelmét. Például pedók simán visszaélhetnének vele sokkal durvábban, mint ahogy egy valóéletbeli játékban. Hogyan akadályozzák meg hogy gyerekek és fiatal tinik szituációkba keveredjenek egymással vagy felnőttekkel? Lefogadom hogy rögtön szerveződni kezdtek a különböző platformok is, ahol pénzért árulták az “alternatív” szolgáltatást.

Sokkal problémamentesebb lett volna, ha szimplán egy virtuális közösségi hely lenne a koncepció, ahova felnőttek léphetnek csak be, és ihatnak meg miegymás. Amolyan sims VR vagy hasonló. Verekedős játék esetében engem a stresszlevezető erőszak témája jobban érdekelt volna, ahol véresre verheted a legjobb barátaidat, feleségedet vagy gyerekeidet…

A. - 2019. 06. 05. 18:35

Mantis volt Roxette, nem ismertem fel:) amúgy tetszett, gondolom mindenkinek más fog leszűrődni, nekem a test és a lélek ellentéte, szerintem ehhez a kérdéskörhöz jól nyúltak hozzá

Anni - 2019. 06. 05. 19:40

Nekem is utólag esett le, hogy Mantis volt. :)

Valamiért a San Junipero-hoz tudom hasonlítani szerintem pont ez a test vs lélek dolog miatt az eddigi Black Mirror részek közül.

Meglepett benne a csavar, nem is számítottam erre szerintem pont azért nem mivel verekedős játékról van szó és azokban nyilván sose volt ilyen vonal, ha egy sims vagy valami virtuális világ lett volna annyira nem ért volna váratlanul szóval szerintem ezt így elég jól megoldották.

dukyka - 2019. 06. 05. 20:23

“eléggé kerülték annak a kérdésnek a komolyabb kitárgyalását, hogy ők ketten mit éreztek, hogy pontosan az élmény melyik aspektusa is volt annyira különleges”

Magyarán a lényeg nem derült ki az egészből, így viszont nem tudom, hogy mi értelme volt egyáltalán ennek a résznek, mit akart mondani.

Sajnos még így is ez volt a legjobb rész a 3-ból.

winnie - 2019. 06. 05. 20:38

szerintem egyszerűen csak nem ez volt a lényeg. még akkor is, ha engem érdekelt volna.

szini - 2019. 06. 05. 20:39

Fuh ez valami nagyon gyenge volt.. pedig nem szoktam panaszkodni. Köszönöm Netflix nekem nem kell évente Black Mirror, ha ilyen szintet hoz.

OZ - 2019. 06. 05. 21:17

Nem volt ez olyan rossz rész, érdekes aspektusból ragadta meg a VR témakört.A vége viszont nagyon nem tetszett, mintha egy hímsoviniszta írta volna, aki a való életben reflektál vissza egy virtuális valóságban történt “beteljesedésre”(függetlenül az érzelmektől, hiszen csak “gondolatban” történt meg), abszolút nem egyenes arányos ez a “végkompromisszum”.

ngear - 2019. 06. 05. 21:30

Viszont a 2. rész baromi jó volt. Sajnos nem Black Mirroros volt, de nagyon jó.

Biohazard - 2019. 06. 05. 21:36

Első érzetre, ez nagyon nem Black Mirror feeling volt. A felvezetés, a fő téma, a csavar és a lezárás sem. Bele lehetne magyarázni, hogy a ‘valódi érzéseiket kiélték’, de szerintem nem ez történt. VR + sex + függés. Okéé, akár érdekes is lehetett volna és sok mocskos csavart bele lehetett volna csempészni. De hogy a kérdés kimerül annyiban, hogy ‘akkor most melegek vagyunk, vagy sem?’. Ez nagyon nem jött át/be.

spamdog - 2019. 06. 05. 23:32

Sólyom alig több mint egy hónapja kapta meg a pajzsot és máris gerincre vágta Mantis-t. Szép folytatása lesz ennek az MCU-ban. De félre a tréfát.
Nekem tetszett a rész valahol szól ez a Midlife Crisiről, a családos férfiak érzéseiről és a barátságról is. Sajnos így ebben a formában a vége pozitívabb lett mint vártam volna, de ha működik így is a házasságuk, hát hadd menjen. Nicole Beharie mindenkit lejátszott ebben az epizódban. Ha bárkit is jelölnek az idei évadból színészi díjra remélem ő lesz az.

PálcásJóember - 2019. 06. 06. 01:05

@Cardas !!!!!!! és itt is van, egy sokkal jobb és érdekesebb sztori, persze ez csak az én véleményem, de ez a rész hihetetlen módon unalmas volt, és eddig talán a legrosszabb és black mirror epizód. Egyszerűen nem láttam semmi fantáziát benne, és konkrétan semmi érdekes történést.

tommy - 2019. 06. 06. 04:22

az egész 4. évadban nem éreztem ennyire a Black Mirror hangulatot szóval nagyon jó lehetett volna ez, a virtuális megcsalás téma új volt, sajnos kiderült, hogy amennyire érdekes volt az alapfelvetés annyira nem kezdtek vele semmit. de ezt éreztem a 2. résznél is, nagyobb hatást vártam a végére, a 3.-ot meg inkább hagyjuk. ide szerintem hasonló drámai lezárás illett volna mint az 1. évad 3. részében.

Altemidor - 2019. 06. 06. 13:17

Ez a rész borzalmas volt. Annyira unalmas volt, hogy már félidőnél azon agyaltam, hogy kikapcsolom, és jobban is tettem volna.

Quantumleap - 2019. 06. 06. 18:17

Elment, de csakugyan hiányzott valami nagyobb katarzis. Nekem amúgy a Misfits sorozat ugrott be közben, ott is volt pár szexuális vonatkozású abszurd, agyament sztorielem. :)

irgum76 - 2019. 06. 06. 21:42

“a kifutása sem volt az igazi. Bár, ha jobban belegondolok, a lecsengetése egészen emberközeli volt, abszolút átérezhető, egyszerre tragikus és feelgood is.”

itt elgondolkoztam mire is gondolhat a költő
leginkább azon, hogy mi volt ebben feelgood?

egyébként nekem most eset le, hogy a sztori szerint egyenértékűként kezelik a fizikai és a virtuális “megcsalást” és ettől lesz igazán BM-os hiszen egy ma is létező dolgot nagyít fel az online kapcsolatokat amikor egy általad rég látott személyjel bensőségesebb kapcsolatba kerülsz FB-on, telefonon, SMS-ben stb mint a családoddal, valós barátaiddal

(igaz ezt már a TBBT-ben is kitárgyalták :) )

winnie - 2019. 06. 06. 22:03

irgum76: az hogy évente egyszer teljesülnek a titkos vágyaik, szerintem jó érzéssel tölthet el. ennek persze van másik oldala is, le lehet menni a rabbit hole-ba a következményekkel és minden mással, de az utolsó jelenet, az, ahogy várták a napot, készültek a közös játékra, illetve a szabad estére, az valahol felszabadító lehet. mãr persze az ember gondolkodãsmódjától függően.

irgum76 - 2019. 06. 06. 22:20

Winnie köszönöm a választ így már érthetőbb
bár én nem érzem annak de gusztus dolga kinek mi a feelgood

winnie - 2019. 06. 07. 04:54

irgum76: amit írtam, azt a komment átgondolásakor írtam, de a rész közben a feelgood érzés, illetve az optimistább befejezés csak és kizárólag abból jön, hogy ha a karakternek jó, akkor nekem is jó. abból, hogy jó látni, hogy valaki örül. és itt ugye láttuk, ahogy az egyik szereplő, a másik szereplő és a harmadik szereplő is örült. annak az egy napnak. ami jó érzés. abban a mikrouniverzumban – egy pillanatra.

viszont, ha az ember a big picture-t nézi, akkor _lehet_, hogy mindazt beárnyékolja a dolog – hence a tragikus zárás említése.

irgum76 - 2019. 06. 07. 07:32

nem kötözködésből de nálam a feelgood azt jelenti, hogy jó látni, hogy a karakter olyan dolog miatt boldog amivel én is tudok azonosulni
ha csak az lenne amit írtál akkor pl.: az Amerikai pszihó is feelgood lenne hiszen a karakter boldog de pont, hogy ez adja benne a gyomrost

ezért írtam, hogy így már értem neked miért feelgood a vége és hogy ízlés kérdése ki mit tart annak

számomra a zárás annyi, hogy kiteszi az egyenlőségjelet a kibermalackodás és a IRL megcsalás közé

winnie - 2019. 06. 07. 08:24

nyilván bele lehet magyarázni bármit egy random, nem empirikus, az adott epizódra vonatkoztatott definícióban (szerintem mondanom sem kell, hogy az AmPsycho példa fel sem merülne bennem, sem másban – bár ott is lehet az embernek másféle érzése, ami nem szélsőségesen negatív, ld), de itt csak arról van szó, hogy normál értelemben, ha valaki boldog vagy felszabadul (és esetleg a karaktere nem negatív, hogy a kéjgyilkosokat kizárjuk), akkor az a nézőben is jó érzést kelthet. ehhez elég egy elégedett mosoly, vagy mondjuk izgatott készülődés is, amiben a feleség karakterének volt része.

a lényeg, hogy a zárás fixen nem az érzelmi skála egyik oldalát képviselte, hanem a másikból is belevont. ez az, ami nem ízlés kérdése, hiszen ez volt a konkrét készítői szándék. ú

az “ízlés” (bár ez elég hülye szó, talán értékrend akar lenni, de az sem nagyon jó, hiszen minden az epizód mikrokozmoszában működik, nem pedig a néző karaktere vagy preferenciái határozzák meg) ott jöhet a képben, hogy nem akarja a készítői szándékot elfogadni, helyeselni, hanem másképp viszonyul hozzá. én csak beálltam a sorba:)

irgum76 - 2019. 06. 07. 08:40

oks

mindenesetre ez a rész volt szerintem a legjobb (nem mondom, hogy a legélvezetesebb mert tényleg kínos volt nézni) rész a három közül
de most elég gyenge volt a felhozatal

Brynden Rivers - 2019. 06. 07. 18:29

Ez a rész is túl hosszú volt szerintem

Meg ahogy @Cardas írja nem volt sem végiggondolt sem a kreatív.

CZP - 2019. 06. 08. 01:27

Ez az a rész volt, amit már az első percektől kezdve nagyon élveztem, a végétől eltekintve ezt a színvonalat vártam volna a további két résztől is. Ütős felvetések az emberi lét alapvető kérdéseiről, hogy pl. mennyire vagyunk azonosak a testünkkel, az azokból fakadó nemi szerepeinkkel, stb., mindez pedig egy feszültségekkel teli, izgalmas, hirtelen fordulatokra épülő, és nagyon gyorsan kibontakozó drámába foglalva, ráadásul látványos, érdekes technikai megoldásokkal. Megjegyzem a végével sem volt baj, sőt, eredeti volt, inkább csak a FEKETE TÜKÖR szellemiségéhez nem illeszkedett. Ki lehetett volna bontakoztatni a történetet sokkal feketébb irányokba is, az ötlet rengeteg lehetőséget adott arra, hogy különféle dogmákat a testieken túli valósággal kapcsolatban, önmagunkkal kapcsolatban megkérdőjelezzünk, szembenézzünk olyan kérdésekkel, amiket ezek közt a dogmák közt élve nem szívesen feszegetünk, vagy felvessük a virtuális technológiák fejlődésének komolyabb veszélyeit, társadalmi kockázatait – mondjuk azt, hogy milyen konfliktusokat, zűrzavart eredményezhet, ha a nemi, életkorbeli, és egyéb azonosulások társadalmi szinten válnak bizonytalanná az emberek számára. Számomra ezzel a befejezéssel elmaradt a fekete tükör mutatás. De talán még így is 10/10.

ooo - 2019. 06. 11. 20:15

ez most nagyon mellé ment, hátha jobb lesz a másik két rész.

miért lenne homokos egy ember, amiért baszatja a karaktert vr-en? :D

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz