login |

Pilot-mustra: The Hookup Plan / Plan Coeur – 1×01

2019. 06. 08. 14:45 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: Európa is létezik, kritika, pilot-mustra, ,

Azt hiszem, hogy a francia romantikus komédia műfaját a mozifilmek alapján nagyjából be tudjuk lőni itthon. Még azt is megkockáztatnám, hogy ha az emberek gyakrabban néznének mozikban francia filmet, akkor épp olyan kedvelt lenne, mint az amerikai, mert valamiért közel áll hozzánk. A Netflix tavaly decemberi sorozata, a Plan Coeur (Plan Cœur) eredeti címen futó The Hookup Plan ezt a hullámot lovagolja meg kábé 4 órában.

THE HOOKUP PLAN – 1×01 – 5/10
THE HOOKUP PLAN – 1×02 – 6/10

A sorozat három fiatal nőről szól, akik közül az egyik még mindig két évvel korábbi szakítása hatása alatt él, és nem nagyon akarózik neki újra randizni. A két barát próbálkozik tenni ez ellen, de nem sok sikerrel. Azonban egy nap egy elveszett mobiltelefonnal köszönhetően megismerkedik egy sármos tanárral, akivel meglepően egy hullámhosszon vannak. A gond csak az, hogy a tanár valójában nem tanár, hanem egy eszkort, akit a barátnői béreltek fel.

A folytatást nagyjából sejteni lehet – anélkül, hogy tudnám, adja magát az álvonzódás/álszerelem valóságosba fordulása, a manipulációk folytatása, illetve a bili borulása, ami nagy haragszomrádokkal majd kibékülésekkel szokott járni. Hogy aztán ezeket mennyire húzzák el, illetve, hogy ezek mellett mennyire kerülnek középpontba más szálak (mind a 4 fő karakter magánélete ki van emelve), az majd kiderül.

A gond csak az, hogy míg a három lány (és a pasi) kalandjai érdekesek, a kémia közöttük tökéletes, a jeleneteik nagyon dinamikusak, addig ezek a kiegészítő szálak (az elején legalábbis) abszolút feleslegesnek, helykitöltőnek tűnnek. Nyilván nem azok, mert miért kéne bármi helyet is kitölteni, ráadásul így akarják megmutatni a szereplők további oldalait, esetleg elmélyíteni őket, de az sem jó előjel, ha az érdekes sztori és az #ezminekvan elemek így váltják egymást.

A The Hookup Plan némiképp kaotikus sorozat, de ez annak köszönhető, hogy bármennyire is abszurd helyzetek alakulnak ki benne, mindig életszerű marad, ahogy a karakterei is valóságosnak tűnnek, nem mesterségeseknek, mintha csak egy vicces mozifilm számára íródtak volna.

A 8 rész és a nem túl hosszú epizódok miatt egyébként elég konkrétan egy kicsit túlhúzott filmre emlékeztet a sorozat, a szerializáltságának köszönhetően tipikusan daraalapanyag – és talán nem csak azoknak, akik mondjuk szerették a Bridget Jones-ot, mert a nagyon nem amerikai hangnem üdítően hathat akkor is, ha némelyik fordulatról elfelejtették letépni a Made in Hollywood-címkét.

A sorozat kezdése engem totál elriasztott a folytatástól, nekem túl francia és túl csajos volt, ahol romkomból túlzásba vitték romot, sajnos a kom kárára. És persze az sem használt az első fél óra alatt, hogy a végecsavart leírtuk anno az előzetest kísérő posztunkban az alapsztorinál. Ami persze nem baj, mert fent én is jeleztem, szerintem érdemes tisztában lenni vele, hiszen a romantikus és komikus komponensekért is ez a fordulat felel leginkább.

Bármennyire is nem fűlött a fogam a folytatáshoz, köszönhetően a viszonylag kezelhető játékidőnek, beadtam a derekamat, és csodák csodájára az 1×02-t már nem untam, sőt, épp ellenkezőleg, kezdtem ráérezni a karakterekre és a történetre, és őszintén elkezdett érdekelni az, hogy mi lesz a folytatásban, szóval azt kell, hogy mondjam, van remény a sorozat előtt. A röhögéstől továbbra sem fordulok le a székből, a mellékszálak nem mindig érdekesek, de azért biztató volt, amit láttam.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz