login |

Pilot-mustra: Reef Break – 1×01

2019. 06. 21. 18:15 - Írta: winnie

7 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

Na, ezek azok a sorozatok, amiktől képes lennék besokallni, és ez nem az adott széria hibája, hanem az összes többié – egyrészt azé a fizikailag is befogadhatatlanul sok zseniális darabé, melyek fényében erősen leértékelődik a korrekt középszer, másrészt pedig a még több középvonalas, valamilyen szinten élvezhető, de egyébként “minek van?” kategóriás biztonsági játéké.

Mindig is imádtam pilot epizódokat nézni, és még most is nagyon szeretek (ezt is hamarabb megnéztem, mint a Dark évadkezdését), de ez a kategória (ld. még tavaly a Take Two, vagy most a Blood & Treasure) kezdi elvenni a kedvemet, mert afféle receptalapú biztonsági játékokról van szó, amik az alkalmi nézőnek, ha esetleg véletlenül belenéz, jó eséllyel bejönnének, de egy junkie számára jó, ha 10-ből 1-szer találnak be, ld. nálam tavasszal a Whiskey Cavalier, ami hasonló kategória.

REEF BREAK – 1×01 – 4/10 (5/10)

Maga a pilot totálisan közepes volt, és épp ezért vonnék le belőle szívem szerint egy pontot, mert akkora középszer. Mert egyébként nincs semmi baj vele, csak az, hogy olyan, mintha a 90-es évekből maradt volna rajtunk az Acapulco akciócsoport (Acapulco H.E.A.T. – néztem, szóval) vagy Drága testek (Silk Stalkings) idejéből. Annyira azt az esztétikát vitték tovább, hogy az már-már vonzó is lehetne a mai szemeknek.

Mindezt abból tudtam leszűrni, hogy az első két kép, amit lőttem a pilotból, benne volt az előzetesben is, ahogy utólag felfedeztem, mert annyira jellegzetes, szándékolt snittek (de most komolyan, ld. a fentit, ami bájos, idézőjelesnek is mondható, ahogy megy, és így visszanéz valakire, de…, értitek). Ezek után nem is meglepő, hogy a készítő az, akinek az egyik korábbi saját sorozata a Kemény, mint a kő (Lawless) volt, aminek a főhőse egy kigyúrt magánnyomozó Miami-ból.

De most erről a sorozatról van szó, aminek a főhőse egy megtért tolvaj, aki visszatér egykori otthonába, egy csendes óceáni szigetre, ahol már van némi “hírneve”. Nem tervez ugyan hosszabb időre, de miután belekeveredik egy emberrablási ügybe (nem gyanúsítottként) és (NEMSPOILER) lebuktatja a tettest, a kormányzó megkéri, hogy ugyan, maradjon már besegíteni a rendőrségnek ebbe-abba afféle problémamegoldóként.

Szerencsére nem tipikus ügyekre kell gondolni, nem annyira a nyomozások mechanikája lesz a középpontba, ráadásul karakterizálós a műfaj (mondjuk arra már nem vették a fáradságot, hogy a megoldás egy magán párbeszéd közben essen le – egyszerűen csak a semmibe bámulás közben jött rá a főhős a titokra…), ezért a szigetet is feltöltötték a múltjának egyes darabjaival, mint volt férj, egy elítélt bűnöző, akinek lebuktatásához köze volt, vagy egy lány, aki apja halála szárad a kezén.

Rozsdás esztétika ide vagy oda, persze a sztori már fel lent öntve aktualitásokkal, ezt már a pozitív oldalra lehet írni, 20 évvel ezelőtt ilyen indítékot nem nagyon lehetett volna írni, cserébe legalább az ügy kiszámítható volt, inkább csak afféle helyfoglaló, hogy pár akciósabb jelenetnek helyet adjanak. (Amik szereplőihez képest a The Walking Dead teleportáló zombija smafuk, hiszen itt folyton tengervíz alól meg hosszú, belátható partszakaszon járgányokon robogva bukkantak elő fegyveresek a semmiből.)

A Reef Break alapvetően egy habkönnyű limonádé menőnek szánt dumákkal és pillantásokkal, pár szép képpel és látványosabb set piece-szel, néhány ügyes színésszel, lájtos drámai szálakkal, meg egy-két írói ötlettel, de alapvetően nem túl sok ambícióval. Az az érzése az embernek, hogy megmondták a készítőknek, hogy milyen összetevőket használjanak, ők pedig ezt rakták össze. Ártalmatlan a sorozat, amit simán nézni fog az ember, ha bele tud kapaszkodni valamelyik aspektusba, mondjuk bejön neki Poppy Montgomery klasszikusra vett stílusa, vagy a környezet.

Nekem most nem volt mibe kapaszkodnom.

7 hozzászólás Ne habozz!

DarkEagle - 2019. 06. 21. 21:52

Miért néz Castle-t az utolsó képen? Ez valami újabb szög akar lenni a koporsóba az ABC-től? :D

sebien - 2019. 06. 22. 22:21

Poppy Montgomery eddig elkerülte a figyelmemet, de most felkeltette az érdeklődésemet rendesen.

az első rész alapján könnyed, nyári guilty pleasure-nek tökéletes lesz ez. (azért remélem, hogy a zenéből kicsit visszább vesznek, mert a pilotban mintha egy “nüansznyit” túlhasználták volna.)

Neoprimtiv - 2019. 06. 23. 10:13

DarkEagle: “Igen, a Castle-t is mi csináltuk, szóval hálából és nosztalgiából tessék ezt is szeretni!”

lalakov - 2019. 06. 24. 16:24

“az első rész alapján könnyed, nyári guilty pleasure-nek tökéletes lesz ez.”
Teljesen egyetértek. :)

winnie - 2019. 06. 28. 13:17

1×02 első 10 perce után (kvázi itt kezdődik az ügy): ez megint annyira érdektelen, csupa limonádé fluff a karakterek között, nekem ilyesmire nincs időm. (hahh, a végére tekerve ahogy nézem, az ügyet le tudják 20 perc alatt, szóval az utolsó 10 perc megint ez az enyelgés.)

az azoknak a stílusa lesz, akiknek némi karakterizálás, szép környezet és akciózás kell. senki mást nem fog meghatni.

Tyberius06 - 2019. 06. 29. 02:37

@winnie: Ha-ha-ha :D

Nemtom, valszeg bennem van a hiba, de ahogy fentebb írták, limonádé guilty pleasure-nek tökéletes. És valóban. Simán el fogom nézegetni hetente, mert könnyed, a karakterek kedvelhetőek, nem kell tőle nagyon mély dolgokat várni vagy sokat agyalni – első résznél kb a váltságdíj videónál tudtam a megoldást.
Persze, hogy vannak mélyebb szériák, jelen életszakaszomban nekem pl. azokra nincs időm – ott tárolódnak a vinyón, majd vmikor előkerülnek. Annyira túlkínálat van egyébként is, hogy kb feladtam, hogy valaha is a végére érek vagy csak a bepróbálások végére érek. Minap tetted fel a kérdést asszem, hogy vannak akik 2-3 sorozatot próbálnak csak be. Én mondjuk csak 40-60 percesekből de évente 8-12-őt az orzságosokból és néha évente 3-4 kábeles is befigyel, amik kb végig is mennek. Az is igaz, hogy a kábelesek és streamesek nagyja van talonba helyezve.
Hiába érdekelne egy komolyabb darab (tapasztalatból), ha egybe bele kezdek akkor azt végig is “kell” néznem és nem igazán hagyhatok ki napokat heteket, pláne évadok között éveket, mert akkor kezdhetem előlről. Anno a Walking Dead-del jártam így, meg a Breaking Baddel. De ott van a Banshee meg a Ray Donovan is példának, amiket az első évad óta nem folytattam pedig azokat is olyan 3-4 év késéssel kezdtem el.
Szóval ilyen egynek elmegy és pont arra jó, hogy miközben megvacsorázom vagy ebédelek, akkor közben lepörög egy rész, mert sajnos jelenleg baromira nincs időm elmélyülni sorozatokban. Ez kvázi úgy szórakoztat, hogy nem kíván figyelmet és rész közben is bármikor abba lehet hagyni.
Nah egy komolyabb, minőségibb darabbal ezt nem tudom megtenni. Ezért nem haladok azokkal, ezért nem nézek filmeket mostanában (elmúlt 3-4 hónap).

zagloba - 2019. 08. 30. 23:15

10 percet bírtam belőle.

Ennyire irritáló főszereplőt régen láttam utoljára.
Minden pillanat, amit a képernyőn töltött, kínzás volt számomra. És sajnos sokat töltött.

Pedig mindenképpen végig szerettem volna nézni legalább a pilotot Ray Stevenson miatt (akit a Róma óta imádok), de nem sikerült.

Amennyire szerethető és remek kis sorozat lett a Whiskey Cavalier, annyira pocsék ez.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz