login |

Pilot-mustra: Don’t Forget The Driver – 1×01

2019. 06. 25. 14:50 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: Anglia lecsap, kritika, pilot-mustra,

Szeretem az angol sorozatokat, drámákat és komédiákat egyaránt, de van, amikor egy sorozat túl angol nekem. És Toby Jones-t is szeretem, azonban a mostani debütálása sorozatkészítőként nagyon nem jött be nekem, a Don’t Forget The Driver-t nagyjából odasorolom magamban, ahová a Martin Clunes-féle Warren került, a súlyos csalódások közé. Amit akár úgyis lehet értelmezni, hogy magamban csalódtam, hogy nem jött be nekem.

DON’T FORGET THE DRIVER – 1×01 – 3,5/10

A Brexit korában játszódó sorozat történetének főhőse egy távolsági járatokon dolgozó, joviális buszsofőr, az ő egyhangú és békésnek tűnő hétköznapjait és családi életét ismerhetjük meg, amik persze a felszín alatt azért a maguk módján némiképp háborognak. Főleg azok után, ahogy egyik, franciaországi útját követően egy menekültet fedez fel járművében rejtőzve (ez igencsak a Home sztorijára hajazna, de csak mellékszálról van szó, mint ahogy a tengerparton talált hulla is az – jön és megy).

A főhős amellett, hogy buszozik, természetesen magánélettel is rendelkezik, ami közel sem egyszerű, hiszen egyedül neveli a lányát, gondozza beteg édesanyját, a romantikus élete is alakulófélben van (egy ugyancsak nem túl könnyű helyzetben lévő nővel) – és még ikertestvére is van! Aki egyébként kiköpött ellentéte neki és Ausztráliában él (mert miért ne!), és olykor dumálnak, de ezt a szálat már végképp nem tudtam hová tenni. (Majd a végén értelmet nyer?)

A Don’t Forget The Driver megmutatja, hogyan lehet sorozatot csinálni a semmiről, a mindennapokról, miközben próbálunk az alsó rétegeibe mélyebb mondanivalót csempészni? Ez egy kicsit fellengzősen hangzik, lehet, hogy Toby Jones elbízta magát íróként. Színészként persze hozza magát, szimpatikus a karaktere, igazi outsider, akinek lehet szorítani, de ezzel mit sem érek, ha a sorozat nem vált ki belőlem érzelmeket

Nyilván Jones (és a hangulat miatt) beugorhat az embernek a Detectorists, vagy akár Ricky Gervais nemrég bemutatott After Life-ja, és bár mindkettővel akadnak hasonlóságok, mégsem merném bátran ajánlani az egyik nézőinek a másikat. Igen, átlengi egyfajta melankolikus hangulat az egészet, és ha csak a főhőssel foglalkoznánk, lehet, hogy jobban bejönne, de mivel folyton a családtagjaira váltottak át, elveszítettem az érdeklődésemet.

Szimpatikus, ahogy a monoton hétköznapok során a buszsofőr által szállított utasok révén képet ad a sorozat az emberi viselkedésről (mind pozitív, mind pedig negatív oldalról), arról, ahogy a személyszállítókhoz viszonyulnak, ahogy segítenek egymásnak, ahogy működik a tolerancia közöttük, ahogy nem feltétlenül csak ellenséget látnak abban, aki másfele húz.

Keserédes komédia a Don’t Forget The Driver, a saját tetszési indexemből kiindulva rétegdarab. De akik szeretik a sötét tónusú, belőlünk mégis nevetést kicsikarni próbáló szériákat, azoknak érdemes esélyt adni neki. Akik inkább a kommerszebb darabokra vevők, azok egy pilotnézésnél az esélytelenek totális nyugalmával indulnának.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz