login |

Cobra Kai: a 2. évad – írta Spyblat

2019. 06. 27. 21:30 - Írta: vendegblogger

6 hozzászólás | kategória: kritika,

Már jó ideje elérhető a The Karate Kid, azaz a Karate kölyök sorozatos folytatásának második évadja (mely most már itthon is nézhető a YouTube Premiumnak köszönhetően). Az első évadról is írtam tavaly, magasra tette a lécet, így félő volt, hogy nem fognak tudni túl sok újat mondani. Megnyugtatok mindenkit: tudtak.

A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az előző évad végén abba maradt – szóval a tovább mögött folytatom spoilerekkel.

Johnny Lawrence Cobra Kai dojója virágzik, vannak új tanítványok és igyekszik őket egy kicsit leterelni a felesleges kegyetlenség útjáról, mert belátta, hogy ettől lesznek ugyan győztesek, de “ettől lesznek seggfejek is”. Bekavar a képbe a volt tanára, John Kreese, aki nem egyszer rendezte meg már a halálát és igyekszik ismét részt venni a karate iskola életében, amit igazából ő alapított. És mindeközben Daniel LaRusso is megnyitja a saját karateiskoláját, ami egykori mestere értékeit igyekszik továbbadni.

Haladjunk szép sorban: Johnny Lawrence.

Nem véletlen, hogy behozták a régi, még mindig überszemét és überkegyetlen mesterét a képbe. Hisz kell valaki, aki mindig visszarántja a “nincs kegyelem” mentalitásba a gyerekeket, míg Johnny igyekszik erről lenevelni őket. Próbál lavírozni aközött, hogy megmaradjon a tekintélye a tanítványai előtt, miközben nem akarja, hogy belőlük legyen a legújabb bully nemzedék, és aközött, hogy adjon egy újabb esélyt volt mesterének. Ráadásul randizgatni is elkezdene.

Az ő vonalán van a két fő Cobra Kai-os gyerek: Hawk és Miguel. Ők is igen érdekes kontrasztot alkotnak. Miguel igyekszik hallgatni Johnny-ra, próbál nem elmenni a teljesen rossz irányba. Ebben nem segít a Cobra Kai új, dögös női tanulója, aki igyekszik belevinni a rosszba és aki élből gyűlöl mindenkit, akinek egy kicsit is jobb élete van, mint neki.

Hawk azonban más tészta. Az ő lelke olyan szinten tört meg a szekálások miatt, hogy ő már a gondolatától is ideges lesz, hogy ne a legkeményebb arcát mutassa. Egy igazi tahó vadállat lett a srác, aki nem rest csicskáztatni az újakat, megverni egykori legjobb barátját és összevandálkodni a másik dojo szentélyét. Ráadásul pont, amikor már azt mondaná a néző, hogy “ez már azért túlzás, ilyen nem csinálna egy egykori áldozat”, a képünkbe tolnak egy flashbacket, ahogy sírva könyörög az anyjának, hogy ne beszéljen az igazgatóval a bántalmazások miatt, mert így csak rosszabbul jön ki belőle.

Aztán ott van Daniel LaRusso, az egykori karate kölyök, akiben még élénken él a Cobra Kai emléke és bizony nem akarja, hogy ismét ez a szemlélet legyen úrrá a fiatalságon. Miyagi házában nyitja meg a saját dojoját, első két tanítványa pedig Robby (Johnny fia, akit be is fogadnak a házukba) és saját lánya.

A két fiatal nyilván összejön és vétenek emberi hibákat, de nem kapnak akkora teret. Az igazi érdekesség itt Daniel. Vannak olyan húzásai, amelyek nem gonoszak, de átgondolatlanok és érthető, miért gondolja Joknny őt a a szararcnak. Ilyen az, hogy ő ingyen kínálja a karate edzéseket, ami Johnny-val, akinek ez a megélhetése, egyértelmű kicseszés. Ráadásul nehezen tud egyensúlyt találni a munka, a felesége és a karate között.

Az is nagyon tetszett, hogy Daniel bizony nehezen rázódik bele a mester szerepébe, sokszor nem elég türelmes és nem tudja eleinte megfelelően átadni a tudását. Behozzák a harmadik film sztoriját, amikor ő is átment erőszakos idiótába és ennek kapcsán ügyesen integrálják be a Miyagi dojoba a Cobra Kai-ban csalódott kölyköket. A neurotikus, igazi béna Demetri-t meg kell itt még említeni, aki tényleg olyan, hogy még én is meg akarnám ütni.

Jó volt az éttermes jelenet is, amikor a két ellenség egymás mellett volt kénytelen randizni a saját nőjével. A feszültség tapintható volt, mégis jó látni, hogy az írók nem mentek rá az olcsó kakaskodásokra és mindketten tudnak felnőttként viselkedni (többé-kevésbé). A sors iróniája, hogy a gyerekeik mindig a legjobb pillanatban tudják fokozni a problémákat és a kezdődő tolerancia úgy száll el Danielből, mintha ott sem lett volna.

Az évad nagy tragédiával végződik. A kialakult szerelmi négyszöget a két női fél egy nagyszabású sulibunyóval igyekeznek lezárni, ami tényleg eldurvul. A Cobra Kai Vs Miyagi dojo harca odáig fajul, hogy tanárokat is megütnek, egy konkrét gyilkossági kísérlet is történik (ez az egyetlen túlzás) és Miguel jó eséllyel egy életre megnyomorodott.

Daniel romokban, hiszen az ő tanítványa vitte be a végzetes rúgást, Johnny pedig elvesztette legkedvesebb tanítványát, az új kapcsolatának a reményét, de egykori mestere még a Cobra Kai-t is elvette tőle a háta mögött és az ottani kölyköknek bizonyítást nyert, hogy a könyörület a veszteseké, hisz emiatt sérült meg a társuk.

Sokszor szoktam említeni, hogy azokat a drámákat szeretem, amikor a főhős rajta kívülálló okok miatt kerül kényszerhelyzetbe, vagy az emberi döntései miatt, nem pedig azért, mert hülyeségeket csinál. Ezt nagyon jól eltalálta a sorozat.

Iszonyat emberi és gyomorba vágóan mély az egész, ami nem megy át sztereotip önelemzésekbe, miszerint az “erőszak erőszakot szül”, inkább megmutatja a nézőnek az egyik legrosszabb végkimenetelt, ami ráadásul nem is rugaszkodik el a valós helyzetektől. Ilyen az a jelenet, amikor a tragédia után Johnny és Daniel némán beszállnak a liftbe, de egyikük sem tud mit mondani, mert amennyire a másikat hibáztatják, annyira saját magukat is.

Én erre is nyugodt szívvel megadom ismét a 9/10-et, mert számomra nagyot ütött. A harmadik évad már berendelve és őszintén szólva nagyon várom, hogy oldják fel a kialakult szituációt.

6 hozzászólás Ne habozz!

Pr13m - 2019. 06. 27. 21:46

Adom a pontszámot! Mondjuk ha az előző évad 10/10, akkor ez 9,5/10. Egyszerűen zseniálisan van megírva.

Mate815 - 2019. 06. 28. 08:13

Imádtam! A vége kicsit túl durva volt és sokkoló számomra, valahogy ilyesmire nem számítottam de nagyon várom a folytatást. Rebesgetik, hogy visszahozzák Elizabeth Shue-t is.

miles - 2019. 06. 28. 10:12

Sajnálom, hogy itt elolvastam a teljes második évadot. Ettől függetlenül meg kell nézzem, mert a bohóc harcjeleneteket leszámitva nagyon tetszett az első.

Furcsa nekem, de az eladhatóság miatt persze megértem, hogy a 18 év alatti versenyeken olyan szintű durvulást mutatnak be, ami cseppet sem tükrözi a valóságot. Nincs olyan sport vagy harcművészet, ahol ilyen korú fiataloknak ököllel és lábbal, védőfelszerelés nélkül szabadna fejre full contact technikát használni. Van alternatív megoldás, a point fighting, ahol nem az erő, hanem a látványos technika használata az elvárt. Ez képernyőre is jól árvihető lenne.

Mom - 2019. 06. 28. 14:10

Hú, nagyon szerettem a második évadot is. Döbbenetesen mennyire jól eltalálták ezt a sorozatot. Két aspektusát leszámítva csak szuperlatívuszokban tudnék róla mesélni.

Az egyik ilyen a karate, a bunyózás (főleg Danielnél), meg az edzések (főleg Danielnél). A másik maga Daniel.

Az amit leművelt az edzések és a munka egyensúlyozásával egyszerűen nevetséges volt. Először is az edzések nem reggeltől estig tartanak. Még az edzőtáborokban sem! Tehát kis ügyeskedéssel simán összeegyeztethető a munkával, főleg ha te vagy a tulaj. És amint később láthattuk is, egyébként sem szükséges, hogy haladó tanítványok mellett egész nap ott álldogáljon a sensei. Mellesleg az edzőtáborokon kívül nem is vagy egész nap a dojóban. Még az aktív versenyzők is reggel/este edzenek. Nyáron sem egész naposak az edzések, hiába nincs iskola.
Az edzésterve még ennél is röhelyesebb, mert az leginkább nincs is neki. A valódi edzők felépítik az edzéseket egy ívre, nem random bedobálnak dolgokat, kell alapozni, kell szériázni, külön dolgozni a pontosságra, a sebességre, az erőre, stb és erre jönnek pluszba az effektív erősítő és kardió edzések. Közel 16 év karate után azt mondom, hogy szinte fáj ezeket néznem, de ez is a sorozat nagyságát mutatja, mert az összes többi aspektusa képes még ezt a hibáját is elsimítani.

Ezen felül egyre unszimpatikusabb volt, ahogy Daniel egyszerre akart tanítványokat toborozni, meg elhalászni a konkurencia elől és mondogatta, hogy milyen nemesek a szándékai.

Viszont a fiatalok konfliktusai, Johnny küzdelmei önmagával és a világgal, a két nemezis folyamatos rivalizálása, amibe egyre jobban belefáradnak, a kifejezetten kettősre írt karakterek mind-mind maradandó élményt tudnak nyújtani és ‘a valaha látott legjobb folytatás’ címére pályáznak nálam.

A kedvencem a 6. rész volt, ami szerintem a végét leszámítva a szezon legerősebb érzelmi töltetét robbantotta.

GK - 2019. 06. 28. 22:27

Én is csak pozitívan tudok beszélni erről. Szerintem a 2. évad még rá is pakolt az elsőre. Baromi jó az írás, konkrétan jobb az egész mint az eredeti filmek…

Megtekintésre ajánlott mindenkinek.

danonino1984 - 2019. 08. 03. 02:20

Még mindig imádom. Remélem, a junkie-k lassan felfedezik maguknak. És elér majd valamit az idei Jaws-on.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz