login |

Pilot-mustra: Gösta – 1×01-1×02

2019. 07. 06. 14:50 - Írta: winnie

5 hozzászólás | kategória: Európa is létezik, kritika, pilot-mustra,

– Egy rohadt pedofil vagy, vagy mi a franc?
– Nem, nem vagyok pedofil. Dehogy. Miért lennék pedofil.
– Mit tudom én? Nem ismerek pedofilokat. Nem tudom, miért pedofil a pedofil.
– Jó, de… még ha pedofil is lennék, te nem vagy gyerek.
– Lehet, hogy te olyan pedofil vagy, aki az idősebbekre hajt.

Valahol furcsa belegondolni, hogy léteznek olyan területek a szórakoztatóiparban, ahol Közép-Európa beelőzte Skandináviát és Nyugat-Európát. Ilyen például az HBO GO és az HBO Europe. A régiónk kis túlzással ontja magából a HBO-sorozatokat (ld. a magyar Aranyélet, a román Umbre és Hackerville, a lengyel Wataha, a horvát Upsjeh, vagy a cseh Pustina, és még van pár), miközben az HBO Nordic csak most jött elő az elsővel, a spanyoloké pedig csak jövőre várható.

Más kérdés, hogy ennek a svéd, szociorealista komédiának elég jó nevű készítőt szereztek meg, legalábbis nálam Lukas Moodysson neve a Fucking Amal és a Lilya 4-Ever óta igen jól cseng. (Az HBO GO a premier alkalmából 4 részt tett elérhetővé magyar szinkronnal és felirattal.)

GÖSTA – 1×01-02 – 6,5/10

A sorozat címszereplője egy vidék erdőbe költözött gyermekpszichológus, akit már úgy ismerünk meg, hogy a házában lakik egy random menekült, akinek az ügyét próbálja intézni, valamint a kórházban is próbál valakinek segíteni, bár túlbuzgósága nem nagyon vezet eredményre. Kisvártatva ki is derül számunkra, hogy Gösta (ejtsd: jöszta) már csak ilyen (vagy ilyen lett mostanában), konstans kedves az emberekkel, segít mindenkinek, akinek tud, koldusnak, lumpen elemeknek, az éjszaka játékosainak. Szívjóságból.

Hát, ez végülis újszerű megközelítés, ugyanis manapság ez nem nagyon jellemző. Más kérdés, hogy Gösta esetében is kérdéses, hogy miért teszi, mert míg akadnak olyanok, akik nagyon jól fogadják a közeledését és valóban hálásak azért, amit tőle kapnak, akadnak olyanok is, akik mindezzel visszaélnek, így hősünk gyakrabban kerül szopóágra, mint az megérdemelné, és ennek saját magánélete is kárát látja. (A magánélet az elején egy folyton az ő testére szomjazó barátnőt jelent.)

A Gösta remekül ragadja meg az egyszerű életet és az átlagos dolgokat, és teszi azt (vagy próbálja tenni azt) kellőképpen érdekessé, de az az igazság, hogy még nem vagyok abban biztos, hogy ez sikerült. Amit látunk, az mindenesetre egyszerre lehet feelgood és tragikus is, de legalább ad egy újfajta, nem megszokott nézőpontot.

Az előzetesnél és a tévés emlékeztetőnél rögtön siettem jelezni, hogy a skandináv filmekből jól ismert realista stílus nem sok junkie-nak lesz a kenyere (kifejezetten örülnék, ha kiderülne, hogy brutálisat tévedek) – ez már az első (másod)percekben mindenki számára nyilvánvalóvá fog válni. Tévében nem nagyon szokhattuk meg, nekem is elég furcsa volt eleinte, nem véletlen, hogy Moodysson-nál is az ezredforduló környéki filmjeit tekintem hivatkozási alapnak, a Gösta azok esztétikáját idézte meg.

Amikor azonban ráéreztem a stílusra, nagyon könnyen gördült minden, maximum az gondolkoztatott el, hogy érdemes-e a sorozattól azt várni, hogy több is lesz, mint ami az első két részben. Nem azt mondom, hogy ezekkel az életképekkel és mindennapos tevéssel-vevéssel, az élet apróságaira való őszinte rácsodálkozásokkal, azok kiemelésével nem kötött le a pilot és az 1×02, de mások lesznek az elvárásaim akkor, ha tudom a választ a kérdésre, és az elvárásainkkal tisztában kell lennünk, ha leülünk a Gösta elé.

Ugyanis míg valakit kifejezetten fel fog dobni, hogy lát egy (látszólag?) már-már naivan tiszta lelkű embert, ahogy úton-útfélen próbál jót tenni, lesznek jó páran, akik hihetetlen mód idegesítőnek és életképtelennek, vagy együgyűnek fogják találni. Pedig lehet, hogy csak végig kell nézni a szezont, hogy fény derüljön erre-arra a karakterrel kapcsolatban. Legalábbis az, hogy már a második részben bekerült a képbe az apja, azt is jelentheti, hogy megismerhetjük a főhős múltját.

Az HBO csak egy részt adott le hétfőn a sorozatból, de az HBO GO-ra négy epizód került fel, nem csak magyar felirattal, hanem szinkronnal is – természetesen utóbbival teszteltem, mert mindig kíváncsi vagyok a fordítók munkájára. (Ami hangokat illeti, ott már a főhős első szoprán kukorékolása meggyőző volt magyarul, de a prímet a bemondó hangja vitte azzal, ahogy lelkesen bemondta a sorozat címét, nagyon jól megalapozta a hangulatot. De Gösta és Melissa karaktere, illetve azok “magyar énje” is remekül átjött egyetlen párbeszéd során.)

5 hozzászólás Ne habozz!

Kisanna - 2019. 07. 01. 15:13

Eleg sajatos humora(?) van, nagyon lassu az elso resz, gondolom a tobbi is hasonlo. Sajnos nem fogott meg.

Gábor - 2019. 07. 02. 12:56

Engem megfogott, érdemes nézni, ha valaki vevő az ilyesmire, na meg a rendező cikkben is említett más műveire :)

dexike3 - 2019. 07. 06. 08:20

Igazi skandináv hangulat. a pilot eléggé zsufolt volt, a többi rész már visszavett ebből (szerencsére).
hangulatában olyan mint a Toni Erdmann, szóval akinek az tetszett ez is fog.

AlfStokes - 2019. 07. 07. 07:13

En megneztem az elso reszt, de sajnos nem jott be. Raadasul most mar el sem tudom tuntetni az HBO Go-mbol :)

turosz - 2019. 07. 07. 14:06

A realista stílus nálam nem gond, sőt…
Egy rész után a “kap még egy utolsó esélyt” státuszban van, volt valami diszkrét bája, de annyira nem fogott meg, hogy hosszútávú kapcsolatra készüljek :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz