login |

Final Space: kezdett a 2. évad

2019. 07. 08. 21:20 - Írta: winnie

8 hozzászólás | kategória: animáció, kritika,

– We’re stealing the Nymerian Cube.
– Where’s this, uh, Hungarian Lube?

Tavaly a Final Space volt az a sorozat, amit az általam nem kedveltek közül legnagyobb lelkesedéssel ajánlottam, mert tudtam, hogy ez a high concept, ötletes szerkezetű, elborult (és olykor idiotisztikus) humorral operáló űrhajós scifi sokaknak bejönne. Én akartam szeretni, és nálam sem sok hiányzott ahhoz, hogy bevegye az animációkat nem értékelő agyamat, de végül alulmaradt. Ettől még persze értékeltem az erőfeszítést.

Azért is mertem ajánlani a Final Space-et, mert eleve a pilot egy nagyon erős húzással kezdődött, volt benne egy rejtély faktor, ami magához vonzotta és meg is tartotta a nézőt, az pedig, hogy komoly tétje és érzelmi komponense is volt a sorozatnak, csak növelte az élvezeti fokát. Na, mindezt a 2×01-re már nem tudom elmondani.

Kezdhetném a cliffhanger feloldásával, ami egy kicsit gyávának tetszhetett, de nyilván ez volt a szándék a folytatás kapcsán, szóval ezen még tovább lépek, főleg, hogy a történet részévé tették azt, ami történt, ráadásul még egy korábbi szereplőt is visszahoztak. Ugyancsak visszalépést jelentett a szezonnyitó az elég “epikus” történetvezetés felől, a lépték kisebbé vált, bár azért némi akciózás még így is belefért a 2×01-be.

A Final Space azzal hízelgett magának, hogy folytonosan képes volt meglepetés okozni nézőnek bizonyos húzásaival és egyes témáinak feldobásával, vagyis… talán nem is annyira meglepetést, hiszen nem WTF-húzásokról volt szó, hanem egyszerűen olyasfélékről, amikre azt mondhatjuk, hogy nem számítottunk arra, hogy feléjük fordul a történet.

A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

Szóval HUE-ból egy bádogrobot lett, de még Avocato fia is visszatért a szemétbolygón, ahol fogolyként Gary versenyezhetett egyet, hogy egy talán átívelő szálat megindítva valamilyen artifact-et megszerezzen fogvatartójának (és két gyerekének).

Az ugye megszokott, hogy az évadnyitóknál általában alapozni szoktak, azonban itt sajnáltam azt, hogy inkább plot szempontjából tették mindezt, és az akciózás “erőltetésével” a karakterizálás egy kicsit háttérbe szorult – remélem, ezt a folytatásban sikerült orvosolni.

A mellékszálakon Quinn2, azaz Nightfall elintézte Lord Commander-t (tényleg ennyi volt?), majd előkapta Mooncake-et is (örülünk?), hogy továbbra is képviseljen némi rejtély szálat.

Az a helyzet, hogy látni, hogy Olan Rogers továbbra is hatalmas szívvel és odafigyeléssel készíti a szériát (imádtam a fickót és a zseniális werksorozatot, amit rittyentettek – majd kap egy külön posztot is), de ettől még nem villanyozott fel annyira a start.

8 hozzászólás Ne habozz!

LoGi - 2019. 07. 09. 19:33

Sztem animáció kedvelőinek, főleg Rick& Morty rajongóknak kötelező. Heti nezős továbbra is, chukity puk!

Kanna - 2019. 07. 09. 19:37

Nagyon oda voltam az első évadért, úgyhogy nagyon vártam a másodikat, ami sajnos eddig nagy csalódás nekem. Hiányoznak az igazán szívszorító pillanatok, a poénok valahogy buták, és mintha túl sok lenne a karakter ahhoz, hogy igazán érdekessé is tudják tenni őket.

wice - 2019. 07. 10. 16:35

Kanna: dettó. amikor versenyben pofánhugyozták egymást perceken át (legalábbis annyinak tűnt, lehet, h csak 10 másodperc volt), majdnem kaszáltam az egészet. inkább megvárom, míg mindegyik rész kijön, darálva talán könnyebb lesz túltenni magamat a szarabb jeleneteken.

stargatelost - 2019. 07. 18. 06:44

Az a pisálós rész tényleg nagyon az alja volt, nem is értem…

Viszont a 2×04! Elszórok rá egy 10/10-et, annyira király volt. Az eleje a zenés táncolással, aztán 60 évvel később beragadva egy időszilánkba. Huh. Zseniálisan jó volt.

Kanna - 2019. 07. 21. 08:29

Sokáig halogattam a negyedik rész megnézését, mert a második után írt véleményem a harmadikkal sem javult, de ez a rész valóban jobb lett valamivel. Pont az volt benne, ami az első évadban folyamatosan jelen volt, a második évad első részeiből viszont abszolút hiányzott: a súlyos, átérezhető dráma. De továbbra sem érzem szükségét Clarencenek és bandájának, cserébe keveslem Mooncake-t.

Edrick - 2019. 08. 22. 17:28

Most mondjam azt, hogy nehezen indul be? Mármint az évadnyitó után nagyon elvétve néztem csak meg belőle egy-egy részt, annyira eltántorított, de fogom a fejem, hiszen az első évad is hasonlóan lassan indult csak be, aztán meg hova jutott. Örülök, hogy most sem adtam fel, valahol a 4-5-6. rész környékén egyszer csak valami kattant, és azóta sem állt meg.

Gondolkodtam rajta, hogy mitől érződött annyira másnak, mint az első évad. Egyrészt nincs semmiféle flashforwardos szerkezet, ami a részek elején valaminek a következményét mutatja, a maradék 19 percben pedig az odavezető út részleteit látjuk, pedig ez tavaly számomra nagyon imponált, és berántott. Másrészt nincs (egy jó darabig legalábbis) olyan főellenfél, mint Lord Commander volt, és sokkal céltalanabbnak érződött minden. Az évad elején megmondták, hogy össze kell szedni az 5 kulcsot, és ennyivel útjára bocsátották a szereplőket is, meg minket is. Nem volt egy olyan cél, amit minden rész elején belengettek, amiről tudtuk, hogy el fogunk oda jutni. Sima, egyszerű narratívára váltottak, amire egyfelől mondhatom azt, hogy nem lőtték ugyanazt még egyszer, másfelől viszont nem volt fogódzkodó, és minden sokkal bizonytalanabbnak, lazábbnak tűnt.
Mindezeket azonban villámgyorsan elkezdték feledtetni velem, mikor újból kaptunk egy kozmikus antagonistát, és az előző évad elemeit és szereplőit is újra meg újra elővették, csak sokszor teljesen más megvilágításban. Így lett a tavaly még McGuffin létben tengődő Mooncake-ből a sorozat tagjaival valamennyire egyenrangú szereplő, így tért vissza a halálból egy régi, mégis ismeretlen Avocato, így láttunk bele Knightfall és Quinn saját múltjába, és még sorolhatnám. Persze vannak még homályos foltok, hiszen a két új szereplő közül Fox még mindig csak egy erőember, akiről nem tudunk semmit, ellentétben Ash-sel, akivel legalább foglalkoztak, KVN továbbra is csak idegesítő, cserébe nem csinál semmi hasznosat, Tribore pedig jó running gag, akinek a cselekményhez sok köze ugyan nincs, de igyekeznek az ő belső világával is foglalkozni.
Amivel viszont jobban boldogulnak az egyre több szereplővel való zsonglőrködés mellett, az a történet. Ahogy haladunk előre az évadban, megkaptuk azt a fajta kreativitást, amit tavaly hiányoltam, illetve megint fejest ugrottak a drámába, kezdve onnan, hogy a szereplők 60 évet töltöttek egy időszilánkban, a családi kötelékek és csalódások klisésnek nem is annyira mondható megjelenésén át egészen odáig, hogy elkezdték tágítani a sorozat világát és történelmét titánokkal és (az első évadnál közvetlenebb) időutazással, miközben egy ismét nem kicsit borús végkifejlet felé haladnak – az első évadhoz hasonlóan.

Szóval én kifejezetten örülök, hogy kitartottam, mert bár kellett neki egy kis idő, hogy összeálljon, részemről szinte olyan erős és szórakoztató, mint tavaly volt – bár az utolsó 4 résztől az eddigiek alapján bármi kitelhet, így azokat még érdeklődve várom.

U.i.: Az évad elején (és nagyrészt tavaly is) sokat rontott az összképen a sorozat infantilis és gyerekes humora. Jól érzem, hogy ettől sikeresen megszabadultak, vagy csak már annyira hozzászoktam, hogy nem zavar, sőt, még nevetek is? Valahogy minden egyre gördülékenyebben megy.

winnie - 2019. 08. 22. 17:50

na, ezt azért örömmel olvasom.

Kanna - 2019. 09. 29. 19:39

Most fejeztem be, nem mondanám, hogy azonnal rávetettem magam a részekre úgy a negyedik-ötödik óta.
Voltak jó vonalak (Nightfall elbeszélése a többi idővonalról, Gary anyjának visszaemlékezései, a titánok és final space mitológiájának boncolgatása) de ahogy az első pár résznél is írtam, hiányoltam az érzelmi csúcspontokat. Valahogy még az egyébként súlyos részeket sem tudták átadni annyira mint az első évadban, pedig lett volna alapanyag mély drámára a fentebb említett történetszálaknál. A dráma hiányát pedig az előző évadnál gyengébb humor tetézi. A történet csapongónak és céltalannak hatott, és karakterek szintjén sem teljesített jól az évad a szememben. Fox és Ash számomra végig jellegtelen (Ash egy bármikor előhúzható megoldás szorult helyzetekre, Fox meg gondolom poénforrás akart lenni), Clarence idegesítő, és az első évados nagy kedvencemet, HUE-t meg lebutították egy béna comic relief szintjére. Tribore sztorija érdekes volt, de az előző évadhoz képest talán túlhasználták és így gyakrabban volt fárasztó, mint vicces. Mooncake meg végig kevés volt nekem.
Újra fogom nézni egyben a második évadot, hátha megtalálom azt a komplex történetet és humorral vegyített drámát amit az elsőben megszerettem, de ha nem, az első még mindig ott lesz újranézésre, kárpótlásul.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz