login |

Fosse/Verdon: vége az 1. évadnak

2019. 07. 09. 21:15 - Írta: Shannen

3 hozzászólás | kategória: kritika, minisorozat,

A sorozat, ami tökéletes példája a kihagyott ziccernek. Aminél csak “ennyi” (vagy egy kicsivel több) kellett volna, hogy olyan ütős legyen a végeredmény, mint amennyi energiát és odafigyelést beletettek a készítők.

Mert az biztos, hogy a Broadway legendás párosát, Bob Fosse táncos-koreográfus-rendezőt és Gwen Verdon táncos-színésznőt bemutató 8 részes mini mögötti profi stáb minden tőlük telhetőt megtett, hogy a lehető leghitelesebben adja vissza a két művész életének legfontosabb pillanatait.

Az all that jazz-hangulat, a showbiz, a csillogás és annak árnyoldalai, és a Fosse-musicalek (Sweet Charity, Cabaret, Pippin, Chicago) végig jelen voltak, hol egyik, hol másik előtérbe helyezve, csak kár, hogy az erőfeszítések ellenére nem álltak össze egy egésszé a látottak.

Már a pilotkritikánál felvetődött, hogy mi pluszt adhat egy sorozat arról az emberről, aki még életében elkészítette a saját önéletrajzi filmjét? A nézők azt remélhették, hogy az All That Jazz (Mindhalálig zene – jelenleg épp elérhető az HBO Go-n) egyoldalú történetmesélését árnyalva most majd világoss(abb)á válik, hogy Verdon miért is tartott ki évtizedeken keresztül az őt folyamatosan megcsaló Fosse mellett. Ezt azonban csak félig sikerült megfejteni.

A karrierjük során folyamatosan hol Verdonnak, hol Fosse-nak volt szüksége a másikra, hogy kihozzák magukból a maximumot, és akár gondolhatnánk azt is, hogy Verdon elsősorban ezért maradt Fosse közelében, de azért itt ennél többről volt szó. Azonban erre a többre inkább csak következtetni lehet, mert a sorozatból nem derült ki egyértelműen.

Hiába voltak a sorozat legemlékezetesebb pillanatai között a közös jeleneteik, ezek inkább voltak jól elkapott miniepizódok, amik megmaradtak mozaikdaraboknak, anélkül, hogy a megkaptuk volna a végére a teljes képet.

Ez a töredezettség a sorozat másik nagy hibájának köszönhető, a nem-lineáris történetmesélésnek, ami tud nagyon jól is működni, de itt kifejezetten rosszul és zavaróan ugráltak az idősíkok között, amin az sem segített, hogy értelmetlen feliratokkal próbálták segíteni a nézőt az események időbeli elhelyezésében.

Arra tényleg nem lehet panasz, hogy mennyire volt hitelesen bemutatva a főhősök élete és a kor hangulata, hiszen a készítők segítségére volt többek között Fosse és Verdon lánya, Nicole Fosse, aki nemcsak tanácsadóként, de koreográfusként is közreműködött a sorozat elkészítésében.

Az aprólékosság, amit a főcímbe, a díszletekbe vagy a Fosse-filmek jeleneteinek felelevenítésébe fektettek, elismerésre méltó. Sam Rockwell és Michelle Williams párosa is maga volt a csoda. Mindketten megszólalásig hasonlítottak karaktereikre, amit pedig Williams a beszédhangjával művelt, az egészen elképesztő volt.

Ezek azonban mind technikai bravúrok, azonban egy sorozatot az írás és a rendezés tesz koherens egésszé, a Fosse/Verdon-nál azonban pont itt voltak a legnagyobb problémák. Érzésem szerint plusz 2 rész kicsit segített volna a helyzeten, akkor talán kevésbé lett volna sűrű és kapkodós a végeredmény és több idő jutott volna az érzelmi részek kidolgozására is.

A finálé nem meglepő módon az All That Jazz forgatására koncentrált, ami egyrészt hozott egy vicces Lin-Manuel Miranda-s cameót (aki egyébként executive producer is volt), másrészt a Bye-bye life-szegmens egy más szemszögből való bemutatása kifejezetten hidegrázósra sikerült.

Összességében nem bántam meg, hogy végignéztem, egyrészt a remek alakítások miatt, másrészt mert meghozta a kedvem a Fosse-életmű újranézése/hallgatása iránt. És ha jól sejtem, ezzel nem is vagyok egyedül.

3 hozzászólás Ne habozz!

Neoprimtiv - 2019. 07. 10. 09:59

Köszi a záró összefoglalót, nekem nem volt erőm hozzá, de minden pontjával egyetértek.

Miss B - 2019. 09. 25. 12:01

Imádtam minden percét, még legalább 10 órát tudnék nézni belőle. Meglep, amit írsz, nekem egységesnek tűnik: szerettem az időugrásokat, ötletesek voltak az idő-feliratok, Rockwell és Williams zseniális, korhű, feelgood, beszippantott teljesen. Kb semmit nem tudtam az életükről (teljesen hidegen hagytak a musicalek), mégis minden érthető és világos volt. És kifejezetten meghozta a kedvem a filmjeikhez, kíváncsi lettem nagyon.
10/10

Miss B - 2019. 09. 25. 12:07

Óh, kimaradt, hogy az is világos, miért “maradtak” együtt: egyszerűen együtt voltak ütősek, két sikerre éhes művész, akik egymás nélkül nem szárnyaltak, és akiknek a középszerűség lehetett a legnagyobb félelmük.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz