login |

Euphoria: túl az 1. évad felén

2019. 07. 15. 21:22 - Írta: human

13 hozzászólás | kategória: kritika,

Múlt héten egy csúcspontot kaptunk a történetbe, mármint érzelmileg hívom annak, nem azért, mert olyan felemelő volt. De onnan hova tartott az HBO sokakat megbotránkoztató “tini” sorozata? És miért is nézzük?

Az előző kérdés teljesen komoly. Ki miért nézi? Most lehet vallani! Részemről kicsit arra jutottam, hogy a stílus miatt. Igazi style over substance néhol, de nem Too Old To Die Young-osan, hanem pörögve, kettéosztva, fejtetőre állítva, ketté választva, eléggé eklektikusan.

Valahogy igazi mélységet nem érzek benne. Mármint ennyire biztos nem üres ezeknek a fiataloknak az élete, és ugye azon bizonyos verés eddigi látszólagos megúszása után a realizmus vonat már teljesen kisiklott, így pont az előző rész végi fojtogatás következménye is vicces kicsit.

Valahogy olyan érzésem van, mintha a saját szabályait rúgná fel a sorozat, mert lefektették, hogy az erőszak elszabadulhat – igen, volt magyarázat, miért nincs következménye, de akkor is -, utána meg egy sokkal kevésbé durvának tűnő tett pedig hirtelen vérkomolyan van véve, csak mert erről beszélni akar a Euphoria.

És akkor ott vagyunk, hogy pár készítői cél már teljesen kikristályosodott: az addikció mellett a családon belüli erőszakról is beszélni akarnak (a családon kívüli ugye mehet). Meg a fluid szexualitásról, a változó társadalomról, amivel szemben a most felnövő nemzedék sokkal nyitottabb.

Viszont ez teljesen külön vezetett szálakon teszik, és itt előkerül a probléma: ha épp olyasvalaki kerül előtérbe, aki nem annyira érdekes, akkor unalmasabb is rögtön a rész. Például a múlt héten Jules volt erősebben középen és ütött a dolog egy iszonyat feszes felvezetéssel, amit a zene tartott egyben. Most viszont Maddy, aki… hát nem igazán érdekes valahogy, pedig a vele elővett téma is fontos lehetne.

De a fő bajom igazából Rue. Valahogy számomra rohadtul idegesítő, ráadásul az ő szála az, amiről a legtöbb történetet mesélték már mozgóképen, és nem igazán tesznek annyi pluszt hozzá az itteni készítők. Így minden rész alapból kicsit hátránnyal indít, hiszen ő azért bennük van.

13 hozzászólás Ne habozz!

Marcipáncica - 2019. 07. 15. 21:42

Az első kérdés: én azért nézem, mert már érdekel hogy mi a fenét fognak ebből kihozni, illetve egyszerűen csodálatos a fényképezése, a fények, a zenék. Tetszenek a részek indító elmesélései, némelyik kifejezetten hátborzongató volt (pl. Nate gyerekkora).
A szereplők számomra leginkább semlegesek. A kibeszélőben már írtam, hogy eléggé túltolják szerintem a szélsőségeket. Persze, van drog meg pia és rengeteg hülyeség az internetes világból adódóan de annyira töményen nyomják a képünkbe hogy teljesen szürreálissá válik a történet ettől. Az elgyepálós, full erőszakos jelenet volt számomra a borzalom “csúcspontja”, és valóban abnormális hogy nem lett semmiféle retorzió belőle. Szóval visszatérve hogy miért nézem… a fene se tudja, kicsit megleptek hogy nem léptek meg olyanokat amikre számítottam (simán azt vártam hogy gyilkosság lesz a tóparti találkozóból), illetve végigborzongtam a vidámparkos jeleneteket… a hangulata miatt folyamatosan azt várja az ember hogy valami szörnyűség fog történni. Amúgy szerintem fog. A tippem: Jules meghal, mire Rue még mélyebbre zuhan mint azelőtt volt, ahonnét majd valahogy vissza kell jönnie… már ha egyáltalán visszajön. Összességében egy olyan sorozat ami nagyon egyedi és megjelenésében gyönyörűen néz ki, viszont rettenetesen brutális, az érzékenyebb lelkű embereket tuti nagyon megviseli. Az ismerőseimnek nem igazán merem ajánlani… legalábbis nem mindenkinek.

Benzz - 2019. 07. 15. 22:03

Jennifer Morrison rendezte a részt. Azt hittem elsőre hogy csak névrokona a színésznőnek de nem :) tényleg ő az. Most nézem újra a Dr. Houset és az a sorozat még most is nagyon jó!!!

Anni - 2019. 07. 15. 23:09

Engem nagyon megfogott a stílusa a sorozatnak. Persze sok jelenetnél csak néztem magam elé, hogy eléggé nyíltan mutatnak dolgokat de szerintem teljesen hűen tükrözi (sajnos) a Z generáció világát. A zenék is királyak, Zendaya és Hunter Schafer szerintem nagyon jól hozzák a karaktert. Eric Dane pedig egyenesen félelmetes ebben a szerepben.

Remélem, hogy Jules nem hal meg… de tuti, hogy Rue az ő visszautasítása vagy esetleges halála miatt fog a padlóra kerülni.
Kár, hogy már csak 3 rész ez az évad.

delMaar - 2019. 07. 15. 23:11

érdekes, hogy sokan kifejezetten brutálisnak érzik a az Euphoriát, hivatkozva a drogokra, a kiszolgáltatottságra, illetve a túlzott szexre a fiatalok körére vonatkoztatva. én őszintén nem értem, hol van itt újdonság, túlzó mérték – egyetlen egy dolgot kivéve: a transzneműség ilyen szintű kvázi meglétét, felvállalását már fiatal korban. ez tényleg új, tényleg szembeütköző. ezt leszámítva nincs itt semmilyen extra, sőt, sőt sőt.

ami egészen elképesztő ebben az egészben, az az a hangulat, amit a fényképezéssel, a zenével, a kifejezetten király castinggal, és az egészen visszafogott, de baromi jól adagolt feszültség teremtéssel érnek el. nyilván nem árt, ha bejönnek a szereplők, nekem Zendaya, főleg az eredeti popsztár imidzséhez képest, brutál szinten őszintén leharcolt, szétcsúszott, ezáltal pedig őrült hiteles profi végeredményt produkál. a Julest játszó Hunter Schafer, pedig a való életben is transznemű, profi sztármodell srác egyértelműen hiteles. sorolhatnék még itt egy két plusz dolgot, de tök felesleges.

egy dolog hót biztos, lehet itt töménytelen mennyiségű új sorozat, ahhoz, hogy valami igazán felkeltse az érdeklődés(eme)t, ahhoz ma már nagyon produkálni kell valamit. és ezt az Euphoria igencsak tudja. eddig.

Gevin - 2019. 07. 15. 23:28

Nálam pont, hogy Zendaya karaktere a legerősebb. Oké, láttunk már igencsak hasonó dolgokat, de Levinson Rue-n keresztül iszonyat mélységekbe viszi ezt a nihilista, közönyös karaktert, aki szépen lassan kezdi felfedezni önmagát és az érzéseit, amit eddig különböző drogokkal tudott leginkább szinten tartani. A depresszió nem szomorúság, hanem közöny és Rue-n ez mindennél jobban látszik.

Az is különösen tetszik, hogy mennyire felvállalja a sorozat azt, hogy Rue-t semmi nem érdekli, nem szenvedélyes semmi iránt, és ez igazából nem is zavarja őt. Ezt azért nem hiszem, hogy egy 17 éves karaktertől láttuk volna már korábban. És valljuk be, hogy manapság erre a témára hangsúlyt fektetni ilyen minőségben nem igazán tudnak, se nem mernek.

A látvány, az atmoszféra, az eszméletlenül erős hangulat és az ütős Labrinth által szállított zene teszi még különlegesebbé.

Egyébként azzal egyetértek, hogy még mehetne mélyebbre is a sorozat, mert most, hogy több karakter előkerült, valóban vannak felszínesebbek jelenetek, és kevésbé erős egyéniségek. Ugyanakkor, ha a Z generáció ennyire felszínes, nem törődöm, lusta és monoton nemzedék, akkor hiteltelen lenne Levinsontól ennél mélyebbre ásni. Hiszen általában a súlyos traumák mögött ilyen korban egy viszonylag egyszerű kiváltó ok áll. Lásd Rue kapcsolatát az apjával…és így tovább a többi karakternél.

dukyka - 2019. 07. 16. 01:14

A sorozat kapcsán nekem nem jutna eszembe az, hogy felszínes, meg hogy üres. Pont az ellenkezőjét érzem. Egyébként én sem értem ezt a brutális jelzőt. Nyilván az átlaghoz képest explicit a sorozat, de vizuálisan semmi durvát nem mutat. Az, hogy valaki megbotránkozik a csöcsökön, meg a farkakon, az számomra álprüd.

Alapjában véve nekem is a stílusa, a hangulata jön be a legjobban, de a “bátorsága” is nagyon tetszik.
Azt meg tudom érteni, ha valakit Rue idegesít, de amit Zendaya néhány jelenetben leművel, az döbbenetes. Én meglepődtem, szerintem ő kimagaslik a többiek közül.

walaki - 2019. 07. 16. 01:18

Szerintem a legfélelmetesebb a sorozatban az, hogy nem találjátok extrémnek.

Bezzeg mi még tudtuk, hogy mindennek megvan a helye és az ideje, és az az egyetem! :-)

human - 2019. 07. 16. 01:48

“Ugyanakkor, ha a Z generáció ennyire felszínes, nem törődöm, lusta és monoton nemzedék, akkor hiteltelen lenne Levinsontól ennél mélyebbre ásni. ”

ez az amit a millenal generáció gondol róluk, pont ezért írtam a pilotnál, hogy nem tudom kinek szól. a valóság ugye az, hogy még kevesebbet szexelnek és isznak, mint akik a 90-es években jártak iskolába. ehelyett amit mutat a sorozat, az még sötétebb összességében, mint mondjuk a Kids.

Gevin - 2019. 07. 16. 21:25

“ez az amit a millenal generáció gondol róluk”

Azért valami alapja csak van.

Plusz attól még lehet egy generáció közönyös és monoton nemzedék, hogy nem iszik és nem szexel folyamat hedonista módon. De értem, hogy mire gondolsz.

Alapvetően, ha ezeket a dolgokat nézzük, nem hiszem, hogy sokkal rosszabbak lennének nálunk (80-as, 90-es években születetteknél), de sokkal elveszettebbnek tűnnek. És pont ezt fogalmazza meg Rue karaktere eszméletlenül jól.

delMaar - 2019. 07. 16. 23:27

@Gevin: “Alapvetően, ha ezeket a dolgokat nézzük, nem hiszem, hogy sokkal rosszabbak lennének nálunk (80-as, 90-es években születetteknél), de sokkal elveszettebbnek tűnnek. És pont ezt fogalmazza meg Rue karaktere eszméletlenül jól.”

tökéletesen egyetértek. az elveszettség érzése az, ami piszok erősen ábrázolva van. ráadásul nem a drog, vagy a szex miatt, hanem a net, a közösségi média megléte miatt. döbbenetes, hogy elsőre hirtelen észre sem vehető ennek a brutális hatása, hiszen képernyőn van párhuzamba állítva az erőszakkal, a droggal, vagy a pornóval/szexel, amik lényegesen egzaktabbak, látványosabbak. amennyire könnyen ad a social media önbizalmat adni, annyira durván tud olyan érzést kelteni, hogy perifériára vagy tolva, és nyilván a többség, nem a pozitív hatásait érzékeli. (a net hatásának ebben a megközelítésében, most nem foglalkozok egyértelmű előnyeivel, mint az általános tájékoztatás és/vagy elemi kommunikáció.)

szóval, igen, ügyes, na. csak agyalunk rajta.

totoro - 2019. 07. 17. 19:53

Én az első 4 részt közel tökéletesnek éreztem, volt egy folyamatos baljós hangulat, amit tökéletesen lebegtettek, iszonyat erős színészi játék – és mennyire ambivalens, hogy nézel egy transzneműt, és nőnek látod, nekem az első filmem ahol valóban hiteles egy ilyen szerep – de végig volt egy félelmem, hogy ha bejön a cselekmény azzal gondok lesznek, és sajnos az ötödik részre ez meg is lett, kiszámítható és egyszerű rész volt ez sajnos, és bár voltak jó pillanatai, de egyértelműen a leggyengébb eddig.

tonks - 2019. 07. 20. 17:34

Az elején a sztori miatt kezdtem neki, azóta már a stílus a nagyobb húzóerő, ill. Jules karaktere, ő a zenei témájától kezdve az utolsó szemfestéséig tökéletes.
Ezt és a Szolgálólány meséjét nagyjából egy időben szoktam nézni (vidám program a javából…) és meglepett, hogy mennyire újnak, frissnek érzem az Euphoria fényképezését az alig 2 éves Szolgálólánnyal szemben, aminél szintén a stílusba szerettem bele elsők között anno. Gyönyörűséges volt, ahogy végigvitték a szemünk előtt a vidámparkos részeket, és ahogy megvezettek minket a kamerával (pl. tó).
Viszont Maddy szenvedése nem érdekelt annyira és a fekete focis srác sem, pedig ő lesz a jövő héten (vagy a csaja).

Python - 2019. 08. 05. 15:41

Na ez az évadzárás…! Van itt bőven elvarratlan szál, szóval lesz miből építkezni a 2. évadra. ;)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz