login |

Pilot-mustra: American Princess – 1×01

2019. 07. 15. 14:50 - Írta: winnie

1 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

It’s like what if super horny nerds designed an amusement park.

Hát, ez valami ellenállhatatlanul bájos volt – amint keresztülvergődtem magamat a pilot első harmadán. Mivel a július elég harmatos új sorozatok szempontjából (csak 21-et számoltam, az két napnyi anyag, ráadásul azokból 7 animációs, 1 talkshow, 2 szkeccses – nem az én műfajaim), ezért most nézzétek el, hogy az előző hónap hanyagolt újoncait veszem elő.

A Lifetime elég gyorsan kipörgette az American Princess-t, amit a Weeds-es és Orange Is The New Black-es Jenji Kohan nevével próbáltak eladni, de a készítője egyébként egy színész, Jamie Denbo, a helyszíne pedig egy reneszánsz vásár, vagy vigasság, vagy sokadalom, afféle cirkusz. Ja, a műfaja meg egyértelműen komédia (még a dramedy is csak nehezen rásüthető). Csak épp a 40 perces fajtából.

AMERICAN PRINCESS – 1×01 – 7/10

Az American Princess még konkrétabban egy munkahelyi komédia, aminek a helyszíne egy olyan vidéki kiránduló helyszín, ahol korabeli ruhákba öltözött emberek, korabeli karakterek bőrébe bújva szórakoztatják arra járókat. Afféle előadói (és kereskedői) munkáról van szó egy totálisan stresszmentes(nek tűnő) környezetben (amely a szállásuk is), már-már szektaszerűen hódolva a hagyományoknak, a modern technológia vívmányait némiképp mellőzve.

Na, ebbe a környezetbe csöppen bele egy fiatal, felső osztálybelinek tűnő nő, klasszikus fish-out-of-water szituációt előidézve. Az ok pedig az, hogy az esküvője bedőlt annak köszönhetően, hogy a vőlegényét nem sokkal előtte orális szexen kapta. Feldúltság, hiszti, meghökkenés, érzelmek sokasága tört rá, és biciklire pattanva elmenekült, hogy a közeli tematikus esküvőt nézve keressen vigaszt – akkor még nem tudta, hogy a vásár nem tematikus esküvő.

Nem sokon múlott, hogy nem lőttem ki a pilotot pár perc után, annyira nem tudtam követni az esküvő előtti csicsergéseket és tipikusan modern készülődést, mintha valami dokureality-t néztem volna, olyan élmény volt, pörgős, de nem túl érdekes. Viszont amint bekerültünk a tévében nem túl megszokott vásári környezetbe, minden helyre rázódott számomra, akkor már simán együtt lehetett érezni a számára ismeretlen miliőben bénázó főhőssel.

Nyilván ez a kívülálló jelleg, a sok okoskodás és félreértés szállítja a pilot legtöbb poénját, ezek azok, amiket feljebb bájosnak írtam le, jópofa volt az egész folyamat a sok szerepben lévő kvázi LARP-os figura között. Azonban idővel eljött a másnap és a józanodás (szó szerint és átvitt értelemben is), a ráébredés, hogy hova is cseppent, és persze idővel a család is becsörtet, hogy sor kerüljön a nem túl spoileres döntésre, miszerint sutba a csalódáshoz vezető régi élettel, lássuk mihez lehet kezdeni a “középkorban”.

Szerintem nem csak én fogom azt gondolni, hogy ez pont egy filmre elegendő muníciót jelenthet, nem pedig sok szezonra tervezett sorozatra, de az írók szeretik a kihívásokat. Kérdés, hogy megtalálják-e az egyensúlyt a szokatlan szubkultúra bemutatása, valamint a “modern világos” jelenetek között, mert a lány családját és az esküvői következményeket sem hagyják magára, még akkor sem, ha utóbbi tizedannyira sem olyan érdekes.

Az American Princess is beállt egyébként azon sorozatok sorában, amely ausztrál főszereplővel próbálkozik, jó látni számomra friss arcként a korábban a Wentworth-ben és a Here Come The Habibs-ban feltűnő Georgia Flood-ot, akinek ég és föld a karaktere az első, illetve második részben, hiszen míg eleinte full sminkben, elfolyt szemfestékkel és véres menyasszonyi ruhában rohangál, addig a folytatásban totál természetesen néz ki. (És akkor még nem láttam az esetleges vásári jelmezében.) Szokni kellett őt, de nagyon szimpatikussá vált, a folytonos piálásról meg csak leszokik.

Poén látni ebben a reneszánszos környezetben mindenféle ismerős arcot (excentrikus, szerethető, nem tipikus figurák), némelyiküket nem is tudjuk hová tenni, csak jellegzetes “tudod, az a fickó/csaj” karakterszínészekről van szó, de például Lucas Neff a Raising Hope-ból vagy akár a szakállat növesztett John Ross Bowie a Speechless-ből (oké, a The Big Bang Theory-ben is visszatérő) már többek számára is fel fog tűnni.

Összességében nagyon kellemes, bár kicsit butácska (nyilván az olykor előforduló testnedves, illetve övön aluli viccek nem magasművészetet képviselnek) volt a kezdés (mondom, szigorúan a reneszánsz vásáros rész), de nyilván komolyodni és mélyülni is fog a sorozat a karakterek előtérbe kerülésével és a vásári népség jobb megismerésével. És tippre a hangnem is sötétebbre fog váltani egy fokkal. Ez a megszokott.

De… az első rész után még képtelenség megítélni azt, hogy mi vár ránk, hiszen ez tipikusan olyan pilot volt, ami megalapozta a sorozatot, nem pedig megmutatta, hogy mi várható abban. Mármint pont azt mutatta meg, csak éppen az 1×01 a kívülálló új helyzetbe való csöppenését ábrázolta, a sorozat pedig az ottani életről fog szólni, és egy epizód alapján nem nagyon tudom elképzelni, hogy mi minden mesélnivaló lesz ebben a környezetben. Felőlem lehet bármi, csak ne vegyék túl szappanosra!

1 hozzászólás Ne habozz!

Flora910 - 2019. 07. 16. 10:49

Nekem a kritika olvasása közben a Hart of Dixie ugrott be rögtön, csak egy kicsit “durvább” tónussal.. hasonló szerinted tényleg ahhoz, mert akkor bepróbálom :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz