login |

Az anime is sorozat: The Promised Neverland (Yakusoku no Neverland)

2019. 07. 16. 14:50 - Írta: Qedrák

5 hozzászólás | kategória: anime, Ázsia sorozatozik, kritika, ,

Ez ám a vegán manga, jegyeztem meg, amikor kibontakozott előttem a Promised Neverland világa. A 12 részes adaptáció nemrég ért véget, és biztos vagyok benne, hogy az idei kínálat legerősebbjei között fogják emlegetni. A Junkie olvasói is hallhattak róla, ugyanis egy alkalommal még a hét jelenetében is nyertes helyet kapott. Vajon mi tette ennyire figyelemreméltóvá ezt a szériát?

Vélhetően az, hogy szerencsés kézzel egyensúlyoz a különböző műfajok között, vegyíti a misztikus elemeket a thrillerrel, a disztópiával és szívesen játszik az érzelmekkel. Ha valamihez hasonlítani tudnám, az a Prison Break, legalábbis a legfőbb motívum mindenképpen ezt a szériát idézi fel.

Miről is szól a The Promised Neverland? Nos, egy árvaházról. Emma és társai árva gyerekek, akik a legteljesebb boldogságban élik mindennapjaikat, az életük csupa játék és mese, olykor  tanulnak meg írniuk kell néhány tesztet, de mindenki örömére meghatározott időközönként örökbe fogadják őket. Az életükre pedig az Anya vigyáz, aki szereti és óvja az árvákat. Rögtön a legelső részben érkezik a hír, hogy örökbe fogadták Conny-t, a kissé egyszerű, de mindenki által szeretett árvát. Ám Emma és Norman észreveszi, hogy szeretett plüssnyulát a házban felejtette, és gyorsan utánasietnek, hogy a kezébe nyomják a játékot, mielőtt elmenne.

Ebben a pillanatban pedig nemcsak a történet, de a zene és a képi világ is egy sokkal dermesztőbb vágányra vált át. Emmáék ugyanis megtalálják Conny holttestét, és hamarosan egy ijesztő démont is megpillantanak. Rövidesen világossá válik a számukra, hogy ők tulajdonképpen nem árvaházban élnek, hanem egy farmon, ahol azért tenyésztik őket, hogy az említett démonok gasztronómiai igényeit kielégítsék. Elhatározzák, hogy valamilyen módon megszöknek, ám az idejük egyre fogytán, az akadályok pedig csak szaporodnak, ahogy halad a történet előre.

A szereplők között a mindössze tíz rész ellenére remekül működik a dinamika.

A történet középpontjában a csupaszív és energikus Emma áll, aki csak azzal a feltétellel hajlandó szökni, hogy mindenkit magukkal visznek. Ez pedig eleve megnehezíti bármilyen terv kivitelezését. Első társa a csapat ügyeletes zsenije, Norman, aki mindig a barátai és az ellenség előtt jár néhány lépéssel, és újra meg újra átgondolja a szökési tervüket. Harmadiknak beveszik a sokat olvasó és kissé különc Ray-t, aki azonban négyszemközt közli Normannel, hogy csak akkor segít nekik, ha a kicsiket hátrahagyják, mert velük képtelenség menekülni.

Később az idősebbek közül további gyerekeket avatnak be, és szép lassan körvonalazódik valami tervféleség, miközben úgy kell tenniük, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, hiszen az őket őrző Anya nem szagolhatja ki, hogy mire készülődnek, és a kisebbeknek sem okozhatnak pánikot. A trió ráadásul nem egészen egységes, mert akadnak olyanok, akik megkötik a saját kis külön alkuikat…

Ki kell emelnem még, hogy az Anya, Isabel milyen remekül eltalált szereplő a sorozatban. Annak ellenére, hogy tulajdonképpen végig egy skizofrén állapotban van, hiszen egyszerre neveli és óvja a gyermekeket, de tulajdonképpen őrzi is őket a démonoknak, mindvégig koherens marad a viselkedése. Ha kell, megmutatja a szeretetteljes és gondoskodó arcát, ám akadt olyan epizód, amikor a hideg kirázott tőle. De erről majd kicsit később.

A Promised Neverland szerencsére nemcsak a történetével és a szereplőivel válik erőssé. Ki kell emelnem még a zenei hátteret, különösen az openinget, amely remekül illett az anime hangulatához, de az alkotók briliánsan bántak a hangfestéssel akkor is, amikor a bűbájos történetből hirtelen egy horrort kellett faragniuk.

A grafika is kellemes, noha azért egy-két állóképen látszott a spórolási szándék, és a CGI sem mindig sikerült szépen. Cserébe viszont remek beállításokkal operáltak, amelyek pont jól kapták el a szereplők mozdulatait és érzelmeit, márpedig a látvány főleg ezekkel lehet igazán erős. Mivel az egész széria egy korlátozott területen játszódik, így a vizuális megjelenésre szánt költségvetést gyakorlatilag az arcokra és a szereplőkre költhették el, ami viszont kiemelkedőre sikerült.

A másik érdekessége az alkotásnak, az a mód, ahogy a terekkel bánik. Amikor a paraván elé kirakott boldogságot kell megjátszaniuk, akkor többnyire hatalmas ebédlőben vagy zöldellő réteken találjuk főhőseinek a mit sem sejtő többiekkel együtt. A veszélyes pillanatokban viszont hirtelen leszűkül a tér, és máris egy sötét folyosón, vagy egy elfüggönyözött szobában (olykor a sűrű erdőben) ténfergünk bizonytalanul.

Ha esetleg valaki szkeptikus lenne amiatt, mert gyermekszereplőkkel zajlik a történet, annak azt javaslom, hogy ne legyen bizalmatlan. A történetnek szerencsésen része, hogy gyerekként próbálják megoldani a kilátástalannak tűnő helyzetet. Hadd tegyem hozzá, hogy az animeipar által gyártott sok szeméttel szemben, itt nem találkozunk feleslegesen elvicceskedett jelenettel, túlszexualizált szereplőkkel és öncélúan erőszakos jelenettel sem. (Dermesztővel azért igen, de azokat megfelelően adagolták).

A szériát szerintem mindenkinek érdemes megnéznie, aki szereti az animációkat, mert a széria felvonultatja számos fontos erényt. Remek karakterek, jól megírt párbeszédek és megfelelő dinamikával haladó történet, amely egy jó alkotás ismérvei. Azoknak, akik csak ismerkednek az animék világával, nem feltétlenül ezt a történetet javasolnám. A rajongóknak mindenesetre jó hír, hogy a nagy sikerre való tekintettel a sorozat a második évados berendelést már bezsebelte.

Súlyos spoilerekkel folytatom a tovább mögött, aki meg szeretné nézni a sorozatot, ne folytassa.

Nem tagadom, hogy a széria bővelkedett a számomra erős jelenetekben.

Ebből talán kiemelkedett az első rész, ami elindította a gyerekeket a szökés megtervezésében, de az is emlékezetes maradt, amikor Isabel egyszerűen eltörte Emma lábát, a legmélyebb reménytelenségbe taszítva a főhősöket. Vele kapcsolatban talán egyetlen történetszál az, amelyiket kicsit későn és furcsán vettek fel, mégpedig az, hogy Ray a vér szerinti fia, az előéletéről pedig csak nagyon későn tudunk meg bármit, akkor, amikor már nincs ennek kevés a tétje. (Bár az, hogy Isabelre mi vár, az nem derül ki).

A Promised Neverland története során mindenkinek meg kell hoznia a maga áldozatát. Emmának fel kell nőnie a feladathoz és el kell engednie az eredeti tervét. Ray magabiztos egyéni túlélési stratégiája elbukik, Norman pedig látszólag engedni kényszerül az őrzőinek. Mindez egyiküknek sem megy könnyen, ráadásul a történet végig koherensen megőrzi azt a kettősséget, hogy egy cukorszirupos, biztonságos környezetben kell folyamatos halálfélelemben élniük, ahonnan mindenáron meg akarnak szökni.

Ha valami miatt mégis lehetett hiányérzetünk, az az, hogy a széleskörű pozitív fogadtatás ellenére nem biztos, hogy sikerült eltalálni a megfelelő zsánert. A cselekmény nagy része arról szól, hogy a gyerekek miként akarnak túljárni az őket őrző Anyán, kitalálva, hogy az egyes lépéseire milyen válaszokat adjanak. De az a helyzet, hogy ebben a mentális sakkjátszámban a Death Note óta nehéz újat és átütően érdekeset mutatni, és minden erénye ellenére ez a Promised Neverlandnek sem sikerült.

Telibe kapjuk a horrort is, rögtön az első részben, de utóbbi alapvetően csak egy lebegő fenyegetés marad mindnyájukra nézve. Annak ellenére marad ez így, hogy utóbb Normant is “örökbe fogadják”. Talán ez a zsánerbeli bizonytalankodás lehet az oka annak, hogy ugyan az éves toplistákon előkelő helyen szerepel a sorozat, de sejtésem szerint ennél “többre” már nem futja majd neki.

5 hozzászólás Ne habozz!

juhaszvik - 2019. 07. 16. 16:38

Remek kis évad volt ez, de nem is igazán értem, hogy miért kellene többet elérnie, mint hogy “az éves toplistákon előkelő helyen szerepel a sorozat”.

Az igazán nagy erőssége ennek az animének, hogy nagyon jól átadja azt a kilátástalanságot, ami a gyerekekre zúdul újból és újból. Gyengéje talán egy-két logikátlanság (bár az is igaz, hogy elég csavaros a történet, szóval belefér) és talán még az openinget említeném. Nekem nagyon nem illett a sorozathoz.

Jól el tudnám képzelni élőszereplős változatban, azt leszámítva, hogy 1. a japán (nem rajzolt) sorozatok nekem nem jönnek be, 2. nehéz jó gyerekszínészt találni, hát még többet egyszerre.
És visszakanyarodva az animékhez: pont ezért jó ez a formátum. Olyan sztorikat lehet vele elmesélni, melyeket máshogyan nem igazán.

Keikochan731 - 2019. 07. 17. 02:09

Szerintem a végén tévedtél. Bőven meg tud még lepni a The promised neverland mindenkit. Én személyesen olvasom hetente a mangát és a történet egyre csak jobb lesz. Már egyszerűen alig bírom kívárni a következő fejezetet és, ha a készítők hozzák az első évad színvonalát a folytatásban is akkor valószínűleg egy újabb hatalmas animevel néz szembe a világ. Lehet, hogy csak én gondolom így, de tartogat még meglepetéseket.

Hououin Kyouma - 2019. 07. 19. 15:49

OFF:

Quedrák: látom gyakran írsz animékről itt, kérdés: a Vinland Sagáról lesz cikk/kibeszélő?
A mangájáról ódákat zengenek, az anime adaptáció most indult, első két rész alapján nálam elég magasba lendült az awesome meter, ami nagyon ritka :D persze sok minden kell még a sikerhez, de hosszú évek óta talán a Vinland Saga a legnagyobb ígéret számomra ennyi rész alapján

(tudom, kint van a 3. rész is, de azt még nem volt alkalmam megnézni)

Qedrák - 2019. 07. 19. 20:34

@Hououin Kyouma:

Naná, hogy lesz, Draftban már fent van. :) A következő része ha jól tudom július 29-én jelenik meg, addig biztosan be szeretném fejezni.

Hououin Kyouma - 2019. 07. 21. 23:39

@Quedrák: Ezt jó hallani! Alig várom! :D

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz