login |

Medici: The Magnificent (Medici: Masters of Florence 2. évad)

2019. 07. 17. 14:50 - Írta: Qedrák

3 hozzászólás | kategória: Európa is létezik, kritika,

Nálunk, mivel más vásárolta meg a jogokat, nem, de sok helyen már a Netflixen is nézhető az eredetileg az olaszoknál vetített sorozat, amely Medici: The Magnificent néven is futott, de természetesen a Masters of Florence második évadáról beszélünk.

A történet az előzőnek a folytatása, 1469-ben, nagyjából harminc évvel vagyis egy emberöltővel később veszi fel a fonalat. A Mediciek egy válsághelyzet kellős közepén találják magukat, ezért az immár öregember Pierótól a fia, Lorenzo veszi át a család és a bank vezetését, hogy megelőzze a nagyobb bajokat. Ettől kezdve pedig neki kell a városon belül ellene áskálódó Pazzikat kordában tartania, miközben figyelmét a nemzetközi politika is leköti.

Ha jellemezni akarnám az első és a második évad közötti különbséget, akkor az első szezon egy kellemes meglepetés, a második pedig egy tisztességes iparosmunka, újítások nélkül. Ezalatt azt értem, hogy nemcsak a helyzetek, de adott esetben még a történelmi személyek bemutatása is roppant hasonlóra sikerült. Annyira szerencsére nem, hogy az egész S2 elcsépelt legyen, de annyira azért igen, hogy egyfajta kiszámíthatóságot kölcsönözzön neki.

Persze a készítők kezét megkötötte a történelem, hiszen annak kereteit nem lehetett átlépni. Alighanem ezért vehették elő a jól bevált sablonokat, azt ugyanis mindannyian tudjuk, hogy miként végezték a Mediciek ellen áskálódó Pazzik. (És a fő ellenfél karakterét Sean Beanre osztották ki).

Látunk például reményteljes, ám a család vezetését átvevő ifjút. Mellette ott van a feleség, aki szeretné betölteni a megfelelő szerepet. Szerepel továbbá másodvonalas testvér, még el nem ismert művész, találkozhatunk szerelmi háromszöggel is, meg persze politikai cselszövésekkel minden mennyiségben. Sorolhatnám tovább a közös vonásokat az első évad és a második között, de aki nyomon követte mindkettőt, az villámgyorsan fel fogja ismerni őket.

Nehezebb dolgom lenne a különbségekre rámutatni. Az egyik ilyen elem talán a Rómeó és Júlia történet a két rivális család között, ám ez a szál bármilyen ígéretes maradt, nem vált igazán hangsúlyossá. Sokkal hangsúlyosabb lett a a Pazzi család másik tagjának, Francescónak a vonala, aki őrlődött a régi ellenségeskedés és a józan ész kínálta haszon között.

Mindez szerencsére nem járt együtt a minőség romlásával, a második évadot a fentiek ellenére is szívesen néztem végig, hiszen pontosan azt kaptam tőle, amit vártam, se többet, se kevesebbet. A cselekményt a forgatókönyvírók jól átgondolták, de ez nem feszes és pörgős jelenetek sorát jelenti, hanem inkább azt, hogy minden egyes szereplőnek és minden egyes cselekvésnek megvan a maga jól meghatározott helye, mintha nem is egy félig olasz sorozatot néznénk, hanem egy német autó tervrajzát.

Egyedül a flashbackek kapcsán támadt némi hiányérzetem, hiszen az első évadból visszahozták Contessina Medicit (Annabelle Scholey), aki kétségtelenül jól beleillett az első évadbeli szerepébe, de itt azért nehezen lehetett róla elhinni, hogy egy hatvanon túli nagymamát játszik. (Az alkotók ehelyütt kicsit szabadon is bántak a történelemmel: Contessina életben volt még, amikor Lorenzo átvette a családi vállalkozást, így akár a visszaemlékezéseken kívül is szerepeltethették volna).

Összességében elmondható, hogy ha valakit érdekelnek a történelmi drámák, akkor a Medici: Masters of Florence második évadja egy remek választás, amely megbízhatóan szállítja azokat az elemeket, amelyeket egy Firenzéről szóló történettől elvárhatunk. Emiatt nagyon is helye van a jelenlegi kínálatban, és talán azon sem csodálkozhatunk, hogy a harmadik évadot is bezsebelte a széria.

A tovább után komoly spoilerekkel folytatom.

Ha már szóba került az előző évad egyik főszereplője, a legfontosabb, ami számomra hiányzott, az éppen az a dinamika, ami Cosimo de Medici és Contessina között megtapasztalhattunk az első évadban.

A második évad párosa, Lorenzo de Medici (Daniel Sharman) és Clarice Orsini (Synnøve Karlsen) viszonya majdnem ugyanazokból a motívumokból építkezett, de valahogy mégis kevesebbnek találtam. Megkaptuk a szerelmi háromszöget, a férjét meghódító és a családnak hasznos, önálló döntéseket hozó feleség szerepét, ahogy az első évadban, viszont a végeredmény számomra haloványabbra sikeredett. Kettejük jeleneteiből hiányzott az a fajta érzelmi hullámzás, amit az előző évad jól hozott.

A másik, kissé elcsépeltebb figura pont Jacopo de Pazzi nevéhez fűződik, pedig őt Sean Bean alakította. Félreértés ne essék: hozta, amit ebben a szerepben hoznia kellett, csakhogy ez szinte semmiben nem különbözött az előző évad fő ellenfelétől, Rinaldo Albizzitől. Olykor még azonos gesztusokkal is találkozhattunk, ha például a sorozatbeli nyilvános beszédeket és szerepléseket hasonlítjuk össze.

Emellett pedig az erőteljes ellenállása is kicsit motiválatlan maradt az elődjével ellentétben. Egészen pontosan az az ideológiai megoszlás, hogy a Medicik szerettek volna egy egyenlőség felé mutató köztársaságot kialakítani, míg Jacopo Pazzi a nemesi előjogok védelmezőjeként lépett fel, nos egy kissé… történelmietlennek tekinthető, de még ezt sem sikerült igazán bemutatni.

Az igazán fontos kihagyott ziccereket elsősorban azok a konfliktusok jelentették, amelyek benne rejlettek a történetben, de nem fejtették ki őket igazán. Említettem fentebb, hogy Francesco Pazzi (Matteo Martari) pálfordulásaira komoly hangsúlyt helyeztek a készítők. A flashbackekben Lorenzo gyermekkori barátja, majd felnőttként az esküdt ellenségeként bukkan fel, hogy később elfogadja, majd ellökje magától a szövetséget nyújtó kezet. Egy jól összerakott és következetesen végigvitt szálat láthattunk a történetében.

Ehhez képest a Rómeó és Júlia motívumából táplálkozó események, amely Guglielmo Pazzi (Charlie Vickers) és Bianca Medici (Aurora Ruffino) jegyessége, szerelme és házassága között hullámzottak, csak mérsékelten bomlottak ki. Ugyan időről időre nekik is választaniuk kell a családi kötelesség és a másik iránti hűség között, de ahhoz túl kevés jelenetben szerepeltek, hogy ez a szál sajátos ízt adjon a második évadnak. Mintha csak azért láthattuk viszont ezt a párost, mert a történelmi események szempontjából egy érdekes pályát futottak be.

Apropó, történelem.

A bő egy évtizedet felölelő eseménysornak biztosan készül majd ennél sokkal korhűbb feldolgozása. A merénylet rekonstruálása részben tényeken alapult, hiszen valóban papokra bízták mise közben a piszkos munkát, és Giovannin végül 19 szúrást állapítottak meg. Ám például Lorenzo és Lucrezia (Alessandra Mastonardi) szerelme plátói maradt, nem teljesedett be, viszont a készítők beemelték a történetbe a férfi verseit, amelyek valóban léteztek.

Ahogy Giovanni Medici (Bradley James) és Simonetta Vespucci (Matilda Anna Ingrid Lutz) sem folytattak viszonyt, bár előbbi egy lovagi torna alkalmával valóban a nőnek ajánlotta győzelmét. Ellenben egy szeretője pont akkor várt tőle gyermeket, amikor a végzetes napon lesújtottak rá. A firenzei jeleneteket amúgy a történetben szereplő Volterrában és Pienzában forgatták, a katedrálisról pedig nem tüntették el a 19. századi homlokzati elemeket. Az előzményekhez képest viszont ezen a vonalon jobban odafigyeltek, összességében történelemhűbb lett, mint az előző évad, de azért ne gondoljunk dokumentarista hűségre. Hogy további pozitívumot emeljek ki: a CGI-t sem használták annyira otrombán, mint olykor az első évadban tették.

3 hozzászólás Ne habozz!

Geza Kovacs - 2019. 07. 17. 20:58

Az első évad vége valamennyire használható volt, de amúgy dögunalmas. Igaz, amúgy is mindig baromi gusztustalannak tartottam a középkori és pláne az újkori olasz történelem alakulását.

Viszont a második évadot már nagyon jól megcsináltak, látszik hogy ráfeküdtek keményen. Izgalmas nagyon, sok az eksön, magas szinte elkészítve, jó színészekkel. Ha ilyen lesz, jöhet még.

jessm - 2019. 07. 18. 09:56

Nem igen hiszem, hogy ezt lehetne folytatni.

Nekem összeségében tetszett az évad. Voltak a történelmi hűségtől eltérések, viszont szórakozatóbbá tették a változásokat. A simonetta- Giovanni talán egy az egyben nem történt meg az adott személyekkel. De más nemesekkel igen, és legalább adott egy karkter egy motivációt, hogy fejlődjön a karakter.

Pacsker - 2019. 11. 18. 14:28

Giuliano volt az a Giovanni de’Medici:) Ellenben Botticcelli Gianni is volt. :))

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz