login |

Press: az 1. évad

2019. 07. 24. 21:15 - Írta: gromit

2 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

Nagy érdeklődéssel vágtam bele a BBC újságírókról szóló sorozatába, amit ráadásul a Doctor Foster készítője jegyez. A kezdés viszont kissé lelombozott, nagyjából egyetértettem human pilotkritikájával. Sok magánéleti válság, kis moralizálgatás, igazából semmi kiemelkedő vagy megragadó. A nem túl acélos kezdés ellenére az újságírós téma elég volt nekem ahhoz, hogy maradjak – és egyáltalán nem bántam meg.

A sorozatot leginkább a szakmai része adta el, és néhány színészi alakítás. A folytatásra szerencsére sokkal érdekesebb ügyeket és problémákat vázoltak fel, igazi, elgondolkodtató dilemmákkal. A mai világban talán már kicsit furcsa, hogy mekkora szerepet kapott itt a történetben a nyomtatott sajtó, de van még újság és újságárus, és mindkét lapnak megvolt az online felülete is. Én nem éreztem, hogy túl lett volna dimenzionálva a jelentőségük.

Information is nothing. I’m more about the story.

A sorozat alapját végig a nyitányban felvázolt rivalizálás, illetve két nagyon különböző nézőpont adta. Egyik részről ott az igény, hogy informálják a közvéleményt, másik részről viszont a sztori a fontos. És persze az eladott példányok száma, illetve a figyelem maga. Ebben ugyan tényleg nem mutat sok újat a sorozat, de a napi működést is befolyásoló jogi útvesztők és politikai erők ábrázolása már érdekes volt. (Még úgy is, hogy nem jelent meg valós aktuálpolitika, hanem csak fiktív, de végül mindegy is, hogy kinek pontosan mi is a neve vagy pártja.)

Utólag különösen bosszantó, hogy pont a nyitány volt a sorozat leggyengébb része, sokat javult utána. Az első részben felvetett szálak közül nem is vitték mindet következetesen végig (bár különösebben nem is hiányzott, csak elsőre fontosabbnak tűnt). A főbb karakterek magánélete sajnos eléggé érdektelenre sikerült. A végére azért világossá válik, hogy leginkább csak a “kiegyensúlyozott tájékoztatás” miatt kellett külön foglalkozni mindenkivel. Egyszerűen nem tolhatták a képünkbe, hogy a magánéleti szálak közül lesz-e, és ha igen, melyiknek lesz a későbbiekben komolyabb jelentősége.

A téma mellett a színészek érdeme, hogy működött a sorozat. Kinyílt pár skatulya, de simán elhittem, hogy ők ott vannak abban a világban. A két tábor sok állandó szereplőjéből még az újoncok is elég jól megmaradtak bennem, de persze az igazán kiemelt figura két tapasztaltabb újságíró volt. Elismerésem Charlotte Riley-nak, bár a karakterét nem nagyon sikerült megkedvelnem. Viszont Ben Chaplin úgy tudott lenyűgözni, hogy közben taszított is. Nagyon jól hozta ezt a “tudok ám sármos is lenni, de alapvetően maradok seggfej” figurát. Őt még elnéztem volna egy darabig.

2 hozzászólás Ne habozz!

Fegyula - 2019. 07. 25. 14:38

Az első résztől (!) kezdve kiváló sorozat. BBC színvonal, nem kell ezt túlságosan ragozni.

winnie - 2019. 07. 25. 18:25

mindenképp kell, mert ha csak ennyit olvas valaki, akkor nem kezdi el nézni, nekünk pedig az a célunk, hogy kedvet hozzunk a sorozathoz, és ugye e téren a kommentek a leghatékonyabbak.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz