login |

iZombie: vége az 5. évadnak. És a sorozatnak is

2019. 08. 04. 15:50 - Írta: Necridus

6 hozzászólás | kategória: 2018/19 finálék, kritika,

Emlékszem, mennyire tetszett a zombilét újszerű sorozatos megközelítésének első híre, amikor először olvastam a blogon az iZombie-ról. A Veronica Mars-os Rob Thomas képregény-adaptációja végre nem az agyfaló, botorkáló (és teleportáló, khm, TWD, khm) élőhalottakat tervezte képernyőre vinni, hanem egy teljesen más világban mutatta volna be a zombikat, ami rengeteg potenciállal rendelkezik.

A természetfölötti krimi pilotja human-nek nagyon bejött, winnie-nek már kevésbé, én pedig azok táborát erősítettem, akik elszórakoztak a részen, de inkább bedobták a “ha majd kerítek rá időt”-sorozatok közé, s azóta is ott volt. Nem is azért, mert nem lett volna jó, hanem mert nem igazán mert a sorozat nagyokat lépni, és folyamatosan csalódnom kellett benne.

A zombiságot csak a látnokságra és az agyas kaják elkészítéséről szóló jelenetekre használták fel, igazából semmilyen komolyabb hatása nem volt jó ideig annak, hogy Liv tulajdonképpen halott. Nyomozgattak, poénkodtak, titkolóztak, de akármilyen más körítésben felhasználhatták volna a látnok, nyomozósegéd csaj történetét.

Már a 3. évad végén is bosszankodtam, mennyire zavaróan félremegy a sorozat minden egyes lehetőséggel teli pillanatában. Komolyabb szerepet kapott az élőhalott világ, elvégre már nem csak Liv volt zombi, hanem rengetegen mások, és végre erősebb drámai szálakat is megindítottak – kár, hogy teljesen bugyután oldották fel őket. Ebben az évadban ráadásul hozták Liv felesleges kapcsolati drámáját (többször is ugye), és olyan karakterek kerültek a képbe, akiknek semmi jelentősége nem volt igazából.

És talán ez a legnagyobb hibája a sorozatnak: hogy fogja magát, bemutat valami olyan helyzetet vagy karaktert, amitől megindul a fantáziánk és mint egy izgága gyerek, úgy várjuk a jobbnál-jobb következményeket, erre -mintha az írók direkt megviccelnének- egyszerűen gagyi módon oldják fel. De mégis miért én írom a zárókritikát, miért néztem én végig ezt a sorozatot?

Akadtak azért igen jó pillanatai, ezt én is bevallom: amikor bekeményített és komolyabban ráfeküdt a zombik fenyegetésére, vagy maga Blaine, aki minden megjelenésével máris feltornászta a középkategóriás részeket egész jóvá. Na meg ugye a remény hal meg utoljára, nem? Bár az biztos, hogy az iZombie újragondoltatta velem, mikor érdemes elkaszálni egy sorozatot, mert többet soha nem fogok ennyi ideig követni egy közepesen jó szériát.

A kasza ugye előre bejelentett volt, így volt ideje az íróknak felkészülni a zárásra, ami ugye az 5. évad utolsó részét jelentette. Szintet is léptek az utolsó évadban, jóval komolyabb történetet hoztak végre, de azért nem mertek kinőni az unalmasnak mondható, bohóckodással összekapcsolt nyomozói szerepéből. A tovább mögött spoileresen folytatom.

Nem tudom kiheverni, hogy behozták végre Liv apját a képbe, aki (érdekes módon pont ő) az egész zombivírus okozója. Azt az apát, akire mire meghal, Liv-ből az egyik rész végén zokogást vált ki, a következőben meg már közünk sincs az egészhez. Ez az egyik legjobb példa arra (de említhetném a testvére esetét is, amikor az iszonyat érzelmes, szívszaggató történet fél részen belül feloldódott és azóta se említette senki), hogy az iZombie mennyire helytelenül kezelte a drámát az 5 éve alatt, amikor is a legjobb jeleneteit tudta volna hozni.

Láttuk néha Rose McIvert sírni, szerelmesnek lenni, de mintha a készítők megírták volna a drámai szituációkat, majd megunták volna, és csak gyorsan túl akartak volna lépni rajtuk. Az effélék nem kényszerített jelenetek, hanem a siker egyik kulcsai lenne.

De emellett a karakterek is ellaposodtak – már ha nem voltak azok alapból. Majorről talán nem is tudnék semmit mondani, sosem volt izgalmas, Clive is az érdektelenebbek közé tartozik, Peyton ki tudott tűnni néha, de őt rakták legkönnyebbben a kispadra, Liv elviseléséhez és megszeretéséhez pedig kell valami, ami bennem nyilván nincs meg. Vicces és szerethető figura lehet, viszont könnyen érződhet jópofizónak, túltoltnak is, aki hiába a főszereplő, ki nem állhatjuk – nálam ez.

Egyedül Blaine-t szerettem meg, hiszen a rohadék személye volt az, ami folyamatosan izgalmassá tudta tenni a részeket, s mindig előre vitte a történetet. Na jó, talán Ravi is a jobbak közé tartozik (oké, legyen Blaine, Peyton és Ravi), bár az ő esetében is néha ellenszenves, humortalan vicceskedésbe csapott át a poénkodás.

A karakterek közti dinamika pedig olykor tök jól működik, néha pedig keservesen kínos, ahogy a Livjor páros. Szétmentek az elején, aztán néha összejöttek, Liv másokkal is volt, barátok lettek, és az utolsó pillanatokban ismét úgy viselkedtek, mintha tizenakárhány éve fülig szerelmesek lennének egymásba. Túlságosan légből kapott, bezzeg Blaine és Peyton, vagy Peyton és Ravi kapcsolata mennyire jól működött.

Az évadzáróban viszont végre eljött, amire vártam!

A zombik és az emberek összecsapása, ahol volt lövöldözés, bunyó, robbantgatás, gyújtogatás, s ahol minden egyes pillanatban történt valami erős esemény. Clive gyermeke megszületett, Peyton a zombi gyerekekre vigyázva meghalt, de Blaine zombivá változtatta. Majortől elvették a Filmore Graves-t, s menekültté válik. Ravival  pedig bebizonyították élő adásban, hogy a zombi ellenszer működik, ami során minden karaktert vagy megütnek, vagy lelőnek, ami kissé összecsapottnak hatott, mégis hatásos, izgalmas jelenetek sikerültek.

A sorozat rosszfiújának legyűrése is hasonló érzést keltett bennem: Blaine az apjához beszélt a kút tetején, mikor Don-E belökte, mert megölte a szerelmét. Liv pedig megjelent, hozzá vágott egy követ Don-E-hoz, és ő is beesett a kútba. Túl egyszerű összecsapásnak hatott (tulajdonképpen nem is volt az), ráadásul nem is Liv volt az, aki az egész probléma okozójával leszámolt. Blaine-t pedig szívósabbnak ismerjük annál, hogy ennyi megállítsa.

Miután Liv a hullaházi robbanásban eltűnt, a sorozat 10 évet ugrik az időben, amikor Clive, Peyton és Ravi interjút ad az azóta történt eseményekről: Major eltűnt, Liv meghalt, a zombiság pedig nem apokaliptikus fenyegetés. Livék azonban nem haltak meg, csak az öt gyerekkel elmenekültek, s békésen, egy hatalmas, örökké élő családként élnek.

De ez így túl kényelmes! Az interjúban elmeséltek mindent, amit mutatni is lehetett volna, és el kell fogadnunk, hogy a zombiságot végül megszüntették – Livéket kivéve, ugye. De miért akarnak az emberek ismét élők lenni, ha az örök élet titka a zombi lét? Az ember mindig az örök élet titkát hajkurássza, erre itt a lehetőség, és Ravi mégsem használják ki.

Egy szó mint száz, megnézhető az iZombie, főleg, ha nem akarja senki sem  az évszázad sorozatát látni benne, de azért ne várjon többet egy 6-6,5/10-es CW zomromkomnál, ami néha drámázik, de előszeretettel hagyja ki a legnagyobb lehetőségeit.

Mondjuk az is sokat elmond, hogy a sorozatzáró után fellélegeztem, hogy már nincs több rész. Kétes dicsőség ez.

6 hozzászólás Ne habozz!

Mom - 2019. 08. 04. 20:51

Ahogyan a sorozat utolsó két évada, ez az epizód sem váltotta meg a világot. Azt mondjuk elvártam, happy end legyen, de nem egészen értettem a csavart a végén. Miért is nem tudhatja a világ, hogy Liv túlélte? Amúgy hogy menekült meg, ha tényleg összedőlt az épület? Miért kellett egy szigetre költözniük, ha Seattle-ben továbbra is vannak (halálos betegségtől megmentett) zombik? Miért ne látogathatnák meg őket a többiek gyakrabban?

Nem vártam volna összetett lezárást, csak kicsit indokolatlanul nyitva hagyottnak érzek kérdéseket. Vagy úgy is mondhatnám, hogy teljesen feleslegesen ébresztettek kérdéseket. Hacsak nem terveznek spinoffot.

Egyébként nem érzem ezt rossz epizódnak, csak jobbnak sem, mint az évad (vagy az előző) egyik átlag epizódja. És ez ugye a sorozatzáró volt. Nem voltak nagy visszatérések, nagy meglepetések, vagy fanservice, pont azt a kötelezőt hozták, amiről rendelkezni kellett a zárásban, pont annyi erőfeszítéssel, mint bármelyik másik részben.

Akinek tetszett az évad, nem hiszem, hogy nagyon csalódott lesz, aki viszont kaszálta, nem fogja megbánni a döntését.

Running - 2019. 08. 05. 09:49

2. évad végénél kaszáltam, borzasztóan szar volt, pedig akár jó is lehetett volna, ha kicsit gondolkodnak még rajta.

Pribi - 2019. 08. 18. 21:26

Egyetértek Mommal, közepes. Azért azt sajnálom, hogy Liv a sok próbálkozás után nem változott vissza. jó volt, nem bántam meg, hogy végignéztem, de annyira nagyon nem fog hiányozni.
A zombik az emberek ellen irányt már kevésbé kedveltem.

Pribi - 2019. 08. 18. 22:56

Kieg.:
Imádtam az 5×03-at. Teljesen brilliáns volt, nagyon hangulatos volt, mókás, zenék szövegek minden, de sajnos különálló, mert a rész után visszaálltunk közepesbe.

DanX - 2019. 09. 03. 00:37

Nekem az utolsó részben ez a 10 évet ugorjunk előre dolog olyan olcsó megoldásnak tűnt. És nekem így negatívba is taszította a részt. Mintha nem lett volna már elég játékidő rendesen lezárni hanem: “Áh ugorjunk 10 plusz évet oszt jóvan az így.”
Vagy csak én gondolom azt, hogy ezt másként kellet volna megoldani?

Enzo - 2020. 02. 11. 17:48

5×13 (pótlás múlt előtti péntekről)

Hát véget ért ez is. Összességében korrekt zárás volt, a szál-feloldások és csavarok nagy részével elégedett vagyok, egyedül az időugrásos dolgot nem igazán tudom hova tenni, azt valahogy úgy nem éreztem odaillőnek.
Köszönet Cassone-nak a sok évadnyi fordításért!
Részletesebben alant.

A rész első fele kábé arra épült, hogy “ha jó ügyért állsz ki, lesznek segítőid” – ez a jelenség két szálnak is mondanivalója lett: egyrészt Liv-éknek segítettek visszajutni Seattle-be (egy évadzáróban nem igazán értettem, hogy miért ilyen fontos, hogy valaki felismerheti Liv-et a repülőn), másrészt Major is kapott segítséget a régi kollégáitól (Collins de jófej volt!) a Max Rager-rabláshoz.

Peyton lelövésén eléggé meglepődtem, tökös húzás lett volna őt választani az évadzáró áldozatának, de persze itt a zombivá változtatás miatt hatványozottan igaz, hogy “senki se hal meg”, úgyhogy még pont időben kitaláltam, hogy Blaine hogy mentette meg a csajt. Viszont Ravi hogy nem kapcsolt rage módba, amikor megtudta a hírt? Na mindegy, az a rész viszont zseniális volt, amikor a Blaine csicskájának agyát megevő Peyton látomásából Don-E rájött, hogy Blaine ölte meg Darcyt, és végre ellene fordult (ez a mondat :DD)…majd a kútban végezték mindketten.

Major terve már alapból nagyon tetszett (beoltja magát és utána Enzo lelőheti – tehát vagy meghal, vagy nincs ellenszer, Enzo mindenképpen örülhet), de aztán ahogy csavartak még egyet a dolgon, az pláne hatalmas volt…már amikor összerakta az ember a teljes képet a hirtelen történések után (Major beoltja magát, Enzo lelövi Majort, Ravi beoltja Enzot az igazi ellenszerrel, így a tanár srác le tudja lőni, a random FG katona meg lelövi őt….huhh). Aztán még Michelle-t is becibálták a végére, felrobban a labor, 10 év időugrás, és virtuális beszélgetős műsorral zárul a show. Ööööö…
…hát először is nem nézett ki idősebbnek egyik szereplő se 10 évvel (mármint aki nem zombi, az sem), másrészt nem túl bevállalós, hogy senki se halt meg valójában a jók közül, még a flashforward-ban sem, harmadrészt amúgy hogy maradt meg az ellenszer, ha a laborban tárolták az összetevőit, és ott robbanás történt? Na mindegy. Cuki fanservice lett.

Darabkák:
– Ötletes volt, hogy Durkinsék franciakártyákat nyomtattak a zombikról, akikre vadásznak.
– Na ha valamikor, akkor az évadzáróra igazán illett volna visszahozni a hosszú főcímet, ezt nagyon sajnáltam, hogy kimaradt, all-time egyik kedvenc főcímem.
– Mekkora kikacsintás, amikor a repülőn a nő azt hiszi Liv-re, hogy ő Kristen Bell :DD
– Ames-nél először azt hittem színészcsere volt, azért van bekötve a feje (ez egy kreatív megoldás lett volna rá), de nem, cserébe később Major könnyen eljátszhatta Ames-t, az cseles :D

Én szerettem a sorozatot. Hogy a pilotnál írt szövegemet idézzem: “[…]kellett valami könnyedebb sorozat most a repertoáromba, és hát mi is lehetne könnyedebb, mint egy agyakat evő zombi kórboncnok csaj”. Az iZombie egy jó kis könnyed szórakozást nyújtott, kellő mennyiségű epizodikusság/átívelés aránnyal, rengeteg sírvaröhögős idézettel, és Rose McIver is sokféle “szerepben” csillogtathatta meg a tudását. Egyedül tényleg a drámáról és emberi kapcsolatokról szóló része nem sikerült úgy, ahogy kellene…. az a két dolog zavart, hogy kicsit belterjes volt az egész, meg egy-két karakternél (Major, Blaine) néha már nevetségessé vált, hogy hányszor változott zombivá és vissza. A nagyobb történetszálak meg a nyomozásos-látomásos dolgok rendben voltak, és szerintem történetileg elég “jó helyen” lett abbahagyva – persze nézném tovább, de itt ezen a ponton el tudom fogadni a befejezést.

#hétidézete:
“How funny would it be if now I knocked you in?” (Peyton Livnek, amikor meglátja a kútnál) :D

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz