login |

NCIS: New Orleans: vége az 5. évadnak

2019. 08. 07. 14:50 - Írta: winnie

5 hozzászólás | kategória: 2018/19 finálék, kritika,

Az NCIS-spinoff, amit szinte egy NCIS-rajongó sem néz? Valahol anno örültem, hogy Scott Bakula egy klasszikus nyomozós NCIS-változat élére áll, és nem annyira az akciózás lesz a középpontban, mint a Los Angeles esetében, de aztán valahova félútra állt be a sorozat a kettő közé. Némi kajálással meg zenével, és sokkal több nyafogással karakterizációval – utóbbi tette számomra kevésbé elviselhetővé az egyébként közepes krimit.

De az is mutatja, hogy nem vagyok elfogult, hogy az elmúlt évek NCIS: NO-kritikái közül azért találni pozitívakat (S1-finálé, S2-premier, S2-finálé, S3-premier, S3-finálé, S4-premier, S5-premier – hogy maradt ki az S4-finálé…?), szóval képes működni ez a sorozat, de nem úgy, ahogy azt az 5. évad lecsengetése tette. Vagyis számomra nem úgy.

Tudom, hogy Louisiana állam a helyszín, ahol a hiedelmek meg a vudu erősen dúlnak, de ettől még nagyon sokszor leírtam, hogy nagyon nem vagyok oda a látomásokért. És már az 5×23 is úgy kezdődött, hogy itt bizonyos valami “nagyon különleges”, halus dupla finálét fogunk kapni. Így is lett, ráadásul az egészet tetézték még némi dzsungeles akciómókával is, ami végképp nem a kenyerem, az a kevés városi nyomozás és téglakergetés, ami az 5×24-be jutott, kábé semmit sem ért.

Mondhatni tehát ez a zárás számomra eleve DOA volt, azaz holtan érkezett, egyedül egy régi szereplő visszahozása és használata volt kellemes meglepetés, az viszont már korántsem, hogy visszajött egy másik régi arc is (a fantáziacsaj Pride elméjében – van, akinek bejön ez a szál?), akit kezdenek elcsépelni, még akkor is, ha felvezették a szálát erre a szezonra.

Mint ahogy azt is kezdik elcsépelni, hogy a főhős ismét kap egy riválist, ismét életveszélybe keveredik, ismét egy hajszál választja el a haláltól, miközben a néző nyilván nem izgul, hogy lelövik-e őt, inkább csak találgat, hogy ezúttal ki és hogy fogja megmenteni, mert az biztos, hogy erre sor fog kerülni. Lehet, hogy ezeket a sorozatokat persze a kiszámíthatóság teszi élvezhetővé, de az nem kell, hogy egyenlő legyen a repetitivitással.

Ez a (dupla) finálé teljesen ihlet nélküli volt, és mondom, az egy dolog, hogy a transzcendens száltól a világból is kiszaladok, de szerintem még a hallucinációk rajongóit (azt a hármat) sem köti le sokadjára. Az pedig végképp necces, hogy a látomások révén oldódik meg az ügy, vagy kerül elkapásra a tettes. De ez is az NCIS: New Orleans, nem csak a bumbumbum.

5 hozzászólás Ne habozz!

József - 2019. 08. 07. 11:20
Viki - 2019. 08. 07. 15:46

Az eredeti NCIS-t nagyon szerettem, még néztem és szeretem az NCIS:LA-t…
ebbe belenéztem.. de hát de… én nem tudom, de ez valami katasztrófálisan nézhetetlen… de legalább így eggyel kevesebb sorozat, amit néznem kell, az amúgy is hosszú listából :)

Osman - 2019. 08. 07. 16:00

Az LA-nek hangulata van és ragyogó karakterei – különösen Linda Hunt és Miguel Ferrer -, a New Orleansban ilyen nem igazán van.

winnie - 2019. 08. 07. 19:16

nem szeretem a sorozatot, és ezek a tényezők engem hidegen hagynak, de szerintem maga new orleans, a családias körítés, a sok élő zene (konkrét hírességekkel), és a kajálás középpontba helyezése mindenképp ad egy hangulatot a sorozatnak.

ferenc - 2019. 08. 07. 21:37

A halottkém nő szerintem ilyen, csak keveset van.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz