login |

Pilot-mustra: Two Sentence Horror Stories – 1×01-1×02

2019. 08. 14. 20:50 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: antológia, kritika, pilot-mustra,

Ezt az epizodikus horrorantológiát a CW szállította a nyári kínálatában és akár 2. évadnak is nevezhetnénk, mert 2017-ben a go90, azóta bedőlt digitális platform már elindított egy sorozatot ilyen címen. Mindegy, mivel minden rész különálló történet, így nem számít, hogy ki látta a régi szériát, vagy hogy ki melyik résszel indítja a mostanit.

A sorozat koncepciója pofonegyszerű: a neten (ahogy olvasom) népszerű a kétmondatos horrorsztori műfajaitt van 30 és 20 másik félelmetes “sztori példának. A sorozat ilyen sztorikat dolgoz fel 20 percben – vagy gondolja tovább őket. Mindeközben a hangsúlyt a digitális korra, a modern félelmekre helyezve. (Jópofa csavarként minden rész elején kiírják az ihletet adó horrorsztori első mondatát, és a rész végén a másodikat, azaz a lezárást.)

TWO SENTENCE HORROR STORIES – 1×01 – 5,5/10
TWO SENTENCE HORROR STORIES – 1×02 – 6,5/10

Nagyon utálom az “egyszer nézhető” kifejezést filmek értékelésére, mert sokkal jobb (és szélesebb) a filmes kínálat manapság annál, hogy beérjük olyan filmekkel, amik egyszer nézhetőek, szóval  az egyszer nézhető nálam azt jelenti, hogy nem nézős. Kérdés, hogy ha azt mondom erre a sorozatra, hogy “egynek elmegy”, akkor azzal beljebb vagyok-e, vagy ugyanazt állítom, mint az előzővel a filmekre?

Nem tudom, a lényeg az, hogy nálam így, ilyen formában elfér, mert meglepően jól csapódott le bennem ez a kezdés annak ellenére, hogy nagyon olcsó a sorozat és nem feltétlenül eredeti sztorikról van szó. Az olcsóság nem zavar, inkább csak ténymegállapítás, tele van ismeretlen emberekkel, snassz helyszínekkel, nincs a megvalósításban sok emlékezetes. A történetek pedig ismert és ijesztő paneleken (az egyik egy zaklatós, a másik egy parti drog/nemi erőszak-gyanús) próbálnak csavarni egyet.

És mégis, tudtam értékelni őket valamilyen szinten. Nem mondom, hogy a hangulatuk volt csillagos ötös, mégis volt valami a puritánságukban, ami nem tette a sztorikat unalmassá, pedig az 1×01 a fő csavarját totál egyértelműnek éreztem. A kifejtés korrekt volt, a 2. rész pedig kifejezetten jól jelenítette meg azt a piszok érzést, a szorongást, valamint az ismeretlentől való félelmet, amiből csak az ijedt, kissé túljátszott arcok vettek csak le.

A hatásos sztorikon maximum az ronthat, ha nincs annyi az alapanyagban, hogy az a rá szánt 20 percet igazolja, de egyelőre nem volt ilyen gondom. Az 1×02 lehetett volna túlhúzott, de ott a karakter lelki állapota görgette előre a történetet. Aki pedig a horrort a vizuál miatt nézné, az is kap némi gore-t és egyéb nyalánkságot, még ha az olykor ki is lóg az összképből.

Még csak azt sem mondhatom, hogy azért marad nézős nálam a Two Sentence Horror Stories, mert mégiscsak 20 percesek az epizódok, mert egyrészt rövidfilmeket nem igazán szoktam nézni (kivéve, ha sorozatnak nevezik őket!), másrészt a Hulu-s Dimension 404 sem bírt túl hosszú részekkel, mégis gond nélkül kaszáltam a francba.

Nem kell minden horrorsztorinak újrateremtenie vagy fejre állítania a műfajt, nem lehet mindenki Drew Goddard, az is megteszi, ha valaki 20 percre leköti vagy elgondolkodtatja a nézőt. Hogy ezt egy random rövidfilm is simán megteszi a YouTube-on? Igen, minden bizonnyal, de így egy keresést és az utána való választási kényszert (meg az arra szánt sok időt) megspórolja a sorozat a nézőnek. Erre biztosan nem akarok majd embereket rábeszélni, de lehet, hogy lesznek nemhorrorosok, akiket leköt.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz