login |

Blood & Treasure: vége az 1. évadnak

2019. 08. 15. 19:30 - Írta: winnie

3 hozzászólás | kategória: kritika,

Nem tudom, hogy a sorozatban vagy magamban csalódtam-e nagyobbat, de komolyan hittem benne, hogy a CBS nyári szériája be fog találni nálam. A kezdésről ugyan human írta a kritikát, de kommentben jeleztem a véleményemet a pilotról, ami nem sok kommentet vonzott, pedig azt hittem, hogy nem csak én szeretem ezt a világkörüli kincsvadászos műfajt. (Aki valamennyire szereti, annak érdemes bepróbálnia, az írás végkicsengésétől függetlenül.)

A Blood & Treasure-ben az volt a legérdekesebb, hogy papíron működnie kellett volna. Működnie kellett volna, mert egyszerűen minden szériatartozék megvolt benne, ami kell a műfajhoz – és lehet, hogy pont ez a túltervezettség ölte meg számomra. Pedig nem arról volt szó, hogy a készítőknek nem volt fantáziája és mindent rutinból akartak volna megoldani, de annyira telepakolták a sorozatot tisztelgésekkel, hommage-okkal, hogy semmi eredetiség nem maradt benne.

Hiszem, hogy alapból tök jó lett volna levenni bizonyos klasszikusokra történő utalásokat, kikacsintásokat ismert panelek alkalmazása kapcsán (vagy épp az elvárt dolgokon való csavarást), de olykor jóból is megárt, úgy tűnik, a sok.

Pedig még külsőségek terén is piszok ambiciózus volt a sorozat, hiszen tényleg Amerikán kívüli helyszíneken forgattak, marha jól nézett ki az egész (nem csak a tájak, hanem a beállítások is nagyon működtek olykor),  klasszikus, Indiana Jones-ra hajazó pattogós zenét kapott, imádtam a flashback-ek felvezetéseit (térképpel és évszámmal), és a két főszereplőt is nagyon jól választották ki – nem hiszem, hogy rajtuk múlott az, hogy nem vitték el számomra hátukon az egészet, inkább a karaktereiken.

Mert bármennyire is humorosra vették a stílust, a karakterek zöme számomra teljesen lapos lett. Laposak voltak a gonoszok, laposak voltak a viccesnek szánt sidekick-ek, és még az acsarkodó “rivális” is lapos volt a konstans copfocskájával – a főszereplőket pedig már említettem. Épp ezért az évődések is inkább csak papíron működtek, most is azt tudom mondani, hogy a Whiskey Cavalier, komikusok által írt szóváltásainak élvezeti fokától ezek fényévekre voltak sajnos.

A finálét is inkább csak feszült semmittevés jellemezte (a végén pedig gigagiccs, de előtte klasszikus megoldásként ott volt a sokat pofázó rosszfiú), inkább csak azt vártam, hogy essünk mát túl az egészen, kapjuk el a főgonoszt és menjünk haza, minden más csak mesterséges időhúzás volt. Próbálták ugyan akciózással feldobni a záró 40 percet, de valahogy szinte mindvégig üres volt az egész. A csavarokat, illetve az annak szánt húzásokat most passzolnám, az összképet adó sztorin pedig inkább hümmögnék csak, hogy nem futotta többre.

Csalódás ide vagy oda, meglepetésemre megérkezett a 2. évados berendelés, szóval jövőre egy új történettel rukkolhat elő a sorozat, és megvan rá a halvány esély, hogy akkor majd be fog találni. Mert a műfajt még mindig szeretem. De ahhoz tényleg az kéne, hogy a két főszereplőn kívül mindenkit kukázzanak, mert egy dolog, hogy számomra nem működtek sokan, de erőltetetten végképp nem kéne belekényszeríteni őket a sztoriba.

3 hozzászólás Ne habozz!

Puppa - 2019. 08. 15. 22:00

Én nagyon negatîv leszek, de a sorozat idegesîtő volt, persze gagyi is de legfőképpen bosszantó. Vártam szeretem ia ezt a műfajt de ez nem állt össze. Nagyon ritkán csinálok ilyet de az első részt is félig meddig néztem és több részt be sem próbáltam.

Tyberius06 - 2019. 08. 16. 00:49

Én végig mentem rajta. Valahol pont ez fejtettem ki, hogy ilyen kajálások mellé pont tökéletes volt. Nem igényelt nagy odafigyelést, de közben elszórakoztatott.
Egyébként nem nagyon lehet vitatkozni azzal, ami a kritikában elhangzott. Gwen karaktere ugyan bejött volna, csak épp a szerepe volt totál fölösleges. Ugyan ez igaz a papra is és a másik műkincsvadász se állt össze teljesen. Viszont a sztori nálam működött úgy ahogy, ami bosszantott az a kötelező és néhol totálisan banális halálesetek voltak.
Az ilyenre mondom azt, hogy nem volt jó, de legalább szórakoztatott. Az intro szövegelést nem szerettem, de viszont a flashbackek és a térképes utazás az tök jó volt.

Zsu - 2019. 08. 16. 08:25

Egyetertek abban, hogy ez a sorozat a hetvegi ebedelesek ala meg duolingozas kozben teljesen jo volt, amikor valami megy a hatterben, de nem kell nagyon odafigyelni.
Engen is az fogott meg az elejen, hogy kincsvadaszos-kalandozos sorozat, amiket imadok, Matt Barr-t is kedvelem, nagyon biztam benne, hogy jo lesz, de hat nem lett :D Vegtelenul unalmas volt az egesz, egyik klise kovette a masikat, plusz nekem a karakterek is mind iszonyu benak voltak, a fo- es mellekszereplok egyarant. Sajnos nem tudom, Sofia Pernasnak milyen az eredeti akcentusa, nem hallgattam meg interjukban, de az az angol, amit produkal (foleg az introban amikor azt mondja “excuse me, A MASTER THIEF”) veresre karistolta a hallojarataimat. Raadasul nem tudom, bennetek milyen erzest keltettek a diszletek, de pl. a piramis belseje is olyan volt, mint amit valami altalanos iskolas kiallitasra raknak ossze, hihetetlenul fake volt minden. Keptelen voltam elvezni, inkabb nevetseges volt az egesz sok helyen, mint izgalmas, de azert megneztem, mert ilyen hatterben menos dolognak jo volt – meg mert titkon kicsit remeltem, hogy majd egyszer jo lesz.
Nagyon meglepodtem, amikor megkapta a 2. evados berendelest, nem tudom, ki es mit latott benne :D De szerintem azert maradok nezni, hatha. Meg mas most ugysincs a vasarnapi ebed ala.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz