login |

Mary Kills People: a 3. évad – írta s.cs.

2019. 08. 15. 14:50 - Írta: vendegblogger

1 hozzászólás | kategória: Kanada odavág, kritika,

My name is Dr. Mary Harris and I kill people.

A Mary Kills People egy mindig is kényes témáról, az asszisztált öngyilkosságról, az eutanáziáról szólt – illetve olyan emberekről, akik azzal foglalkoznak, hogy az őket arra kérő halálos betegeket megöljék – winnie korábban már írt a pilotról, a teljes első évadról és a második szezon kezdéséről is kritikát.

A sorozat provokatív módon bőséges fekete humorral és drámával fűszerezve mutatta be a kérdést, mindezt egy nagyon jó főszereplővel (Caroline Dhavernas), és háttérbe húzódó mellékszereplőkkel – Des (Richard Short) karaktere mindig is kedvenceim közé tartozott.

A harmadik évad berendelésével együtt el is kaszálta a szériát a kanadai a Global, amit mindig szerencsésebbnek tartok, mivel a készítők le tudták zárni a történetet, a karakterek útját. Ebben az évadban meg is kaptam, amit vártam: tisztességes befejezést. Mindent a halál, az elmúlás témája lengett körül, a téli táj egy jó példa erre. A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

Öt hónapot ugrottunk előre, Mary, Nicole és Des megnyitották a Joys-t, ahol végstádiumban lévő betegek tölthetik az utolsó napjaikat. Itt már nyugodtabb körülmények között tudják a halálba segíteni a szenvedő kuncsaftokat. De ahogy az első templomi jelenetből kiderült, Mary nem állt le, az otthonon kívül is asszisztált öngyilkosságokhoz. Mindezt terhesen (mi a halál ellentéte? A születés.). Az apa az a Ben, aki 2. évados cliffhanger ellenére életben maradt, és közhelyesen lecsúszott, kirúgott zsaruként hosszú hajjal és kocsmában talált rá az épp ügyeletes, Mary ellen kutakodó nyomozó.

Ben a 2. évad óta nem találkozott Mary-vel, így mikor világos vált számára, hogy apa lesz, és tisztázták – egy félmondatban –, hogy nem Mary akarta megölni, hamar beállt a nő mögé. Amire szükség is volt, mivel feltűnt az igazi ellenség: Frances Thorp, az igazi fekete angyal. Frances ápolónő, aki otthoni ápolást is vállalt, és pár havonta megölt egy pácienst. Csak Mary-vel szemben nem a beteg kérése segédkezett a kegyes halálban, hanem maga döntötte el, ki az, akinek megváltás lesz a halál. Mindezt annak ellenére is, hogy még élni akart akár szenvedések között is.

Ennek kapcsán a Dexter-t tudnám említeni párhuzamként, ahol többször is olyan sorozatgyilkosokkal állították szembe a főszereplőt (első és utolsó évad például), akik fiatalon hasonló traumát éltek át, mint a főszereplő, de nem kontrolláltak őket, így nem alakult ki bennük, olyan szabályrendszer, hogy például csak “rossz” embereket öljenek meg. Itt is ez történt, a sorozat révén korábban megismertük Mary-t, aki csak is végstádiumban lévő betegeket saját kérésükre segített a halálba. Frances pedig maga választotta ki az áldozatait, ő ölte meg őket, és nem mindig halálos betegeket.

Szükség volt Frances-ra a sorozatzárásához, mivel eddig csak Mary eutanázia pártját és a rendőrség által képviselt ellenzők pártját ismertük meg. A rendőrség is csak azért ellenezte, mert a törvény tiltotta, tehát bűn. Mary-vel szemben nem volt igazi ellenpólus. Ezt Frances testesítette meg, aki kifordította Mary elveit, maga képére formálta azokat.

Külön kiemelném a gyerekek, Naomi és Jess kapcsolatát. Előző évadokban csak háttér drámát jelentett, sokszor úgy éreztem egy célja van, hogy Mary életét megnehezítse. Idén őket is belevonták a halál témába, Naomi idétlen tinédzser lány énjét is az önpusztítás felé terelték, ezzel kapcsolva be a fő tematikába.

A sorozat vége egy kompromisszumos happy end lett: a Joys-t bezárták, Mary elleni bizonyítékok a rendőrségen voltak letéttben, de Frances-t megállították. Des is megkomolyodott a maga szerelmi, drámai szálával.

Hi. I’m Mary.

Az eutanáziáról lehet, még lett volna további beszélni való, de most búcsúzni kell ettől a szériától, egyúttal Caroline Dhavernas-tól is. A Wonderfalls, Hannibal és Mary Kills People után nem tudom, miben fogom újra látni. De eddigi választásai alapján megint csak egy nagyon jó sorozatban.

1 hozzászólás Ne habozz!

GeoCucc - 2019. 09. 16. 01:07

Na, fél nap alatt le is ment a harmadik évad. Így nézve egész rövid sorozat volt, mégsincs hiányérzetem, eseménydús volt ez a 18 rész. Érzelmes sztorit és elgondolkodtató témát jelentett ez a halál, és tényleg úgy érzem, hogy minden lehetséges szemszögből körbejárták a témát, jókor zárták le.

Az utolsó évadról nekem a Fűrész hepta- vagy okto- vagy én már nem is tudom milyen lógia jutott eszembe. Ott is jött egy idő után az a szembeállítás, hogy valójában a fő karakter által végzett gyilkosság a “jó”, már-már morálisan is védhető gyilkosság, merthogy vannak olyanok, akik nem tartják be ezeket a kreált szabályokat, hanem csak kedvtelésből ölnek, és ők a rosszak.

Nekem ez olyan sorozat maradt, amibe még újra bele-bele fogok nézni, és ebben azért van némi szerepük a gyönyörű, kék szemű kanadai hölgyeknek is. Voltak azért persze gyengébb karakterek. A legelső résztől kezdve öngyilkos hajlamú kiscsaj, akitől az egész sorozatban senki nem kérdezte meg, hogy mi a baja, ráadásul még az anyja se vállalta a szereplést a harmadik évadra. Nekem Mary és az idősebb lánya között sem működött valami, mert Caroline Dhavernas arca annyira fiatalos, a lányé meg annyira felnőttes, hogy aki először ránéz egy jelenetükre, szerintem nem tudja eldönteni, hogy ki kinek az anyja :D Illetve nekem a harmadik évad “főgonoszának” motivációja is kicsit sántított, azon túl, hogy “legyen egy ilyen karakter is”.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz