login |

Wentworth: a 7. évad – írta checkmate

2019. 08. 26. 14:50 - Írta: vendegblogger

4 hozzászólás | kategória: Ausztrália megmutatja, kritika,

Több szempontból is sajátosnak tekinthető az ausztrál női börtönös Wentworth (itt az általános ajánlónk róla) nemrégiben véget ért hetedik évadja.

Egyrészt ez volt az első olyan szezon, amikor már az első résztől kezdve az új, „második generációs” karakterek kellett a hátukon vigyék.

Másrészt sokáig nagyon úgy nézett ki, hogy ez lesz az utolsó évad és – főleg finanszírozási okokból – kaszát kap a sorozat. Mint azóta kiderült, végül berendelték a 8. és 9. évadot is, de ezt a forgatás idején még nem lehetett tudni, így az írók előtt állt a feladat, hogy olyan évadot rakjanak össze, amivel akár le is zárhatják az egészet. Nézzük, hogyan sikerült nekik.

Spoilerekkel folytatom a tovább mögött.

Ami a karaktereket illeti, részemről nem volt gond velük. A hatodik évadban behozott szereplők szépen beépültek, megkapták a saját háttértsztorijukat, történetszálukat, egy percig sem volt olyan érzésem, hogy az eredeti garnitúra utánzatai lennének. Egyedül Ruby-t nem tudtam különösebben megkedvelni; ugyan nem zavart, de közömbös maradt számomra.

Marie Winter személyében kaptunk egy olyan fő gonoszt, aki a változatosság kedvéért nem volt pszichopata, egyszerűen „csak” egy okos és manipulatív nő, aki – a megfelelő motivációtól fűtve – sakkbábuként mozgatta a körülötte lévőket. A színészek alakítása is nagyon jó volt, nem rajtuk múlt, hogy mégis jobban lekötött a régebbi karakterek sorsa.

Erős volt a vonal a börtönőrök terén. Vera – aki ebben a szezonban a terhessége miatt visszalépett a börtönparancsnoki posztról – gyakorlatilag mára a kedvencemmé vált. Ahová karakterfejlődés terén eljutott az első évadtól kezdve, az megsüvegelendő mind írói, mind színészi alakítás szempontjából. Will mint ideiglenesen megbízott börtönparancsnok próbált megbirkózni a feladattal – és saját démonjaival.

Jake karakterét még tovább árnyalták. Már az előző évadban is láthattuk, hogy számtalan gyengesége mellett vannak pozitív tulajdonságai, és alapvetően nem gonosz jellem, ebben a szezonban még inkább megmutatták az emberi, érzelmes oldalát. Külön pirospont azért, ahogy a Sean-nal való korábbi kapcsolatát behozták, kezelték.

A rabok közül elsősorban Liz-t és Kaz-t emelném ki. Kaz esetében most éreztem azt, hogy top dog wannabe-ből igazi, erős vezető lett belőle. Nagy kár, hogy ő is a távozók közé került, akárcsak Liz, akinek a demenciával vívott küzdelmét nagyon meghatóan sikerült ábrázolni, Celia Ireland igazán kitett magáért.

Jó volt látni, hogy korábban inkább a háttérben lévő szereplők ezúttal nagyobb teret kaptak, gondolok itt elsősorban Boomer szálára, illetve Miss Miles is több lehetőséget kapott a szokásos szarkasztikus egysorosainál. Mindketten éltek a lehetőséggel, remélem, a későbbi évadokban is nagyobb szerep jut nekik.

Maga a történet – mondhatni, a hagyományokhoz híven – erős volt, ütős és fordulatos. Bevallom őszintén, már néhány rész lement az évadból, amikor elkezdtem nézni, de gyakorlatilag az első rész végén berántott. Szépen építkezett az évad az utolsó két részben bemutatott végkifejlet felé, ahol egy relatíve sablonos helyzetet, egy túszdrámát tudtak úgy bemutatni, hogy valóban izgulni tudtunk a szereplőkért.

Ahogy azt már a Wentworth-től megszokhattuk, nem szívbajosak, ha a kedvenc karaktereink sorsáról van szó, és a feszült pillanatok nem csak amolyan ál-feszültségek. Ha valakire pisztolyt fognak, simán benne van a pakliban, hogy meg is húzzák a ravaszt, és bizony itt is elsült a fegyver egyszer-kétszer. 

Összességében tehát tetszett az évad, valahogy mégis megváltozott a sorozathoz való viszonyom. Valószínűleg az lehet az oka, hogy az első 3-4 szezon olyan hatással volt rám, amit azóta sem sikerült más sorozatnak felülmúlni. Az eredeti főbb szereplőkhöz olyan érzelmi töltettel tudtam közelíteni, ami nem alakult ki bennem az újabb karakterek felé.

Míg a régebbi évadokból számtalan olyan jelenetet fel tudok idézni, amik az instant lúdbőr kategóriába esnek, a hetedik évadban csak néhány olyan epizód volt, ami megadta ezt az érzelmi pluszt. Ezek közé tartozik Boomer szabadnapja, Kaz búcsúepizódja, és a szezon végén Liz és Boomer utolsó közös jelenete, illetve Rita távozása is hangulatos volt.

A végére hagytam az évad utolsó pár másodpercét, ami minden bizonnyal elég megosztó lesz a rajongók körében. A tűz fényénél felvillanó tökéletesen ívelt szemöldök Joan visszatérését sejteti. Amikor megláttam, az első gondolatom az volt, hogy remélem, ez csak valami rossz vicc, amiről a következő szezon kezdetére elfelejtkeznek.

Joan ’The Freak’ Ferguson minden idők egyik legjobban megírt és eljátszott negatív karaktere, aki börtönparancsnokként volt igazán elemében. Már rabként sem volt az igazi, de ha még egyszer visszahozzák – gyakorlatilag a halálból – erősen fennáll a veszélye, hogy egy túlhasznált, önmaga paródiájába átforduló karaktert csinálnak belőle. Bízok benne, hogy rám cáfolnak az írók, de úgy érzem, feladták maguknak a leckét.

Ha pontozni szeretném a szezont, azt mondanám, egy stabil 8/10. Még mindig jó, még mindig leköt, természetes ott leszek a 8. évad kezdetén, de valószínűleg már nem fogom keddenként számolgatni, hogy hány óra van Ausztráliában.

4 hozzászólás Ne habozz!

totoro - 2019. 08. 26. 18:01

Én kiléptem akkor amikor az alapfelállás teljesen megváltozott, de az első három évad számomra minden idők legjobb börtönsorozata. Aki nagyon nem talál épp izgalmas néznivalót, az próbálja be, nem fog csalódni.

Wanheda - 2019. 08. 26. 20:07

Köszönöm az írást! Végre megszületett. :-) Ez egy egészen kiváló, számomra a legjobb sorozat. A hetedik évad tetszett is, meg nem is, hajszállal kevésbbé hozta azt a színvonalat, mint a korábbi évadok, de attól még így is fantasztikus volt. Nekem a 4. évad vitte a pálmát, azt a két napot sosem felejtem, amit az évad vége után átéltem, még az életben ilyen kakiul nem éreztem magam, döbbenetes hatása volt. Azóta némileg hanyatlik, de azért még így is nagyon-de-nagyon jó sorozat.

Csilla0422 - 2019. 09. 05. 16:16

Lehet, hogy csak én vagyok így vele, de szerintem iszonyat erős évad volt mind történetileg, mind színészi játékilag.

Kaz halálát egyszerűen még mindig nem tudom megemészteni. Egy önzetlen személy volt és marad, aki igyekezett jó kapcsolatot kialakítani mindenkivel. A lányok védelmezője volt. Hiányát szerintem sokáig meg fogjuk érezni.

Liz szintén olyan ember volt, akire mindenki számíthatott. Legalább a fiával egymásra találtak.

Érdekes volt Costa és Boommer anyja is. Nem bántam volna ha mondjuk Ruby megy helyettük.

Tetszett Vera és Rita barátsága. Mindkettő jó szálat kapott idén. Elegáns módon oldották meg Rita távozását.

Marie tipikusan az a karakter akit egyszerre lehet gyűlölni és szeretni is. Bármennyire is képen tudnám vágni azért örülök, hogy maradt.

Linda Miles végre nagyobb teret kapott.

Jó ötlet volt az pszichológus behozása, David de Lautour maradhatna tovább is. Üdítő volt Nicole da Silva megjelenése. Hiányoltam, hogy Frankie pont Allievel nem találkozott.

Kate Atkinson meg évről évre egyre jobb lesz.

Kíváncsian várom a folytatást.

checkmate - 2019. 09. 05. 16:32

Nem tudom, mennyire alakult volna másképp a karakterek sorsa, ha biztosan tudják, hogy lesznek további évadok. Így kicsit olyan “nagytakarítás” érzetem volt, sokakat kiszórtak. Kaz-t én is különösen sajnáltam, mert pont mostanra kedveltem meg igazán.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz