login |

Succession: kezdett a 2. évad

2019. 09. 01. 21:15 - Írta: Shannen

5 hozzászólás | kategória: kritika,

Succession, azaz a sorozat, ahol egy olyan szereplő sincsen, akinek drukkolna vagy akivel azonosulni tudna/akarna a néző.

Az HBO szatírába hajló modern királydrámája, mégis a jelen felhozatal egyik legkiemelkedőbb alkotása, ami viszonylag könnyen beszippantja az embert, hogy utána többet el se engedje a dollármilliárdos Roy család mocskos, de legalább ugyanannyira szórakoztató világából.

Mielőtt rátérnék a már javában tartó második évad történéseire, előbb általánosságban ejtenék pár szót a sorozatról, hátha sikerül új nézőket szerezni, mert biztos vagyok benne, hogy többeknek bejönne, ha adnának neki egy (pár résznyi) esélyt. A sorozat maga ugyanis nem a pilottal indul el. Mármint persze ott fekteti le az alapokat a készítő Jesse Armstrong (Peep Show, Fresh Meet) és a pilotot rendező, de executive producerként végig a sorozat mellett maradó Adam McKay (The Big Short, Vice).

A sztori középpontjában Amerika egyik legnagyobb médiabirodalma áll, aminek a vezetéséért komoly harc kezdődik, ahogy a hetvenes éveit taposó családfő és egyben igazgató egészsége megromlik. Miközben az öregnek esze ágában sincs átadni a helyét, gyerekei, cégtársai, üzleti és politikai ellenfelei mind arra készülnek, hogy valahogy eltávolítsák a székéből, vagy egyszerűen a földbe döngöljék az egész vállalatot.

Az igazi műsor azonban csak nagyjából a negyedik-hatodik résznél kezdődik el. De ha elsőre nem győzött meg, akkor minek fektessek bele még plusz 4-5 órát? – hallom máris a junkie-k örök kérdését. A válaszom, hogy egyrészt már az első évad bevezető részei is átlag felettiek, így a minőségi szórakozás garantált, másrészt ennyi idő kell, hogy megszokja a néző a sorozat nem mindennapi stílusát, humorát, a történet is kb. innentől fordul komolyra és eddigre már a karaktereket is kiismerjük annyira, hogy értékelni tudjuk a húzásaikat.

A Succession legnagyobb erőssége az írás. Annak ellenére lenyűgöző nézni az egészet, hogy az epizódok nagy részében a felső 1% kicsinyes és brutális hatalmi játszmáit, tisztességtelen kavarásait, az emberségesség parányi szikráját sem mutató viselkedését és a verbális megalázás legkülönfélébb variációit nézzük. Ez leginkább a sorozat humorának köszönhető, ami sokszor a pörgős párbeszédek legváratlanabb pillanataiban csap le.

Bár az HBO nem sajnálja rá a pénzt, és a helyszínekről, díszletekről tényleg süt a gazdagság, valójában akkor a legütősebb a sorozat, amikor összeeresztik a karaktereket (vagyis az egytől egyig remek színészeket) egy szobába és aztán hadd szóljon.

Az ilyen, kamaradráma-szerű jelenetek adják a kulcsmomentumait a történetnek, amikor az addig a maga útját járó és titkos terveit szövögető szereplők megpróbálják érvényesíteni akaratukat, hogy aztán rendre elbukjanak a könyörtelen behemót előtt. És amikor már éppen szimpatizálni kezdene valamelyikükkel a néző, hogy hát igen, a gazdagok élete sem egyszerű, akkor jön egy csavar és csak szomorúan rázhatjuk a fejünket, hogy itt bizony hiába van meg mindenkinek a neveltetéséből fakadó saját személyes traumája, a hatalom iránti vágyukon (egyelőre) egyikőjük sem képes túllépni.

A színészeken túl az Emmy-jelölt sorozat másik főszereplője a zene. Nemcsak a főcím, hanem a Nicholas Britell (Moonlight, If Beale Street Could Talk) által az epizódokhoz írt aláfestő zene is az egyik legjobb, amit az utóbbi években tévében hallottam. Azért meg külön jár a pacsi, hogy filmre forgatnak, ami a jelenlegi sorozatos felhozatalban ritkaságszámba megy.

A tovább mögött még pár spoileres gondolatot leírok a második évad kapcsán is.

Milyen jó, hogy Logan túlélte az első évadot! Pedig nem sokon múlt, legalábbis a készítők állítólag már tavaly megváltak volna a karaktertől. A második évad kezdése (egész pontosan az első 3 rész) viszont azt bizonyítja, hogy van itt még bőven szufla és puskapor, amit ellőhetnek. Elég csak a magyarországi vadászat utáni vacsorajelenetre gondolni.

I saw their plan and my dad’s plan was better.

Bár alig pár nappal az első évad fináléjában történtek után vesszük fel a fonalat, mégis hamar komoly változásoknak lehetünk tanúi. Kendall teljesen összetört, tulajdonképpen eltűnt belőle minden életerő és inkább hasonlít egy robotra, mint egy emberi lényre. Persze, megrázó látni, hogy mi lett belőle, de ugye dönthetett volna úgyis, hogy felvállalja a tettének következményét, így viszont most az apja zsebében van és egy jó ideig nem is fog onnan kikerülni szerintem.

Mivel tudjuk, hogy Logan nagy játékos, így nem vagyok meggyőződve, hogy komolyan Siobhan-ra bízná a céget, bár a testvérek közül talán tényleg hozzá passzolna leginkább ez a feladat, ő hasonlít leginkább az apjára.

Míg Connor és az elszállt unaloműző projektjei, mint jelöltként beszállni az elnökválasztásba, nem igazán tudnak lekötni, addig Roman egyértelműen az egyik legizgalmasabb szereplő számomra, azontúl, persze, hogy egyben a legszórakoztatóbb is, sok minden van ott a múltjában, amire még nem derült fény és ami árnyalni fogja a róla kialakult képet. Tom és Greg kettőse pedig továbbra is elborzasztóan szórakoztató.

A sorozat semmit nem veszített sem a hangulatából, sem a pörgősségéből a második évadra. Továbbra is érdekes belegondolni, hogy hogy várja hétről hétre az ember, hogy betekintsen egy olyan család életébe, akikkel egy percet nem szeretne egy levegőt szívni.

5 hozzászólás Ne habozz!

Alain Prosztó - 2019. 09. 01. 21:50

Imádom ezt a sorozatot. Valahogy mindig a Billions-szal vetem össze, hisz adja magát, és mindig arra jutok, hogy amott még van valamiféle erkölcs, néha nem is kevés. Ennél fogva a lefestett világ se annyira sötét és reménytelen.

A másik oldalon a Succession-ben viszont mindenki végletesen geci. Aki meg nem, az vagy tökkelütött idióta, vagy jelentéktelen senki. Esetleg a kettő egyszerre.

Meggyőződésem, hogy az 1% világához sokkal közelebb áll ez a sorozat.

rio63 - 2019. 09. 19. 18:14

Eszméletlenül jó, remélem egyre többen hallanak róla, nézik majd…
A színészek zseniálisak…a közös családi étkezések hangulata pusztító! Mindenki manipulál és itt aztán a legközelebbi családi köteléket is felülírja a hatalomvágy…tényleg, semmi nem szent ebben a famíliában!

Snoopyzit30 - 2019. 09. 21. 18:26

Ahogy az első évadot, ezt is imádom. Most is írnék minden részről, mint tavaly, de annyira kevés az időm. Szóval nálam most top3-ba van azok közül, amiket jelenleg nézek.

kisanna - 2019. 10. 16. 17:11

iszonyat ütős a második évad is. picit más, mint az első, több benne a politikai taktikázás, kevesebb talán a személyes kavarás, de nagyon eltalálták. örülök, hogy véletlenül rátaláltam, kilóra megvett, annyira gusztustalan, beteg egy világot mutatnak be, hogy nem tudom nem nézni. alig várom a harmadik évadot.

Ibike - 2019. 10. 21. 14:04

Most néztem meg az utolsó részt is. Nem csalódtam. Egyszerre elborzasztó, szórakoztató, kis embernek hihetetlen…. Mégis olyan hiteles, hogy biztosra vehető, ez megy a “nagyok” világában. Szomorú, mivé teszi az embereket a hatalom és a hatalomvágy. Talán tükörnek sem lenne utolsó a mai politikus palánták elé tenni…

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz