login |

Pilot-mustra: The A List – 1×01

2019. 09. 06. 15:31 - Írta: winnie

7 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika, pilot-mustra,

Seriously, what’s up with this island?

Van egy olyan sorozatos perverzióm, miszerint némely nagyon állatorvosi lónak számító sorozatok (hirtelen a The Family ugrik be) mellett kitartok, mert olykor jó látni, hogy egy elszúrt koncepciót miképp kezelnek az írók, hogy milyen srófra jár az agyuk – szerintem az ilyenekből még többet is lehet tanulni, mint a zseniális darabokból. A The A List esetében is ezt terveztem, de egy idő után tolerálhatatlanná vált a széria.

A természetfölötti tinisorozat tavaly került fel a BBC digitális szolgáltatására, és múlt héten volt meg a Netflix-es premierje (magyar felirat és szinkron is járt mellé). Azt hittem, hogy valami webszériáról van szó, de szó sincs erről, a 13 részes első évad epizódjai 25 percesek, szóval teljes jogú sorozatnak mondanám. Mármint technikailag teljes jogúnak, mert egyébként… Hát, nem tudom. Most először komolyan nem értem, hogy a Netflix miért vásárolta meg ennek a globális jogait.

THE A LIST – 1×01 – 2,5/10

Nyilván álszent dolog értetlenkedni annak tükrében, hogy én is belekezdtem a sorozatba (és a Netflix-nek ez a célja – olyasmit kínálni, ami sokakat érdekelHET), sőt, ki is akartam tartani mellette, és azzal is tisztában vagyok, hogy a Netflix más csatornák sorozatainak globális jogait nem feltétlenül a minőségük miatt veszi meg, hanem olykor a műfajuknak köszönhetően, vagy azért, mert épp koprodukciós partnert keresnek. A The A List esetében pedig elég jól belőhető a célközönség. (És az előzetes is eléggé biztató, nem?)

A történet ott kezdődik, hogy egy csapatnyi fiatal megérkezik a VALAMILYEN (misztikus?) szigetre két felügyelő tanárszerűséggel, hogy VALAMIT csináljanak VALAMIÉRT. Hirtelen nem tudom, hogy van-e szó arról (a sziget nevén kívül), hogy hol járunk, hogy mi is ez az erdei nyári táborszerűség, és hogy ki miért jön ide, de fogadjuk el, hogy mindenkinek van rá valami oka. Megkezdődik az ismerkedés, különféle játékokat játszanak, buliznak – és feltűnik egy későn érkező. Ő pedig rejtélyes történéseket hoz magával.

Rögtön a legelején kapunk egy narrátort is, valamint egy tipikus menő csaj főszereplőt, aki bármennyire is utálatos, mint kiderül, ő lesz a főhősünk. Mellé verődik szobatársnak a teperő lelkes lány, valamint a zárkózott fura lány is – és a jövevény. (Mellettük egyébként van pár menő csávó, meg jópasi, meg magáról sokat képzelő csaj, meg kocka – archetípusok, akik idővel jobban kiemelésre kerülnek.)

Alapvetően az első rész magában semmi extra-kategóriás lenne nálam, tipikusan vihar egy pohár vízben, ami a nagyobb a füstje, mint a lángja-konfliktusokat és az átívelést illeti, a bődületes lepontozást azért kapja, mert ép ésszel nehezen felfogható dolgok történnek benne, a szereplők néhány kulcsszituációban teljesen irreálisan viselkednek (nem azért, mert olyanok, hanem azért, mert a készítők bizonyos dolgokat fel akarnak fújni). Elég csak a hidas hiszti jelenetre gondolni, ahol sem a bámészkodók, sem a résztvevők reakcióját nem lehet érteni, s emellett két konfliktusforrást az indít el, hogy egyrészt valaki kifele bámul egy ablakon, másrészt egy lány levágja a haját. Valamiért a The A List-ben mindenki túlreagál mindent és mindenkit.

De oké, ez az, amitől egy sorozat még lehetnek guilty pleasure, az ilyen felfuvalkodott kisgömböc szériák nézése is lehet valamilyen szinten szórakoztató. Az viszont számomra tökéletesen érthetetlen volt, hogy sikerült ennyire nem szimpatikusnak megírni a karaktereket, még azokat is, akiket egyébként a papírforma szerint kedvelnünk kéne. Márpedig, ha nem nagyon van kiért szorítanunk, kinek a pártjára állnunk, akkor az egészet megette a fene.

A tini műdráma (ki kinek a barátja, ki kivel romantikázik) közhelyes, de azért még a természetfölöttibe kapaszkodhatunk, nem? A műfaj mondjuk elég tág, így ennek kapcsán, ha valaki kíváncsi lenne, akkor jelezném, hogy nem valami erdei szörnyes vagy ufós sztoriról van szó, hanem szimplán arról, hogy a jelek szerint nem mindig azt látják egyesek, ami a valóság, illetve mások pedig olyasmiket csinálnak, amiket egyébként nem tennének meg saját szabad akaratukból.

Ahogy írtam, én ki akartam tartani a sorozat mellett. Még akkor is, amikor olvastam a kommentjeiket, hogy mennyire tré, hiszen a tinisorozatok általában a gyengéim, és mert a 25 perces epizódhossz megkönnyíti a fogyasztást. És még akkor is így voltam ezzel, amikor a nagyon gyenge első rész után a második, a harmadik és a negyedik epizód sem hozott sok változást, azonban az 1×05 után vagy közben azt mondtam, hogy nincs tovább, ez a sorozat még tanulságos állatorvosi lónak sem elegendő. Egyszerűen semmi nincs benne, ami megtartson, csak pár ócska, erőltetett cliffhanger.

A The A List olyan sorozat, amiből egy író nem tud tanulni, így még ilyen célból sem ajánlanám. Nem vitatom, hogy aki hozzám hasonlóan nem veti meg a guilty pleasure rejtélyes tinidrámákat, azok egy része lehet, hogy rá fog kattanni az átívelős rejtélyre, de nem érzem úgy, hogy azzal annyira kiszolgálnák a nézőket. Igen, idővel kibontakozik a történet, felsejlik valamiféle mitológia, feltárul a múlt, kiderül, hogy miről is van szó, de a válaszokat nem érzem annyira izgalmasnak.

Ráadásul, aki a legvégéig kitart, az komolyabb (vagy legalábbis ideiglenes) lezárás helyett inkább csak egy elég nagy cliffhanger-t kap. És arról még nem tudni, hogy lesz-e második évad.

7 hozzászólás Ne habozz!

cherockee - 2019. 07. 30. 15:16

Nálam közelít az “olyan rossz hogy már jó” kategóriához, a főgonosz gyakorlatilag csak áll és néz, már röhögök ha látom, második rész végére idáig jutottam. Nagyon klisésnek tűnik, kihívás lesz végignézni.

A 8 részig béna tinidráma béna természetfeletti izével, majd a 8. részben stílust vált. Nem tudom javasolni senkinek aki ezt olvassa, az első résztől stabilan rossz a színvonal. Azért nézem végig, hogy nektek ne kelljen! :)

Critica007 - 2019. 08. 31. 16:44

Mivel tegnap este nem tudtam aludni, gondoltam belenézek, hátha elálmosít… ám sajnos inkább feldühített ez a fajta bénaság. Rossz rendezés, rossz operatőri munka, kifejezetten rossz színészi játék, übergagyi “trükkök” és erre jön a borzalmas forgatókönyv. Végignéztem, mert abban bíztam, hogy az írók legalább egy megfelelő csavarral megmagyarázzák, hogy mire fel ez a kreténség, amit látunk, de minden idők legbénább főgonosza mellett, minden idők leggagyibb évadzárását is produkálták. Ritkán érzek olyat, hogy ezt nem kellene folytatni – akár mennyire is nyitott a vége -, de most nagyon.
A szinkron készítőinek és színészeinek hatalmas gratuláció jár, mert nélkülük végig sem tudtam volna nézni. A magyar hangoknak hála néha azt éreztem, hogy színészeket látok a képernyőn (majd átváltottam eredetire és valami eltört legbelül :).
Nem ajánlom senkinek a megtekintését!
U.i.: Vajon hány évesnek kellett volna elképzelnem a szereplőket????

Fulgrim - 2019. 08. 31. 20:48

Az első részt nagy nehezen végig szenvedtem. Valóban elég röhejes.
Nálam sanszosan kasza. Meg cherockee megnézte helyettem is, szóval semmi gond. Nem maradtam le semmiről! :)
Amúgy milyen stílusra vált a 8. résztől?

csigez - 2019. 09. 01. 07:50

Az előzetes alapján elkezdtem tegnap ezt a “csodát”. Már az első rész után az volt a véleményem, hogy ez egy kliséhalmaz bináris szereplőkkel. Van a gonosz főszereplő, aki gonosz, van a rejtélyes srác az erdőből, aki rejtélyes, és ennyivel le lehet rendezni minden szereplő jellemzését. Semmi árnyalás nincs benne, mindenki totál egysíkú.

Engem a misztikus sziget, némi belengetett paranormális téma behúzott, és ledaráltam az egész sorozatot másfél nap alatt. Annyi mindent ki lehetett volna ebből hozni, ha csak egy kicsit is komolyan veszik a dolgot. A legnagyobb baj vele, hogy végig a rejtélyre épít, majd mikor “megmagyarázzák”, akkor csak egy szolid “Ez meg mi a …?” kérdés tör elő.

A lezárása is botrányosan vacak szerintem. A posztból az jön át, hogy ezt már elvileg tavaly ősszel meg lehetett nézni a bbc oldalán. Ott ekkora sikere lett volna, hogy a netflix látott benne potenciált?

A szereplők kora bennem is kérdéseket vetett fel. Főleg miután kiderült az egyik “csavar” a történetben. Na mindegy, ne kövessétek el azt a hibát, mint én, és inkább nézzetek valami mást.

mmonitor - 2019. 09. 06. 17:10

Egy óra alatt ledaráltam a 8 részt úgy, hogy az elsőt végig is néztem, még így is gagyi hogy próbáltam a lényegre koncentrálni.

cherockee - 2019. 09. 06. 17:45

@Fulgrim:

Addig a pontig nagyjából thriller, supernatural jellegű, majd ott behoztak pár kiló technoblablát, és igazából a szerelmi szálakat nagyrészt tompították, lett egy gyorsabb ütemű háttértörténet kifejtés. Nem segített rajta, de tény, érezhető volt.

Az idő megszépít sokmindent, de ez akkora rossz volt, hogy nem volt rá képes. Nem ajánlom én sem,

PishT - 2019. 09. 07. 18:18

Erre még nem vettem rá magam, de így a leírtak alapján Light as a Feather “konkurenciának” szánhatták..(?) :D

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz