login |

Pilot-mustra: Marianne – 1×01

2019. 09. 14. 14:50 - Írta: winnie

11 hozzászólás | kategória: Európa is létezik, kritika, pilot-mustra,

– Hol vannak anyámék?
– Árnyak közt rohadnak. Vacogó fogakkal.

Mi a fene, Stephen King írt egy francia horrorsorozatot? Nyilván nem, de a Netflix pénteki (magyar feliratos) premierjének minden porcikája King-et idézi meg anélkül, hogy bárki is plágiumot kiáltana. És mint ilyen, a horror rajongóinak kimondottan ajánlott. Nem egy kaszabolós sorozatot kell elképzelni, hanem olyat, ami lassan, de biztosan az ember bőre alá kúszik, az Insidious vagy a The Conjuring-féle stílust képviselve.

Én mondjuk egyik nevezett filmnek sem voltam nagy rajongója, szóval ez ne tántorítson el senki, csak ezek jutottak eszembe, de ha azt nézzük, hogy egy óceánparti kisváros a helyszínünk (ami eleve zseniális atmoszférát teremt), egy író a főszereplőnk (akinek látszólag “életre kel” az egyik gonosz főhőse), illetve régi, gyerekkori jóbarátok verődnek össze (még nevük is van: Hajótörött banda) 15 évvel bizonyos események után, akkor tényleg Stephen King kell, hogy legyen a fő hívószó.

MARIANNE – 1×01-1×02 – 7/10

Ha csak az első rész alapján akartam volna ítélni, akkor lehet, hogy léptem volna, mert nem nagyon rántott be, amit láttam. Korrekt volt, de nem több. Viszont tudtam, hogy ahhoz, hogy értelmesen írjak róla, kell a folytatás is, s lám, az 1×02-vel együtt már simán nézőssé vált a Marianne. Remélem, az is marad. (Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy miképp az 1×01 után látni akartam a folytatást, hogy értsem, mire megy ki a játék, az 1×02 után is ez a helyzet, mert még mindig nem veszem biztosra, hogy jól dekódolom-e a dolgokat.)

Na, a sztori: van egy menő, divatos, fiatal, modern csaj horrorírónk, aki úgy dönt, hogy leszámol könyvsorozata főhősével, és 10 év után nyugdíjba küldi őt (megöli). Egy dedikáláson azonban felkeresi igen rossz bőrben lévő gyerekkori barátja, és azt mondja, hogy szülőfalujában elég fura dolgok kezdtek történni, a könyveinek a főgonosza feltűnt a való világban és megszállta az anyját. És azt akarja, hogy az író írja tovább a történetét.

Úgy alakulnak az események, hogy az eleinte szkeptikus író fogja az asszisztensét és hazautazik, ahol amellett, hogy a fura jelenésekkel szembesül, az elfeledett (elnyomott?) múltja is feltárul, és többek között közelebb kerül ahhoz, hogy megértse, honnan is származik az a boszorkány/démon, akinek gonoszságairól írta könyveit, és aki ellen mondhatni regényeinek főhősét találta ki, hogy felvegye ellene a harcot.

A kezdetektől fogva az jöhet le a nézőnek, hogy ez a sorozat is egy múlt titkaiban vájkáló dráma lesz, főleg azok után, hogy a régi baráti társaság is megjelenik és ugyancsak rejtélyes utalgatásokat tesz a múlt eseményeire, amik egy világítótorony környékén történtek, valamint egy fanboy nyomozó is a képbe kerül, hogy egy bűnügy kapcsán vizsgálódjon. Mi pedig addig is takargathatjuk a szemünket és kaparhatunk mindenféle szilárd felületeket, mert a Marianne elég hatásosan veti be a horror eszköztárat.

Hatásvadásznak is lehet nevezni a tipikus hirtelen ijesztgetéseket, jump scare-eket, de szerencsére minden megvan a sorozatban, ami kell a műfajhoz: vér, árnyak közt rejtőző démon, random, “ez meg mi a f* volt”-felvillanások, öncsonkítások és persze meztelen öregemberek is, mert manapság nélkülük végképp nincs horror. És közben persze kínoz minket a kérdés, hogy ki is az a Marianne, és miért történik mindez a főhőssel?

Amellett, hogy az 1×02-ben jó volt látni a hirtelen aktívvá váló főhőst (aki nem az a jólfésült, visszafogott típus, inkább nagypofájú, sok mindent telibesz*rós, az élvezeteket nem megvető fajta), leginkább a hangulat bilincselt le, amit a zene, a kisváros (azok a hajók!), valamint a könyvszerű tálalás hozott, amit eleinte zavarónak találtam, de így, hogy nem csak gimmick-nek használják, hanem az egész sorozatot átlengi, nagyon jól illeszkedik.

Biztos vagyok benne, hogy nem minden horrorrajongó fog rákattanni a Marianne-re, de szerintem a többség el fogja ismerni, hogy mennyire tisztességesen van összerakva. Imponál, hogy mertek eredetinek mondható főhőst teremteni, saját vizuális stílust hozni (a könyvfejezetekre gondolok), és ‘all over the place’-nek lenni, azaz olykor átmenet nélkül ugrálnak az egyik stílusból a másikba.

Számomra legalábbis elég meglepő volt, ahogy az atmoszferikus, horroros hangulatot olykor felváltja esetlen haverkomédia, majd pedig valami piszok jó, nosztalgikus baráti vonal – az 1×02 végét a nagy találkozással nagyon szerettem annak ellenére, hogy semmi horror nem volt benne, csupán iszogatás a parton.

Ahogy írtam, a Marianne eléggé bejött, mármint ha a kezdését dupla pilotként kezelem. Nem azt mondom, hogy sok újdonságot hozott volna, de legalább az ismerős dolgokat eredeti módon tálalta, sajátos hangulatot teremtve. Ja, és ebben a sorozatban leginkább az imponál, hogy létezik. Ezt a műfajt ugyanis sorozat formában nem nagyon szoktuk látni, inkább moziban van jelen (ld. IT). Ha más nem, a The Haunting of Hill House folytatásáig el lehet lenni vele. Már persze, ha a folytatás is hoz hasonlót szintet.

11 hozzászólás Ne habozz!

Enzo - 2019. 09. 14. 16:35

Hát ez a 2.kép már így instant rohadt ijesztő.

clegane - 2019. 09. 14. 16:38

mondjuk nekem így sztori alapján nem az jön le hogy “véletlenül nagyon Stephen Kinges lett”, hanem hogy konkrétan két marokra nyúlja tőle az ötleteket.
ez így kissé antipatikus így látatlanban.

Andaxin - 2019. 09. 14. 16:42

Jó jó,nagyon tetszik,1×03 vége ütős volt…

winnie - 2019. 09. 14. 17:26

clegane: ez a felület, meg afféle marketing pitch – egy íróról szól, amiről king gyakran szokott írni, de ilyen alapon említhetném a carpenter-féle őrület torkábant is. a kisváros ugye bárki lehetne, attól nem lesz king, a baráti dolgok pedig csak az 1×02 végén jöttek elő, és akkor jutottak eszembe, hogy milyen jól passzol a kinges analógiába, de az addig nem volt releváns.

a folytatás nem tudom, hogy milyen lesz, mennyire kinges, de a sztori és a megvalósítás eddig sokkal európaibb annál, hogy sok embert kingre emlékeztessen, nem is vagyok benne biztos, hogy sokaknak eszébe jutna (bár az, hogy a csapatuknak volt neve, elég erős párhuzam, de nem gyerekekről van szó, hanem tinikről, ráadásul ez meg ugye megint csak afféle vonás, ami abszolút nem határozza meg a sztori lényegét).

de majd a végén nyilatkozok, az biztos, hogy ismerős dolgokból is lehet nagyon jót és eredetit készíteni.

clegane - 2019. 09. 14. 18:06

hát, de eleve már ez, hogy leszámol az író egy sorozattal ami aztán életre kel, kábé ugyanaz, mint a Halálos árnyék című King regény.

amúgy az Őrület torkában egyértelműen és bevallottan tele van Stephen King utalással.

winnie - 2019. 09. 14. 19:00

igen, de ennek a halálos árnyékhoz semmi köze nincs, négy-öt másik SK-sztori eszembe juthat (némely múltas sztori vagy akár a tortúra),mert azokkal több a kapocs, de az nagyon más – az első részek alapján. az író és hőse kapocs stimmel, de teljesen más a mikéntje, a mögötte lévő elv, meg a mechanika, hogy úgy mondjam. és ugye egy közös pontja a jóbarátokkal is van.

de akárhogy is, ez a felszín, aminek nincs köze a végeredményhez, ahhoz, hogy jó vagy nem. ha szuper a végeredmény, akkor felőlem hasonlítson. ha pedig a kiindulás hasonló, de minden más saját, akkor az meg végképp teljesen whatever kategória, túl sok mindent lehetne visszafejteni úgy, hogy valami másra hajazzon.

clegane - 2019. 09. 14. 19:09

na, jól van, lehet belenézek.

winnie - 2019. 09. 14. 19:33

ez nem jó, mert ha nem tetszik, akkor majd rám fogod:) ha alapból érdekelne, akkor tedd. viszont, ha csekkolod, kíváncsi leszek, hogy látsz-e benne SK-t, illetve ha igen, akkor mennyit.

clegane - 2019. 09. 14. 20:00

nem azt fogom rád ha nem tetszik, hanem hogy egyáltalán belenéztem :D ez bizony az ajánló sara!!
ami amúgy tök jó, szóval csak így tovább :)

dukyka - 2019. 09. 14. 20:50

Nem volt rossz, de az évad első fele többet ígért, mint amit végül kihoztak belőle. Horrorban is gyengült a végére.

Nekem egyáltalán nem volt Kinges.

Pogacsa - 2019. 09. 19. 00:48

Szerintem zseniális volt elejétől a végéig, mindent elmagyaráztak, jó sok ijesztgetés volt benne, kellő mennyiségű misztikum, érdekes és jól megírt karakterek. Pár évente van egy-egy jó sorozat, ami velem marad, legutóbbi az Altered Carbon volt, most a Marianne.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz