login |

Pilot-mustra: Temple – 1×01

2019. 09. 16. 21:30 - Írta: winnie

10 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika, pilot-mustra,

Fene érdekesek voltak a pénteki teljes évados premierek, a Marianne, az Unbelievable, az Undone vagy éppen a Temple (és akkor még a Top Boy-t nem láttam), látszott, hogy az új hullámos sorozatokat képviselték. Egész egyszerűen arról van szó, hogy a pilotjuk alapján nem nagyon lehetett megtudni róluk sokat, sem a történetükről, sem pedig a minőségükről. Naná, ezek már szakítanak a hagyományos modellel, mindegyiknél kell az a 2-3 epizód, hogy az ember rájuk érezzen vagy felelősen döntve kaszáljon.

Szóval, miképp az említettekről, úgy az angol Sky One-os (itthon az HBO GO-n bemutatott) Temple-ről is három rész után írok, ami után azért már látszik, hogy mi is ez a sorozat, viszont épp ezért némiképp itt is ellent fognak mondani a dicsérő szavaim a kezdés számszerű értékelésének. De persze szokás szerint azt javaslom, hogy a pertízes számra vessünk fittyet, én a sorokban (vagy azok között) keresném az igazságot. Ha ugyan van ott.

TEMPLE – 1×01 – 6/10
TEMPLE – 1×02 – 6,5/10
TEMPLE – 1×03 – 7/10

Kezdjük azzal, hogy a Temple egy norvég sorozat, a Valkyrien feldolgozása, illetve az alapján készült. És hangulatát tekintve elég fura szerzet, hiszen alapvetően egy high concept thrillerről van szó, amibe (olykor elég váratlan és kilógó módon) azért humort is csempésznek, de összességében egy emberi, nagyon romantikus történetről van szó.

A főhősünk egy sebész, aki egy (szó szerint) föld alatti klinikát visz, ahol nyilván mindenféle kétes arcokat hoz rendbe. Illetve… mindezt csak sejtjük, sőt, ha akarom, ez akár spoilernek is tekinthető, ugyanis a széria elég furán építkezik, a közepén kezdi el mesélni a történetet, elénk pakol sok mindent, hogy aztán múltbéli jelenetekkel alapozza meg azokat, nem egyszer a prekoncepcióinkra alapozva okozva így meglepetéseket.

Konkrétan a sorozat azzal kezd, hogy egy orvos műszereket lop a kórházából, majd pedig látunk egy bűnözőt, ahogy a társait cserben hagyva golyót kap – és pár perc múlva egy fura figura telefonjának köszönhetően a lőtt sebes áldozat már a Temple Street metróállomás egyik járata végén kialakított teremben fekszik a műtőasztalon. Mi pedig csak nézünk, hogy akkor most mi van? (Később persze mindhárom szereplő múltját és jelenét megismerjük, az egyik egy feleségét elveszítőt orvos, a másik egy prepper (amolyan ítéletnapra készülő megszállott), a harmadik pedig egy piti bűnöző.)

Hamar kiderül, hogy a klinika nem csak az orvos jólelkűsége miatt üzemel, hanem hátsó szándékai is vannak, és mondanom sem kell, hogy mi pont azon a ponton kapcsolódunk bele a sztoriba, amikor a rendes, derék ember, aki kényszerűségből tesz valamit, amivel a törvény rossz oldalára, majd pedig ahogy ki akar mászni a galibából, az evickélésével csak egyre nagyobb és nagyobb bajba kerül – ezek az alapfelállások mindig bejönnek nekem, ld. Good Girls, Chance vagy Complications.

Ja, még mielőtt: nem valami The Mob Doctor-os epizodikus szériára kell számítani heti betegekkel. Nyilván olykor érkeznek páciensek, de a középpontban mindvégig az orvosnak a céljai vannak, valamint az, hogy miképp tudja megőrizni az egyre nehezebb körülmények között (szorul ugyanis a hurok körülötte) munkájának titkát.

Hirtelen azt akartam írni, hogy egy baja van a Temple-nek, hogy nagyon egyenetlen, holott pont az ellenkezője igaz rám, nagyon is egyenletes – egyenletesen visszafogott. Nincs túltolva, olykor lassan hömpölyögnek a jelenetek, melyeknek nem egyszer erős érzelmi csúcspontjuk van (ld. az éttermi beszélgetés), amikor pedig véletlenül felpörögne egy jelenet, akkor meg folyton meghökkentő, abszurd módon vetnek véget neki (ld. Lee a zsebkendővel, vagy a cső megfejelése).

És szerintem ez a stílus meg fogja nehezíteni egyesek (sokak?) műélvezetét. Hiába süt a sorozatból az igényesség, hiába piszok meggyőző Mark Strong, türelem kell hozzá. És ahhoz is, hogy az elviseljük, hogy az 1×01 cliffhangerjét a következő, sőt, valamennyire a 3. rész végén is elsüssék.

Alakul ugyan a történet, keveredik a kaki, amiből nem lesz egyszerű kimászni (előttem a Headhunters című alapfilm egyik klasszikus jelenete), de én valahogy folyamatosan azt vártam, hogy a következő percekben történni fog valami jelentős, és semmi ilyesmire nem került sor, a Temple folytatta a szép lassú építkezést. Ami közben éreztem, hogy egyre inkább magába szív. De nagyon remélem, hogy a hosszú építkezést nem egy 10 perces csúcspont fogja csak követni.

10 hozzászólás Ne habozz!

cash40 - 2019. 09. 17. 11:02

mar az hbo-n sem ertettem a vigjatek besorolast, es te is azt irod hogy “humort is csempésztek bele”. komolyan: hol? en vegigneztem, szerintem marha jo, de abszolut nem vigjatek egy kicsit sem.

winnie - 2019. 09. 17. 11:35

semmiképp sem vígjáték, de simán van benne baljós humor. írtam 2 példát, én például hangosan röhögtem a kloroformos jelenetnél, ahogy daniel mays suta módon ott állt, majd a kérdésre összenéztek:)

egyes kínos szituációk abszolút viccesek a maguk sötét tónusú módján, de elég például a zsaruk első párbeszédére gondolni vagy a “what i’m capable of”-fickóra (fenyegető volt, de mégiscsak vicces valamilyen szinte), vagy arra, hogy mondjuk miképp prezentálták magukat először együtt a “rosszfiúk”

– Are you alone, by any chance?
– Am I alone?
– In the house.
– I am, yeah. Why?
– Because we’d like to come in and have a little chat with you, and we don’t really want anybody about while we do.
– Well, why not?
– Because there might be a bit of screaming involved.
– What are you doing?
– A bit of screaming.

kulup - 2019. 09. 17. 11:36

Két rész után egész jó. A vígjáték valami elírás lehet.

winnie - 2019. 09. 17. 11:40

azért gyorsan rákerestem, hogy nem én vagyok-e totál eltévedve, de nem. google, pár idézet más írásokból, illetve interjúkból:

” The result is an unusual mix of emotional darkness with black humour.”

“This adds to a lot of the dark humour of the show,”

a producer szerint: ” while the original series had some dark humour in it, Mark’s humour really comes out in ‘Temple'”

kulup - 2019. 09. 19. 13:18

Tényleg elég sok a fekete humor, most már látszik.

SPOILER
nagyon röhögtem amikor a vesével bénázott

FrankLuck - 2019. 09. 21. 16:19

Kivételesen azt érzem, hogy hiba volt elolvasnom az egész kritikát, mert fél óránál tartok és unatkozom (és nem tudom, hogy kevesebb előtudással jobban lekötne-e – nagy valószínűséggel nem). A második részbe még bele fogok nézni, hátha.

winnie - 2019. 09. 21. 16:33

én kritika nélkül is így tettem:) amellett, hogy írom, hogy elég lassú, ráadásul a múltat is mutogatja, ami végképp nem sztorivezérelt. szerintem az sokat segít a kritikában, hogy nem nagyon világos az első, de még talán az első két rész után sem, hogy ez mi akar lenni. az embert inkább az fogja fellelkesíteni, hogy látja, mire is mehet ki a játék. csak az első rész után nem nagyon lesz fogalma.

FrankLuck - 2019. 09. 25. 20:02

Na jó, de azért ez így veszélyes, engem elég nehéz megtartani ezzel a szerkezettel, általában 10-20 percen belül döntök (nyilván nem én vagyok az egyetlen sorozatnéző a világon, de gondolom mások is vannak ezzel így).
A második rész sokkal jobban bejött, lekötött, bár az igaz, hogy továbbra sem tiszta, hogy merre tovább. A harmadik rész dönt, azért a növekvő osztályzat miatt bizakodó vagyok.

Marcipáncica - 2019. 10. 17. 01:03

Na én most vagyok túl az utolsó részen. Szerintem ne adjátok föl, részről-részre jobb lesz, a legvége pedig…!! Na innen lesz jó folytatni, simán nézném már most.

freestyle82 - 2019. 11. 16. 23:09

Milyen turelemrol beszeltek?:) Minden percet elveztem eddig. (6 reszen vagyok tul, tehat van meg ketto az evadbol)

Minden szempontbol nagyon bejovos ez a sorozat.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz