login |

Pilot-mustra: Prodigal Son – 1×01

2019. 09. 26. 21:50 - Írta: winnie

7 hozzászólás | kategória: 2019/20, kritika, pilot-mustra,

(A másik pilotkritikánk itt olvasható.) Kezdem azzal, hogy nagyon bejött a FOX új, sorozatgyilkosos, profilozós drámája. De nem azért, amiért a krimik általában bejönnek, a rejtélyek, a megválaszolandó kérdések vagy a logikázás miatt, hanem egyszerűen, mert nagyon szórakoztató volt a maga éjsötét módján. És nem csak élvezetes, hanem konkrétan vicces is. WTF?

A Prodigal Son nagyon gyorsan leírható a “sorozatgyilkos az apám“-felállással, és nyilván be lehet dobni a rácsok mögül a nyomozásokba segítő és mindent manipuláló Hannibal Lecter nevét is, de én inkább visszautalnék a francia La Mante-ra, amiről pár hete írtam kritikát, és ami pont ugyanezt a másolós, copycat sztorit hozza, csak éppen nem epizodikus formában, hanem átívelősen, egy 6 részes szezonként prezentálva.

PRODIGAL SON – 1×01 – 8/10

Tudom, bedobtam pár sokak számára nem túl szerencsés hívószót, mint a krimi és az epizodikus, de nem kell megijedni, mert egyrészt a Prodigal Son kapcsán mondjuk a House-t kell elképzelni (másféle a sorozat, de a főhőse elég különleges, és a széria elég egyedi módon prezentálja a lerágott csont műfajt), másrészt pedig a sorozat sokkal több (lehet) annál, mint egy-egy bűnügy kinyomozása minden héten.

Szóval a Prodigal Son főhőse egy fiatal, profilalkotással foglalkozó FBI-ügynök, akit kirúgnak az állásából némi túlkapás miatt, majd visszatér szülővárosába, ahol összefut egyik rendőrbarátjával, aki meginvitálja egy nyomozásra konzultálni. Teszi mindezt némi hátsó szándékkal, mert később kiderül, hogy a tettes egy híres sorozatgyilkos munkáját másolja és már a harmadik áldozatánál tart. Ja, és az a sorozatgyilkos egy bizonyos Sebész, azaz The Surgeon. Aki a hősünk jó ideje börtönben ülő apja.

Szóval a lényeg az, hogy van egy iszonyat módon elcseszett, PTSD-s főhősünk, Malcolm, akinek fel sem sorolom a tikkjeit, jobb felfedezni azokat. Malcolm barátunk még gyerek volt, amikor az apját lecsukták és legalább 23 gyilkosságot vertek rá. A srác jó ideig (egyedüliként) látogatta az apját a börtönben, azonban 10 évvel ezelőtt abbahagyta mindezt, és ott kapcsolódunk be a sztoriba, hogy a másolós gyilkos miatt ismét beszélni kényszerül vele.

Nem mondom, hogy eddig nem kötött le a sorozat, de már a flashback-ek során (eléggé megalapozzák a gyerek Malcolm-ot) is nagyon izgalmas karakternek tűnt a sorozatgyilkos apa, de a jelenben főleg az. És nem csak azért, mert Michael Sheen rém szórakoztató ebben az elég statikus szerepben, hanem mert rögtön tódulnak a kérdések a fejünkben, hogy mennyire van meg a fiában az a hajlam, ami az apjában vagy hogy ki manipulál kit céljai elérése érdekében.

We’re the same.

Az biztos, hogy mindkettejüknek szüksége van valamilyen szinte a másikra – az apának talán jobban, hiszen elég rég látta a fiát (a fiú egyelőre még nem biztos benne, hogy vissza fog járni hannibal-i segítségért), és ezért mindent megtenne. Nem véletlen, hogy gyerekként is tanítgatta a fiát. No nem gyilkolni, de az apa-gyermeke kapcsolat nem mindennapi, és ennek köszönhetően nem nagyon lehet tudni, hogy mi jár a felnőtt Malcolm fejében konkrétan és öntudatán kívül – nem véletlenül alszik fogvédővel és az ágyhoz láncolva.

Mindenképp imponáló volt, ahogy vizuálisan sem hagyták lógva a sorozatot. A flashback-es villanások mondjuk nem voltak a szívem csücskei, de kellőképpen felkavaróvá tették a pilot egyes pillanatait, hangulati elemként működtek. A pilotban nem “ki a tettes?”-rejtélyt kapunk, hanem “hogy kapjuk el?”-t, azonban még a nyomozás kapcsán is bejött, hogy megmutatták, hogy a profilalkotó sem mindenható. (Nem tudom, hogy a Criminal Minds-ban mennyire fordul elő tévedés, de ezeknél a sorozatoknál mindig zavar, hogy egy feltételes, gyakoriságokra és szokásokra alapozó profilt annyira készpénznek vesznek, hogy más lehetőség fel sem merül.)

It’s so much fun to talk shop.

De nem csak a két főszereplő, a különös hangvétel, a vizuális stílus, illetve a főszereplők egymásra utaltsága számít erős vonalnak a Prodigal Son-ban, hanem még a párbeszédek is élvezetesen  vannak megírva. Mondom, leginkább a “szórakoztató” jelzővel dobnám meg a pilotot, így kell egy nyomozós sorozatot izgalmassá tenni, az unalmasabb, procedurális részeket feldobni (itt tényleg minden jelenetet próbáltak úgy megírni, hogy szórakoztató legyen, még a holttest-vizsgálatot és a kikérdezést is), valamint egy rész alatt eladni még a mellékkaraktereket is.

Mellékfigurák ugyanis vannak bőven, de szinte mindenkit, a többi nyomozót, a halottkémet, no meg anyut is elég jól sikerült eladni – talán csak a tesó nem volt annyira szuper. (A családtagok bevonása és saját sztorival való ellátása egyértelműen utal a velük kapcsolatos tervekre és nagyobb átívelésre, kíváncsi vagyok, hogy mire megy ki majd a játék velük.)

I gotta give them a hand.

Nagyon bejött ez a kezdés, és mint írtam nem a bűnügyi, hanem inkább a pszichológiai aspektusa, no meg az egész sorozat… groteszksége. Kicsit fura érzés volt, hogy a már említett La Mante-ból több motívum is megtalálható volt itt (mibe fogadunk, hogy idővel megszökik A Sebész? – csak az a kérdés, hogy egy részt vagy egy szezont áldoznak az elkapására), de belefért. Az meg elég beszédes volt, hogy többet röhögtem a sorozaton, mint a Bob Hearts Abishola-n, ami a hétfőn újonc komédia volt.

Nem hiszem, hogy mindenkinek a kenyere lesz a sorozat, más kritikát nem nagyon olvastam, de azt látom, hogy eléggé szórnak a vélemények. De abban biztos vagyok, hogy itthon az elborultabb stílusa miatt a népszerűbb idei országos újoncok közé fog tartozni, szóval mindenképp bepróbálós. Maximum az első rész után kukázza az embert, ha nagyon nem az ő zsánere, vagy az elmebajnokság nem kompenzálja számára a heti ügyeket.

7 hozzászólás Ne habozz!

speranza - 2019. 09. 26. 22:49

Ebbe biztosan belenézek majd, és még csak nem is azért, mert imádom a krimiket, hanem Michael Sheen miatt. Láttam már vérfarkasként, vámpírként, válófélben lévő rockerként, szexkutatóként… és mindig hiteles tudott lenni, amellett, hogy néha nagyon vicces volt. :D Sorozatgyilkosként még nem láttam, de ezek után nagyon szeretném! :D

chris.london - 2019. 09. 26. 23:00

Maga a pilot nem rossz, de nekem a kovetkezo reszek elozetese adta el igazan.

Kiss53 - 2019. 09. 27. 05:57

Mindenképpen nézős.

FP Jones - 2019. 09. 27. 09:32

első rész eléggé megvett. csak maradjon ez a színvonal

lalakov - 2019. 09. 27. 16:10

Bár a főszereplő baromira nem szimpatikus, eddig tetszik.

idarpidi - 2019. 09. 28. 13:25

Húúú, ez jó volt. Michael Sheen-t nagyon bírom a Masters of Sex óta. De a The Good Fight-ba is nagyot alakít.

winnie - 2019. 10. 05. 21:41

1×02: 6/10. Vicces belegondolni, hogy a Prodigal Son végülis egy olyan külsős nyomozós sorozat a felszínen, ahol a külsős egy nyomozó (profilalkotó), akinek egy másik külsős segít be a sorozatgyilkos apja személyében. De hiába “egyszerű” krimi az alap, a Prodigal Son nálam azért működik, mert több szinten is képes felkavaró lenni.

Ezúttal egy négyes gyilkosság volt, aminél nem a rejtély volt a lényeg, hanem inkább annak részletei, illetve kifuttatása volt erős, valamint persze a személyes szálak, melyek elég erőteljesen mélyítik a mitológiát és több kérdést vetnek fel. Ahogy azt sejteni lehetett, még bőven vannak dolgok a(z ezúttal szerintem erőltetetten behozott (ez mindig így lesz, el kell fogadni)) sorozatgyilkos apu tarsolyában, mint ahogy abban is biztos vagyok, hogy nemsokára erre az elcseszett családra fog vetülni a fókusz. Kérdés, hogy mennyi felvezetés után.

Verdikt: bár ez a rész kevésbé indított be, természetesen maradok, tetszik a sorozat, a legtöbb alkotóeleme működik.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz