login |

Pilot-mustra: All Rise – 1×01

2019. 09. 28. 11:45 - Írta: winnie

3 hozzászólás | kategória: 2019/20, kritika, pilot-mustra,

(A másik pilotkritikánk itt olvasható.) Hirtelen nem tudom, hogy mi a megfelelő magyar kifejezés a “That escalated quickly“-re, de ez jutott eszembe az All Rise első pár percét nézve. Ember nem fogja kitalálni a felvezetés után, hogy mi történik. Aztán a folytatásban már elő sem kerül a téma, de a készítők annyit elérhettek vele, hogy a szundikáló Magnum-rajongó felkapja a fejét.

A hétfői újoncok között két jogi dráma volt, és bár lehet, hogy a CBS sorozata igényesebb vagy modernebb, vagy relevánsabb (ez az NBC-s), de hogy számomra az érdektelenebb is volt, az biztos. Kezdetben úgy álltam hozzá, hogy egy jogi dráma főszereplőjének egy bírót megtenni érdekes ötlet, hoz némi változatosságot (a Judging Amy már elég rég véget ért), de most mégis inkább azt mondanám, hogy kérem vissza az ügyvédeket. A bírók maradjanak vendégszereplőnek.

ALL RISE – 1×01 – 3/10

Szóval a főhős egy frissen kinevezett bíró, akinek meg kell állnia a helyét a nemrég még kollégaként kezelt ügyészekkel, ellenfélként kezelt ügyvédekkel szemben, no meg persze az öregmotoros bírók körében is. Ami nem egyszerű. Nyilván ennek egyik módja a munkájának minősége lesz. De vajon mi alapján “mérik” egy bíró teljesítményét?

És így jön a képbe a jogi dráma, ugyanis már a pilot is a klasszikus sablont követi, miszerint van egy nagyobb ügy, amit a bíró tárgyal – és van egy kisebb (és viccesebb) másik ügy, amiben az ügyész (és a vele flörtölgető jegyzőkönyv-vezető) munkáját nézhetjük. Az, hogy mi az ügy, teljesen lényegtelen, nem számít, hogy ki bűnös vagy ki ártatlan, az eset alapja vagy végkimenetele inkább fillertartalom, amivel összefüggésben lehet poénkodni, vagy kritikát megfogalmazni, illetve üzenni a nézőnek.

Nem, ezt nagyon nem nekem találták ki – cserébe nem akarok senkit lebeszélni róla, mert meg lehet találni azt benne, ami esetleg szerethet. Az All Rise ugyanis, ami akar lenni, azt jól csinálja, az már egyéni szoc. problem, hogy ez engem az nem köt le. Egyszerűen abban nem látom a plánét, hogy egy bíró az ügyekben a szívét vagy elveit követve “helyesen” dönt. Ez így túl jólfésült. Igen, volt már most is dilemma, és nem 100%-os lett a hepiend, de ennél jóval több ellentmondás és kétesség kéne a sorozatba.

Egy random jogi drámához képest az All Rise az esetek vonatkozásában rém érdektelen volt (és a bírói értékeléseknek köszönhetően túl sok tanmesére, moralizálásra ad lehetőséget, amiknek ha elszúrják az arányát, akkor menekülőre foghatja a néző…), és bár vannak jópofa karakterek benne, pont Wilson Bethel, a főhős mellett kiemelt ügyész karaktere nem jött be. Nagyon nem. Egy pillanatig sem keltette fel a figyelmem, és az, hogy a végén még átívelést is kapott (amit talán cliffnek szántak), végképp elvette a kedvem.

Cserébe a kirendelt védőt alakító Jessica Camacho kapcsán azt mondanám kis túlzással, hogy egy róla szóló sorozatot inkább néznék. Nem aduász a a karakter, nem is akkora jogi tudor, de valahogy a szeleburdisága és a törvényszolgával való kapcsolata, összedolgozása az egyik fénypontja volt a kezdésnek. (A másik a bírónak és az új asszisztensének a humoros dinamikája.)

Épp ezért mondhatom, hogy ha számomra valami eladhatja még a sorozatot, akkor az tényleg a karakterek munkakapcsolata. De egy jogi drámát nem fognak alárendelni a (jobb híján így utalok rá) “szappannak”, márpedig ha már a pilotban sem nyűgöztek le az ügyekkel és azzal, ahogy a bíró hozzájuk áll, akkor nagyon nehéz lesz a padlóról felkelnie a sorozatnak. Még egyszer hangsúlyozom: számomra. Mert én nem ilyen nézői élményt keresek.

ui: a pilotról tudat alatt is ítélkeztem, mert alig sikerült képet lőni róla. Sokszor 20-30-at is lövök, de itt egyszerűen alig volt olyan snitt, ami megihletett volna. Már így is duplázni kényszerültem Simone Missick nézését.

3 hozzászólás Ne habozz!

Mom - 2019. 09. 28. 20:04

“Hamar elfajult”
Hátha még mindig ezen töröd a fejed, segítek :D :D

winnie - 2019. 09. 28. 20:48

á, az kifejezetten jó:)

winnie - 2019. 10. 01. 18:43

1×02: 3/10. Ami jó volt a pilotban, az most is jó, de ez így túl kiszámítható, hogy az ügyeket a bíró sikálja el, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon. A jogi drámától nem ilyen igazságtevésre vágyom, meg tanulságok leszűrésére, és arra, hogy tudjam, a bíró mindent elfésül, hanem érvek ütköztetésére, dilemmákra és kemény döntések meghozására. Ez nekem túl kumbájjá.  És még mindig jobban érdekelne egy sorozat az ügyvédnővel. (A mellékfigurák jópofák továbbra is, de az ügyész…, már csak miatta is kaszálnám, hiába haver, esetleg későbbi romantikus szál.)

Verdikt: hiába végeznek a résztvevők tisztességes munkát, és tudnám ajánlani a sorozatot ez alapján, egyszerűen itt a koncepció nem köt le. Még akkor sem kötne, ha érdekesebbek lennének az ügyek vagy a karakterek. Azt hittem, izgalmas lesz a bírói megközelítés, de nem. Felejtős. (Az Uhura-jelenet cserébe viszont nagyon jó volt, ennyi pont elég annak átadásához, hogy mit számít egy sorozatkarakter egy fiatalnak – és itt akár az All Rise főhősére is gondolhatnánk,)

(Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy teljesen össze voltam zavarodva a rész alatt, mert a vádlott apját múlt héten láttam bukott korrupt bíróként, és totál azt hittem, hogy ebben a pilotban volt, így nem tudtam hova tenni. De utánanéztem, és kiderült, hogy a For The People-darám során futottam bele. Időbe telt, és addig más síkon értelmeztem a sztorit.)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz