login |

Pilot-mustra: Mixed-ish – 1×01

2019. 10. 01. 18:20 - Írta: winnie

3 hozzászólás | kategória: 2019/20, kritika, pilot-mustra,

How did you ever survived your childhood?

Lehet, hogy nem volt olyan jó ötlet a nem black-ish-nézők számára a jelenbéli black-ish-famíliával indítani, egyrészt az “ezek meg kik?”-kérdéseket megelőzendő, másrészt, hogy ne nagyon asszociáljon egy nemnézős sorozatra az ember, de végülis érthető a dolog, az is, ha megelégszik az ABC új sorozata esetében, ha a 6. évados veterán közönségét megszerzi. Még akkor is, ha a Mixed-ish eléggé másmilyen, abszolút önálló sorozat. Még.

Ezt persze úgy kell érteni, hogy úgy viszonyul az anyasorozathoz, mint a Young Sheldon a The Big Bang Theory-hez, legalábbis olyan szempontból, hogy a főhős felnőtt énje (aki ott Sheldon, az itt Rainbow) narrálja végig ezt a komédiát. De tényleg végig, mondhatni a Mixed-ish kőkeményen agyonnarrált alkotás. Ami nem feltétlenül negatívum, inkább csak ténymegállapítás.

MIXED-ISH – 1×01 – 6,5/10

A jelen orvosanyukája a 80-as években elég érdekes gyerekkorral rendelkezett. És nem csak azért, mert egy kvázi szektában nőtt föl, amit egy rendőri rajtaütés vert szét, hanem azért is, mert ezt követően a családjával (szüleivel és két testvérével) szembesülnie kellett a való világgal. Ez pedig elég nagy sokk számára, hiszen saját kis közössége elég belterjes volt, arról nem is beszélve, hogy itt kellett először szembenéznie azzal, hogy más, mint a többiek: kevert rasszú.

So, since my parents were one of the first mixed marriages,  me, Johan, and Santamonica were basically the beta testers for biraciality.

És ugye az első feladat számára (és tesói számára) az iskola elkezdése volt (a szüleinek pedig ugyancsak elég botladozva pénzkereseti lehetőségeknek kell utánanéznie), ahol sem a fehérek, sem a feketék klikkjéhez nem tudtak sodródni, így kezdetben úgy tűnt, hogy elég nagy kihívást fog jelenteni számukra mindez. Család: pipa, munkahely: pipa, iskola: pipa. Mixed-ish a műfaj. És a stílus meg a humor is.

I heard there’s a commune near Waco.

Mondhatnám, hogy semmi extra nem volt a kezdés, és lehet, hogy nem is hazudnék, de ez a pozitív előjelű semmi extrát fedi le, és szerencsére a nosztalgiafaktor nagyon erősen felhúzta számomra az egészet. Nem feltétlenül azért, mert nem csak a narrálást használták agyon benne, hanem a nyolcvanas évekbeli popzenés aláfestéseket. Ami szintén pozitívum a szememben, de félek, hogy ez csak mézesmadzag a folytatást illetően.

A humor nyilván nem hasfogós, de abszolút szellemes és az egész sorozat jópofa, szinte friss fuvallatnak éreztem annak ellenére, hogy semmi forradalmian új nincs benne, egyszerűen csak elég jól eltalálták az összetevőket: 80-as évek, kulturális különbséget és a többi.

– Paul is like a son to me.
– He is your son.
– And I love him like one.

Akiken persze minden múlik, azok a karakterek, és azt kell mondjam, hogy a gyerekek eddig eladták számomra a sorozatot. Elég jó a főhős, a fiútesónak is voltak remek pillanatai, de a prímet a legkisebb lány vitte – naná, a Young Sheldon-nak is Misty az MVP-je. Gary Cole nyilván különszám magában dúsgazdag nagypapaként, és a nagynéni is igazi jelenség volt.

We’re definitely not gonna let this idiot box contaminate us with the worst of America… CBS.

A szülők bár szimpatikusak, de mindenféleképp sótlanabbak a többiekhez képest. Ami érthető, mert ők a komolyabb témákat képviselik majd. Na meg persze az érzelmi oldalt. A kérdés az lesz, hogy amikor jobban kinyílik a világ és nem csak az állandó szereplőkre fog épülni minden, akkor sikerül-e használható mellékkarakterekkel kitölteni a sorozatot?

3 hozzászólás Ne habozz!

winnie - 2019. 10. 02. 13:59

1×02: 7/10. Nem tudok túl sokat írni azon kívül, hogy pont azokat a húrokat pengette meg szinte minden szálon, amik nálam nagyon működnek. Remekül adja át a 80-as évekbeli hozzéállást, és miközben keményebb témákat is feszeget (ld. munkahely vagy az apa érzelmi állapota), egy percig nem lesz papoló vagy drámázós, végig szuperaranyos.

Az elején azt hitem, hogy a pause-okat túl fogják tolni, de végül visszavettek belőle, és az is kellemes meglepetés volt, hogy az Ally McBeal-szerű fantáziajelenetes megoldást is bevetették. Verdikt: nagyon szerettem, mindenképp maradok, maradjon ennyire feelgood.

Ja, két dolog a végére: 1.) Run DMC. 2.) Tika Sumpter haja – a fodrászok imádhatják ezt a melót.

FrankLuck - 2019. 10. 02. 20:02

Nah, az én gondolatom is a ‘pozitív előjelű semmi extra’ volt. Komolyan, semmi rosszat nem tudok róla mondani, jól volt összerakva, jók a szereplők, a humor nem hasfalszaggató, de mosolygós, egy olyan sitcom (az újak közül), amit tényleg tudok ajánlani, mert hiszem, hogy sokan szeretnék.
Ennek ellenére szinte biztos vagyok benne, hogy ez nem az én sorozatom lesz, nekem túl családbarát/visszafogott/tudomisén. A második résznél még ott leszek, aztán meglátjuk – itt kasza esetén a hiba inkább bennem van/lesz.

jessm - 2019. 10. 05. 22:22

Nekem nagyon bejött a 2 rész.
Az anyasorozat 2-3 részébe belenéztem emiatt a sori miatt , a szülők jók, de a gyerekek idegesítőek és a nagyszülők is idegesítőek (hiába Laurence Fishburnee játssza az egyiket) , meg az egyéb megjelenő családtagok sem voltak meggyőzőek.

Itt viszont eddig mindenki tetszik, a szülök jó fejek és meg van a kémia köztük, a gyerekek is aranyosak, a nagynéni is volt egy két jó pillanata és a nagypapa is szórakoztató . A narrálás is szórakoztató,és volt egy-két hely ahol jól jött a magyarázat.
A humora is aranyos, kicsit még jobb is meint a másiknak.
A zenék is rengeteg pluszt adnak a sorozathoz.

Én biztos maradok.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz