login |

Pilot-mustra: Perfect Harmony – 1×01

2019. 10. 02. 17:20 - Írta: winnie

9 hozzászólás | kategória: 2019/20, kritika, pilot-mustra,

Vannak azok a sorozatok, amikről az ember azért nem akar kritikát véleményt írni, mert nem tud. Vagy nem akar. Mert nézni akarja inkább, nem pedig megindokolni, hogy miért tetszett neki annyira. Mert tetszett. Mert élveztem. És kész.

Az NBC új komédiája, a Perfect Harmony ilyen. Az elejétől a végéig nagyon aranyos, két remek főszereplővel, remek ötletekkel (a filmcímek!), a szuper feelgood finálé pedig végképp elfeledtetett velem minden kifogást. Ha ugyan volt. De nem hiszem, hogy volt. Bár nem tudhatom, mert elfelejtettem. Megyek, és megnézem még egyszer a kezdést, hátha most nem felejtem el.

PERFECT HARMONY – 1×01 – 7,5/10

Azért abból, hogy messze nem ez a legjobban fogadott újonc komédia, és hogy kommentben olvastam az enyémmel gyökeresen ellentétes véleményt, arra a következtetésre jutottam, hogy közel sem fog mindenkinek be a sorozat. Persze felmerült bennem a kérdés, hogy miért nem jön be valakinek olyasmi, ami ennyire szórakoztató?

Oké, csak viccelek, nyilván mindig is szubjektív lesz a dolog. De azért Bradley Whitford mufurc főhőse csak vicces, nem? Akárcsak a The Unicorn főszereplője, ő is feleségét gyászolja, és hogyhogynem, betéved egy templomba, ahol épp egy kórus gyakorol, és mivel anno zenetanár volt az egyetemen, ezért gyorsan helyére is teszi a tagokat pokróc módon. Azok pedig rádöbbennek, hogy ha egy hozzáértő nyúlna hozzájuk, akkor jobbak is lehetnének. Azonban Arthur-nak nem fűlik a foga ilyesmihez. Indulhat a meggyőzés?

Nem ez az első, de nem is a második országos újonc az elmúlt napokban, ahol egy vonakodó főhőst egy pilot alatt meggyőznek arról, hogy olyasmit tegyen, amit nem akar, de itt az érzelmeire apelláltak, ráadásul egy jól felskiccelt szállal, szóval nem volt gond. Főleg, hogy az egész sztori expressz módon már a rész végére egy kórus-versenyperformanszban csúcsosodott ki (mert a csúcspont jó, értem?!), szállítva a feelgood életérzést.  Igen, rohanós volt és kicsit muszájnak tűnt a dolog, de nagyon működött, zseniális volt, beleborzongtam, így elnézem.

Na de akkor hogy lesz ebből sorozat, ha már most minden meg van oldva a kórussal? Majd kiderül, de nagyon abba az irányba mutatnak a dolgok, hogy a kórusozás csak afféle melléktevékenység lesz, ernyő, ami összefogja a karaktereket, a fő vonal a főhős beilleszkedése, “megjavítása”, valamint a többiek magánélete lesz, hiszen bőven van mindenkinek ügyesbajos dolga civilben is.

Csak ismételni tudom magam, nagyon tetszett a start, és nem annyira jeleneteket vagy a humort értem ezalatt, hanem az érzést, ami átjárt a játékidő 20 perce során. Amihez piszok sokat hozzátettek a karakterek. Működtek a kisebb figurák is (köztük a Banshee-s vadállat, aki most joviális hősszerelmes), és nagyon működött a főhős is. Anna Camp-pel pedig túlságosan elfogult vagyok, ő neki a derűs jelenléte alapból egy hatalmas plusz.

Ja, és persze mivel kórusos a sorozat, ezért énekelnek is benne. Általában közösen, olykor egyedül, szóval aki fázik az ilyesmitől, annak lehet, hogy Bradley Whitford sem fogja feldobni a pilotot.

9 hozzászólás Ne habozz!

cherockee - 2019. 10. 02. 19:12

Ez tetszett. Lövésem nincs a mostani komédia kínálatról, de ezen jót röhögtem, ha nem felejtem el, nézni fogom.

Zizi - 2019. 10. 02. 21:41

nekem is tetszett, bár úgy emlékszem nem valami fényes nézettséget hozott, így nem sok esélye van a túlélésre.

winnie - 2019. 10. 02. 21:47

brutálisan rossz az aznapi, viszont L+3-ban (3 napos) konkrétan a legnézettebb nbc-s komédia volt, a superstore és a good place előtt. nem hiszem, hogy ez sokat számítana, plusz fog még esni, de azért mégiscsak:)

Shannen - 2019. 10. 02. 21:50

Szerintem általában egyezik az ízlésünk winnie, de ha nem, akkor nagyon nem. És ez pont egy ilyet eset. :)

Szerintem kifejezetten rossz volt ez a pilot.

Kezdjük azzal, hogy igazából csak Whitford miatt néztem meg, mert ő egy zseni, és bármiben szívesen megnézem, ráadásul ezek a morcos szerepek kifejezetten jól állnak neki. És ez most is így volt. Ő volt az egyetlen jó dolog ebben a fél órában.

Az is biztos közrejátszik abban, hogy ennyire nem jött be, amit láttam, hogy valamiért azt hittem, hogy a pilotban látott történések minimum egy félévadig fognak húzódni és a nagy finálé a kórusversenyen csak később jön el. Szóval így borzasztóan elsietettnek éreztem az egészet.

Az is tény, hogy nem igazán nézek már országos komédiákat (kivéve The Good Place), így elvagyok szokva az itt jellemző felületességtől.

Sajnos a mellékkarakterek sem voltak szimpatikusak (nyilván ez is teljesen szubjektív) és most Anna Camp sem volt nekem meggyőző.

A feelgood-ság sem jött át, olyan semmilyen volt az egész.

De! Még kitartok. Whitford ugyanis nem igazán szokott mellényúlni, amikor elvállal egy szerepet, szóval simán lehet, hogy lesz ez még jobb is és csak szokni kell a szereplőket. Plusz, simán benne van, hogy bár nem fog jobban tetszeni később sem, de végig fogom nézni Whitford miatt, legalább rajta biztos lehet majd mosolyogni.
A nézettséget látva mondjuk olyan hosszú jövőt nem jósolok a sorozatnak, de persze még bármi lehetséges.

jessm - 2019. 10. 02. 22:00

Nagyon bejött. Kicsit kételkedtem, hogy milyen lesz, de pozitiv csalódás volt.
Az átnevezett filmeken és sorozatokon nagyot nevetem.

Dalmayr - 2019. 10. 03. 08:53

Ez baromi jó volt. Oké zenés, ami eleve a zsánerem, de tényleg jókat nevettem rajta, mostanában nehéz mosolygásnál többet kihoznia belőlem bármelyik sorozatnak/filmnek. Maradok, de sajnos nem hiszem, hogy hosszú életű lesz a dolog.

mgitta - 2019. 10. 03. 13:17

Kórusos sorozat? Akkor ezt mindenképpen ki kell próbálnom :) Köszi az ajánlót, winnie!

goodjohnwin - 2019. 10. 03. 18:08

Az Apáca Show ugrott be amikor a pilotot láttam, és annak is jó volt a hangulata, a dalokkal együtt (vagy annak ellenére, ha valaki szőrösszívű musicalutáló)

winnie - 2019. 10. 05. 15:25

1×02: 5,5/10. Ha a kórusos szálon (ami most totál a háttérben volt a finálés performanszig) túllépünk, akkor van ennek a sorozatnak valami Impastor-os bája. Nincs benne szélhámos pap meg átívelés, de templom azért van, no meg egy kisváros is fura figurákkal, szokásokkal és egy oda beilleszkedni nem nagyon képes főhőssel.

Maga a rész összességében közepes fele hajlott és biztos, hogy nem röhögtem rajta, de míg a Sunnyside esetében ez negatív volt összképet tekintve, itt pozitív lett – ennyi a különbség a két sorozat között akkor, ha nem nagyon történik semmi kiemelkedő. Ezt elviszi az alapfelállás. Verdikt: Maradok. Még mindenképp.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz