login |

Preacher: vége a 4. évadnak. És a sorozatnak is.

2019. 10. 03. 21:05 - Írta: Necridus

6 hozzászólás | kategória: kritika,

Furcsa belegondolni, mennyire nehezen kezdtem bele a Preacher-sorozatba, és mennyire fog hiányozni a hétfő hajnali finálé után. Az a helyzet, hogy nehezen rázódtam bele, az első évadot több, mint 2 évbe telt megnéznem, utána viszont úgy csúszott, ahogy csak lehet.

Ennek oka pedig egyszerű: agymenés, de nem erőltetett, és nem válik az egész cringe-dzsé, hogy szép magyar szavakat hazsnáljak, ugyanúgy komolyan vehető, ahogy egy dráma, csak közben meg tud nevettetni az őrültségeivel. A történet pedig nem megy a humor rovására, ami fájó pontom szokott lenni sorozatoknál.

A tovább mögött rögtön folytatom spoileresen.

Gyorsan elrepült ez a 9 rész a premier óta, és ha szigorú akarok lenni, azt mondanám, hogy a történet nem kívánt meg ennyit. Talán azért volt lassú, hogy beleférjen ennyi agymenés, így megbocsátható. Mondjuk, ha csak az érdekelt volna, hogy végződik, és inkább megbotránkoztat az egész, akkor biztos, zavart volna, de így még örültem is, hogy tíz epizódos lett az évad.

Az elején rögtön egy flashforwaddal kezdtek, amit én nagyon rossz szemmel néztem elsőre, mert túl sok spoilert tartalmazott. Sokkal hatásosabb lett volna, Jesse halála például. Vagy ha nem lövik el az intróval azt, hogy még együtt lesz a csapat a schisma után is, a prédikátor pedig félszeművé változik, akkor lehettünk volna még kíváncsibbak a részekre.

Az évadzáróban (meg már a 4×09-ben is) szembeszálltak hőseink Istennel és Herr Starral, vagyis az új Allfatherrel, akik az Apokalipszist akarták elhozni, majd Humperdoo-t, mint Messiást az új nemzedék elé állítsák.

Ez az sorozatzáró előtti részben teljesen jól működött, érdekes és hatásos jelenetekkel bombáztak minket, ahol folyamatosan emelték a tétet, és egyre feszültebben figyeltük, hogy miképp fognak ebből kikeveredni… majd az évadzáróban folytatták a sztorit, csak gyenge megoldásokkal.

Tulip és Cass hosszú verekedés után végül megölték Humperdoo-t, Jézus pedig elutasította, hogy ő legyen az új Messiás, így Isten egyszerűen elmenekült, és letett a tervéről, hogy elhozza az apokalipszist. Amikor Jesse azt mondta, hogy “The three of us just saved the world”, én csak lestem, hogy ennyi volt?

Jézus megölte Hitlert, Herr Starr pedig miután lelőtte Featherstone-t, bujkálni kényszerült. Rögtön ugrottunk két évet az időben (mert ha sorozatzáróról van szó, mindenki FF-t rak a részbe), ahol Jesse és Tulip ismét bűnözők, autószerelő műhelyük van, és egy kislányuk is.

Isten pedig összetűzésbe kerül a Saint of The Killers-szel, aki megöli, és átveszi a helyét, mint a mennyek új vezetője.  Nála már az kicsapta a biztosítékot, hogy egy gondolattal el tudta volna hozni az apokalipszist, de kihagyták ezt, ráadásul nem is a főhős ölte meg, ami nálam mindig valami epic összecsapás hiányát jelenti.

Ráadásul Jesse-vel is megküzdött még ezelőtt, és ahelyett, hogy a badass Isten legyen, aki az évadban többször is volt, átment valami nyámnyila, szeretetéhes, nevetséges figurába, amin Jesse csak mosolygott, majd kilökte magából a Genesis-t, és otthagyta a siránkozó Istent.

Cass-ről nem igazán tudunk semmit ez időben, Eugene pedig elutasította a doktort, aki felajánlotta neki, hogy segít neki meghalni, és ismét kiállt gitározni az utcára, ahol ünnepelni kezdték. Nem tudom, hogy az ő karakterének valami komoly életvezetési példának kellett volna lennie, hogy sose adjuk fel, vagy csak egyszerűen felesleges volt. Szerintem az utóbbi.

Negyven évvel később pedig Cassidy meglátogatta Jesse és Tulip sírját a lányukkal (akit szintén Negga alakított), majd elbúcsúztak, s Cass kiment a napra esernyő nélkül, majd lángolva elsétált. És ennyivel karaktereink megkapták azt a befejezést, ami méltó hozzájuk – négy évadnyi történet végig ütött, csak az évadzáró volt rettentően csalódást keltő számomra.

A három főszereplőn, Istenen, a Saint of The Killers-en, Humperdoo-n és Herr Starr-on kívül tulajdonképpen senkire nem volt szükség. Eugene ugye nem sok vizet zavart, Featherstone és Jézus valljuk be, kihagyhatóak lettek volna az évadból és Hitler se tett le sokat idén az asztalra.

Az évadzáró tehát lehetett volna bőven jobb, hiába kapott hosszabb menetidőt, cserébe az egész sorozat volt annyira vad és szórakoztató, hogy még sokáig nevetve idézzem fel azokat a pillanatokat, amiért vártam minden héten az új részeket. Igen, Herr Starr egy csapot kapott a pénisze helyére, miután leharapta egy vadállat, és megcsonkították a kannibálok.

6 hozzászólás Ne habozz!

Sidewinder - 2019. 10. 03. 21:46

Na és persze a fitymafül :)

DaniV - 2019. 10. 03. 22:32

Én speciel tök örültem, hogy a képregényhez sok szempontból hasonlító befejezést kaptunk.
SPOILER
A képregényben is Saints öli meg istent, ill. ott is pontosan egy olyan nárcisztikus seggfej isten, akinek csak az számít, hogy mindenki szeresse. Pont azért készíti ő elő Genesis születését, mert arra kíváncsi, hogy rá tud-e venni egy vele megegyezően nagy erejű lényt, hogy szeresse őt.
Szóval én pont az évadzáróval voltam a leginkább kibékülve.
Volt néhány felesleges szál (pl. Jesse tombolása a közel-keleti bordélyban meg az egész ottani kóborlás), néhány hülye jelenet (Tulip rakétavetőzi az erőd bejáratát), ill. valóban, Arseface-nek semmi értelme nem volt az egész sorozatban.
Ill. ami nekem fájt, hogy szerintem Ruth Negga nagyon kilógott lefelé a főszereplők közül. Alig pár rész volt a 4 éved alatt, ahol el lehetett viselni. Bántóan túljátszotta a szerepét.
És megtudhattunk volna még valamit Jesse apjáról is, meg esetleg a John Wayne-s “kibbarátom” szál is előjöhetett volna.

Graysan - 2019. 10. 03. 23:43

Hát, én hatalmasat csalódtam,borzalmas volt a befejezés, de összességében nem bántam meg hogy elkezdtem és 4 évadon át követtem ezt a sorozatot.
számomra mindig is emlékezetes marad ez a valláskritikus agymenés, amit preachernek neveznek. Úgy érzem sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből, de hát ez van.

Amugy egyetértek, ruth negga borzalmasan játszott, és a legtöbb karakternek nem volt semmi célja, értelme.

irgum76 - 2019. 10. 04. 07:09

nekem az első évad volt a favorit
és arról is el lehetne mondani, hogy tök fölösleges karakterek voltak benne mert szerencsétlen Eugene-on kívül nem maradt senki
a 2., 3. évad néha leült kicsit sztoriban és helyszínben is
a kritikával nem értek egyet szerintem nem volt gond a 4. évad kezdéssel sem a főcímben a “spoilerel”
engem kíváncsibbá tett “mi lesz még itt?” címszóval
és én halálra röhögtem magam a finálén is és nem hiányzott egy b-filmes boss fight

(Ruth Negga szerintem tök jól hozta a karaktert végre egy badass csaj aki nem leszbikus bár a depis Tulip-ot nem kedveltem)

egyszer haver beállított mikor ment a Preacher és kérdezte, hogy az ott Hitler volt?
mondom igen épp a tárgyalásra megy az apokalipszisről Jézussal mert megölték a Sátánt és ő foglalta el a helyét a pokolban csak közben Jézus lelépet Las Vegasba
erre haver: “ehhh értem…”
és akkor ért fel nekem is, hogy mi a F.. is nézek :D

karit - 2019. 10. 10. 01:26

Kibírtam volna még egy záróképsort amin Jesse-ék végig rabolják a Mennyet is, majd kiszúrnak a Saintsszel, aki kirúgja onnan őket, és előmásznak a sírjukból, de annyi baj legyen, remek volt ez a négy év, ilyen tömény jó értelemben vett elmebajt ritkán látni.

Most akkor főnök híján bezárt a pokol is? Ha nem, remélem oda kerülnek majd a Preacher, a Legion és a Rick&Morty alkotói.
Demókat készíteni a következő apokalipszisig.

Yamagato - 2019. 10. 16. 23:07

Megvártam, hogy véget érjen az évad, az utóbbi 2 évad színvonala miatt gondoltam darálva jobb lesz. Nagyon pozitívan csalódtam, erősen indított az évad, megvolt az elborult hangulat, a menő bunyók és legfőképpen végre kedvelhető volt a fő triumvirátus (még Tulip is!). Megvolt mindenkinek a kis célja, ami felé megindult, különösen jó volt Jessie odüsszeiája. Végre kreatívan használták a Genesis erejét, miközben isten jól szét is szívatta Jessie-t, így nem is volt túl OP. Ha végig ilyen lett volna a sori… klasszikusok közé került volna nálam. Amikor nézem a Doom Patrol-t mindig elmerengenek, hogy igen, ilyennek kellene legyen a Preacher-nek is. Így kell vegyíteni a drámát humorral és szerethető, mégis defektes karaktereket írni.

Az évad második fele a sziklás atomrobbanás után viszont ismét lejtmenetbe került, ment a céltalan keringés (már látványos verekedés nélkül) egy nagyon antikatarktikus leszámolás felé. Isten motivációját szépen kikerekítették a végére, hogy miért nem használja a végtelen erejét, de ezt leszámítva meh lett. Mivel csak most kezdtem megkedvelni a triót, így a vége sem foglalkoztatott, hogy mi lett velük. Cassidy flashback-ei és öngyilkossága a végén a sorozat hangneméhez képest meglepően melankólikus lett, de Gilgun nagyon eladta, működött a dolog.
Herr Starr-t nem csak a szó szoros értelmében, de amúgy is kiherélték, folyton csak a megaláztatások érték, nem volt badass momentuma és a vele való végső leszámolás is elmaradt. A Grail-től Featherstone remekelt, alig vártam a végső összecsapását Tulip-pal, de ez is elmaradt….. Arseface-nek pedig semmi értelme nem volt, amúgy sem értettem miért kellett végig kis adagokban erőltetni.

Humperdoo vitte ismét a prímet, Tulip-pal és Cass-el haláli családot alkottak, ez ilyen elborult, de mégis működő interakciók és párosítások miatt azért mindig emlékezni fogok a Preacher-re. Hiányozni fog egy ennyire kreatív és beteg sorozat a kínálatból.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz