login |

The Resident: vége a 2. évadnak

2019. 10. 08. 17:50 - Írta: winnie

2 hozzászólás | kategória: 2018/19 finálék, kritika,

HA-HA, kiszúrok a rendszerrel! Már elkezdődött a 3. évad is, de én csak azért is írok a másodikról. Aki az évadnyitós írásra kíváncsi, annak csak másfél órát kell várnia, szóval az is jön. (UPDATE: megjött, itt van.)

Mivel az évadkezdésre daráltam le az S2-t pár hét alatt, ezért nem akartam az arról szóló gondolatokat beleszuszakolni az évadnyitós kritikába, viszont azt azért le akartam írni, hogy egyrészt a közepesen gyenge 2×01 (random kórházas event rész volt) után volt visszaút a sorozat számára (pedig felkészültem, hogy egy közepes 2×02 után kaszálom), másrészt, hogy a középtájt kifejezetten jó szezonná kerekedő etapot csak lehúzták a végére.

A tovább mögött kifejtem az okokat, de előtte jelezném a rajongóknak, hogy a Last Week Tonight with John Oliver – 6×13-ban (azt is most darálom – a rész itt nézhető) pont az orvosi implantátumok adták a heti témát, amik ugye a The Resident-szezon első felének bűnügyi szálát szolgáltatták, sőt, konkrétan említenek is olyan eseteket, amiket a sorozat feldolgozott. Aki nem nézi az HBO sorozatát, az csekkolja ezt az egy részt.

Szóval The Resident 2. évad. Rendben volt, bejöttek az átívelő szálak, mind a nagy fél évados, mind a kisebb, 2 és 3 részesek, amiket eléggé összecsaptak, de legalább jó karakterekkel dolgoztak. Azonban sajnos voltak olyan aspektusai a sorozatnak, amit nagyon nehezen viseltem. És ennek kapcsán vissza kell kanyarodnom Emily VanCamp-hez, és a “Nic Nevin – barátnő, testvér, hódítási alany, leány“-relációhoz.

Ezen nem is nagyon akarok mit ragozni. Az 1. évadban az aggasztott, hogy nem nagyon tudnak mit kezdeni Nic kvázi mellékszereplővé degradált karakterével, most pedig úgy tűnhet, hogy a sok magánéletbeli szállal átestek a ló túloldalára, de én továbbra is azt látom, hogy nem nagyon tudják, mit csináljanak vele, így inkább másokkal való kapcsolatai alapján definiálják: ő Conrad barátnője (oké, az pozitív volt, hogy nem ment neki az összeköltözés), ő az új orvos szerelmének tárgya és ő Jessie testvére.

Mondanom sem kell, hogy a szezon második felére számomra Jessie jelenléte erősen rányomta a bélyegét – a jegyzeteimben már a 2. évad első részeihez is annyit írtam, hogy “hu kerz?“. Tudom, hogy én vagyok szívtelen, meg a függőség betegség, de ettől még egy percig nem kötött le az ő szenvedése, illetve a teljes sztori, amit köré és Nic (meg a kórház) köré írtak, habár mint írtam fent, a szervbróker szál jó volt.

Igazából talán Nic családja volt számomra a fő negatívum, bár hozzáteszem, hogy a The Resident esetében engem sokkal jobban érdekel a meggyógyítás folyamata, épp ezért egyre jobban untam a műtéteket. Tudom, hogy ott vannak a sebészek, nekik is kell valamit csinálniuk, és próbálták érdekessé tenni ezeket a folyamatokat, de főleg a szezon harmadik harmadában több érdektelen beavatkozás is volt. Akkor már inkább a sürgősségi. A lényeg, hogy a páciensek történetei jobban izgatnak, mint a procedúrák. (Bár ahogy Jane Leeves Kit Voss-ként pusztított kalapáccsal a műtőben, az elismerésre méltó volt.)

Nem túl nagy negatívum, de elég masszív csalódás volt, hogy a 2×02-ben behozott medikusok totál eltűntek, azt hittem, hogy velük számolni fognak, de csak egyik-másik tért vissza egy, max két epizódra. Pedig szerintem jól felvezették őket.

Ami leginkább bejött a sorozatban, az természetesen az orvosi-gazdasági aspektus volt, az átívelések, a szerves és a kábszeres minisztorik mellett a klinika és leginkább a QuoVadis-os orvosi segédeszközös dolog, ami a végén két irányból is vérengzésbe torkollott.

Ezen a szálon mindössze azért problémáztam, mert számomra teljesen érthetetlen volt, hogy mire fel a nagy garasoskodás, ha így is hatalmas összegeket lehet keresni az eszközökkel? Hogy komolyan megéri törvénytelenséget elkövetni pár dollár miatt, hanem a sokszorosát számlázzák, vagy akár feleannyiért Kínában gyártatni, ha mást kommunikálnak? Oké, az igaz, hogy a K+F elhagyása a spórolás mellett a gyorsaságot szolgálja és növeli a piac letarolásának esélyét, de akkor is valahogy kicsinyességnek tűnt számomra, hogy a CEO mindent kockára tesz azért, hogy kicsivel többet profitáljon. (Főleg úgy, hogy más zsebekbe milliókat pakol. Egy erősebb anyagra nem költhette volna a pénzt?)

Ahogy a fent említett Last Week Tonight-epizód rávilágított, basszus, ez a valóságban is így mehet. Hiába milliárdos valaki, neki minden egyes fillér számíthat, hiszen lehet, hogy azért lett milliárdos, mert megbecsülte a pénzt. Meg aztán egy olyan ember, aki mindig megúszta a lebukást, az bizton reménykedhet abban, hogy továbbra is meg fogja úszni, főleg, ha van pénze.

A szezonban úgy éreztem, hogy Conrad kicsit háttérbe szorult az 1. évadhoz képest, főleg az az énje, ami a pilotban jelen volt (és lenyűgözött), de azért nyilván ő a sorozat szíve és/vagy lelke. Okafor esetében az volt fura, hogy a Raptor mellett úgy tűnt, mintha nagyon profiból (ld. S1) mezei tanonccá vált volna, akinek még van mit tanulnia, Bell viszont remek dolgokat kapott “egyszer fent, kétszer vagy háromszor lent”-ütemben, bár a HODAD nem nagyon tért vissza. (Még Lane Hunter-t is visszahozták!)

Az évad csúcspontja gondolom, sokaknál a 2×20-volt, a szüléses epizód, aminek az esszenciáját (mint sok más esetét is) a valóságból kölcsönözték, de mindez nem lett volna elég a szuper alakítás nélkül – és a végén az IRL-bevágás nagyon erős húzás volt, de emlékezetes lett azért a Valentin-rész is, vagy például amikor a kissráccal rendőröset játszottak. (Utóbbi kapcsán eszembe jut, hogy a több részes betegsztorik, illetve az 1. évadból visszatérő betegek is pozitívumok voltak.)

Szóval, ha Nic családját kivesszük, akkor teljesen elégedett lehetnék, bár nem pontoznám túl a 2. szezont, és tudom, hogy nincs minden részre valami kiemelt, orvosi visszaéléses téma, de mindig támogatom azt, amikor a The Resident, még ha csak pár mondat erejéig is, kitér az egészségügy helyzetére. Nyilván nem jelent sokat (és kicsit prédikálónak hathat adatokat visszabiflázni, de másképp nem megy), de legalább az írók lelkiismerete tiszta.

ui: Ja, a cliffhanger! Az mekkora tökéletes vihar volt! Mármint olyan szempontból, hogy milyen rettenetesen hidegen hagyott, hogy ki hal meg. (Amellett, hogy ezt a “trükköt” legalább két másik sorozat is bevetette a tavalyi fináléiban.)

2 hozzászólás Ne habozz!

Tyberius06 - 2019. 10. 08. 22:54

Totál egyet értek a fent leírtakkal. Nagyon bejött a sorozat orvosi-thrilleres része, egyszerűen kurva jól idézi nekem a Robin Cook könyveket és igazából anno azok inspiráltak leginkább, hogy minél több könyvet olvassak, azok vezettek rá az olvasás és később az írás/sztori alkotás szeretetére.
És itt is az a rész (csak úgy mint az első évadban) nekem nagyon bejött. Ezért is éreztem azt, hogy kicsit sok lett az epizód a végére és a QuoVadis bukás után nekem valahogy eléggé érdektelenné vált az utolsó pár rész összességében.
És valóban ez a Nic családi szál és a ki hal meg a végén totál hidegen hagyott.
Igazából 22 résznél az se zavarna, ha két kapcsolódó, de azért elkülönülő és lassan felépítkező bűnügyi-átívelős szálat behoznának, ilyen szempontból nekem a 24 anno bejött, ahol kb féltávnál vagy a 13-dik rész után indult meg a második főszál.

Nikolka - 2019. 10. 09. 22:28

Nekem maga Nic sem szimpatikus, nem csak a vele történő dolgok. Sajnos ez sokat ront.
Egyébként nagyon tetszett a 2.évad.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz