login |

SWAT: kezdett a 3. évad

2019. 10. 09. 20:50 - Írta: winnie

1 hozzászólás | kategória: kritika,

Azt vettem észre, hogy azért általában még az epizodikus sorozatok esetében is tudok miről írni egy-egy évadkezdés esetén, legnagyobb gondban talán akkor szoktam lenni, amikor egy nemnézős többkamerás szitkom évadkezdéséről kell zsinórban az ötödik évben is írnom, mert arról a műfajról azért sok újdonságot nem lehet elmondani (repesve várok a Last Man Standing – 8×01-et!). De azért némelyik bűnügyi sorozat is alaposan feladja a leckét.

Idén például a SWAT ezt tette. Annak nem sok értelme van, hogy leírjam, mi történt a részben, szokás szerint volt bűncselekmény (ha belegondolok, akkor kvázi tömeggyilkosság – lájtos…), B-sztorinak karakterizáló szál (Hondo és Apu, meg a kissrác), és ebben a műfajban sem maradhat el a C-szál, amit szokás szerint humorosabb (hát nem lógva maradt Deacon?!). Klasszikus felépítés – a megszokott, korrekt végeredmény.

És itt ezt nem negatív hangnemben írom, mert a SWAT továbbra is szolid és élvezhető sorozat, főleg a 3. évadban, amikor az ember már bőven megkedvelte a kiemelt karaktereket, sőt, talán némelyik mellékfigurát is. Akik közül most egy távozott – és érkezett kvázi a helyére egy másik. A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

Cortez-től tehát elbúcsúztunk, teljesülhet az álma, mehet terepre FBI-ozni és… szerintem nem veszítünk vele sokat. Megkapta a magánéleti szálak mellett és után is a saját sztorijait, de valójában nem volt nélkülözhetetlen karakter a “két főnökös” felállás miatt.

A nyomozót, akit az évadnyitóban megismertünk, először nem nagyon értettem, csak később esett le, hogy őt szánják kvázi helyettesnek, és így máris más fényben láttam az őt karakterizáló apróságokat, és ahhoz képest, hogy nem kapott sok időt, mindenképp biztató az elég kiterjedt kapcsolati rendszer ápoló nő.

A családi drámára nem nagyon térnék ki, mindig voltak és vannak is jó pillanatai, olykor jól játszanak vele az érzelmi húrokon, de messze nem kihagyhatatlan szál, és Apu romló állapota arra utal, hogy nemsokára változás állhat be a status quo-ba (vagy csak kapunk egy red herring-et és Anyuval lesz valami?). Oké, belefér.

Maga a rész tehát korrekt volt, bár az, hogy ismét bevetették a “bevetés van, ja, nem is, csak gyakorlat”-trükköt, kissé átlátszó volt, utána gyorsan Hondo hazatérésével is kamuztak egyet. A drónos sztori kicsit nagyon ijesztő, a pszichopatáknak pedig remek ötlet (nem mintha rászorulnának), viszont a parti robbanást technikai szempontból eléggé visszafogták, szerénynek tűnt ahhoz képest, hogy mennyi áldozatot követelt. (A nyomozás során viszont tetszett, hogy nem esett le a távirányítós kocsi első jeleneténél, hogy előkészítik a szálat, hogy később beizzítsák – ez nyilván személyfüggő, de mindig örülök, ha “az íróké a pont”.)

A lényeg, hogy maradás van, ragozni nem szükséges. (És lám, csak tudtam írni megint. Pedig azért kezdtem így a posztot, mert akkor még el nem tudtam képzelni, hogy akár csak 3 bekezdésre is fussa.)

ui: Az továbbra is tetszik, hogy olykor sikerül mindenféle prédikáció nélkül Shawn Ryan-éknak aktualitásokat, informáló dolgokat, adatokat csöpögtetni a dialógokba. Nyilván expozíció szinten, de nem lógnak ki ezek a dolgok a szövetből, és így még egy cseppet “tanulunk” is a szórakozás közben.

1 hozzászólás Ne habozz!

Energiavampir - 2019. 10. 09. 22:34

Honda :)))))))

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz