login |

All American: kezdett a 2. évad

2019. 10. 18. 15:12 - Írta: winnie

1 hozzászólás | kategória: kritika,

Things will never be the same around here.

Sok jót lehet olvasni a CW amerikai focis, középiskolás drámájáról, de nekem valamiért nagy csalódás volt a kezdése – olyannyira, hogy nem is írtam róla, csak a pilotkritika kommnetjeibe (tippre, azért, amiért még a Nancy Drew-ról sem volt írásom (elvileg jön ma), mert ez maradt a legvégére, utolsó országos kritikaként). Nem volt rossz a start, de a közepesnél sokkal jobbat vártam, és a folytatásra is az állt, hogy amellett, hogy nagyon, nagyon jó dolgok voltak benne, mindig bekerültek a mixbe fejfogósan tipikus szálak is, amiket nem toleráltam – ahogy a “rejtély” vonalat sem.

Persze lehet, hogy pont ezért is volt az első évad legelején showrunner-váltás, távozott a készítő, úgyhogy most érdekes volt látni azt, hogy egy teljesen saját szezont miképp kezd el Nkechi Okoro Carroll. Vita nincs, szolid volt a start, de a francba is, hogy csak húznak időről időre olyanokat, hogy érezzem, ez a sorozat nem akar megtartani. Ld. a mostani “rejtélyt”, ami muszáj volt? Oké, nyilván nem nagy a rejtély, lehet, hogy a 2×02-ben fény derült a srác kilétére, de számomra az efféle túl szappanos húzások ártanak a sorozatnak.

Pedig nagyon bejön, ahogy az All American bemutatja (szuperül fényképezve) a két világot, Beverly Hills-t és Crenshaw-t, a tengerpartot és a bandatevékenységes éjszakai várost, az egészet nyakon öntve az amerikai focival (a mostani holtszezont majd 7 a 7 elleni meccsekkel dobják fel?), tetszetős a mixtúra, bár a sportmeccsek mutatása az egyik gyengém, és konkrétan zavar, ha logikátlanok a történések, rossz a filmezés, illetve ha erőltetett a mérkőzések alakításának sztorija.

Ez utóbbira jó példa volta finálé totális elcsépeltsége. Nyilván érdemesebb egy utolsó másodperces döntési helyzetet, végletekig feszített pillanatokat előidézni, mert mégiscsak, de túlzásba sem érdemes esni, mert akkor nehezen tudja magát felüllicitálni az íróstáb (adja magát, hogy idén ellenkező előjelű legyen a bajnoki cím kapcsán a végeredmény?). Míg az edzésekben és a felkészülésekben jó volt az All American S1, a meccseknél nálam elcsúszott.

A 2×01-nek Nipsey Hussle adta a keretet, és ez a közösségi szál vitte el számomra, ez tette igazán jóvá, irtó hangulatosan kezdődött a részt, és remek jeleneteket hozott a megemlékezés.

(Azt már csak zárójelben jegyzem meg, mert valamiért villogni szoktam a nagy popkult deficitemmel, a kortárs zenés műveltségem hiányával, hogy a haláláig még csak említés szintjén sem hallottam Nipsey Hussle-ről, és azóta újra meg újra lenyűgöz az, hogy a mekkora hatással volt a rapper nagyon sokakra, hogy milyen áhítattal beszélnek róla. A nyitóepizódból is abszolút lejött mindaz, amit azóta megtudtam a jelenségről, és bár mivel Crenshaw szülötte volt, ezért adta magát a dolog, de pacsi a készítőknek, hogy köré kanyarították az epizódot.

A tovább mögött folytatom.

Az számomra örömhír, hogy a huzavonás apás szálat, aminek a súlypontja idővel áttevődött, talán végleg el fogják felejteni, az már kevésbé, hogy SpencerApu találkozott valakivel, aki lehet, hogy a fia, és aki nyilván komoly szerepet fog játszani az új szezonban – ezek azok a kissé szappanos húzások, amikért nem lelkesedem.

De persze ilyesmit nincs sok értelme felhánytorgatnom, hiszen valahol szappan is a sorozat, éppen ezért azt is el kell fogadni, hogy rutinszerűen titkolóznak a legjobb barátok is egymás elől, hogy történetszálakat generáljanak (majd pedig újabbakat azzal, hogy kiderül a titkolózásuk), ld. most Layla, vagy hogy valaki már megint befújta Spencer-t a lakhelye kapcsán.

Pedig sokszor van formában az AA, ellenpólusnak Coop finálés lépésének lecsengetését vagy az anyukák találkozását lehetne említeni. (Még a menedzsmentes új karakter is rendben volt.)

A folytatásban arra leszek kíváncsi, hogy mennyire lesznek képesek a készítők új dolgokhoz nyúlni, és mennyire akarják újramelegíteni az első évados szálakat, hogy másképp, más formában tálalják őket – utóbbi tipikus írói betegség, amikor bebeszélik maguknak, hogy másról mesélnek, pedig nagyjából ugyanazt a dobot püfölik.

1 hozzászólás Ne habozz!

Thomas - 2019. 10. 19. 12:34

Én speciel nem éreztem annyira erősnek a szezon kezdetét, mint ahova tavaly el jutott a sorozat, de szerintem össze fog ez állni majd megint:) Azt tök jó hogy írod, hogy ez a Nipsey egy rapper volt, utólag értelmet nyer az egész szál, mert én tökre azt hittem, hogy egy szereplő volt, aki meghalt az S1-ben, csak nekem esett ki teljesen :D Úgy látszik, nekem nagyobb a popkulturális deficitem:)

Amúgy pont ugyanezeket nem szeretem egy szappanos soriban, amiket leírták, szóval végig csak bólogattam: hogy mindenki rutinszerűen titkolózik egymással, és folyton ezzel generálják a konfliktusokat, amikor ezek kiderülnek, meg ezek a random előkerülő eltitkolt rokonok:) Pont ezért is nem rajongtam annyira az első két részért, mert leginkább a két apu álltak a középpontban, az egyik magával viaskodott, a másik ezzel az új sráccal borzolta a kedélyeket, az igazi érzelmek valahogy elsikkadtak. Jordan csak váltogatta a csajokat, Spencer és Layla hol együtt voltak, hol nem, és csak idegesítő dolgokon vitáztak (ki titkol el a másik elöl és mit) és még Oliviát is dobta a cranshow-i srác (ő továbbra is a kedvenc karakterem, Samantha Logan annyira édesen hozza:).

“adja magát, hogy idén ellenkező előjelű legyen a bajnoki cím kapcsán a végeredmény?”
Nekem az jött le, hogy idén nem lesz bajnoki cím, mert az előző évad is csak egy fél évet fedett le, és ez is azt fog, az OTH mintájára:) Ez mondjuk jó stratégia a készítőktől, hogy berendeljék a 3. évadot, ha ez mondjuk ott ér véget, amikor az új szezon kezdődne:)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz