login |

Peaky Blinders: vége az 5. évadnak

2019. 10. 25. 22:00 - Írta: BotondB

19 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

Közel két éves kihagyás után tért vissza nemrég napjaink egyik legnépszerűbb angol sorozata, a Peaky Blinders.

Az immáron ötödik szezonját taposó széria nekem eddig talán csak a harmadik évadban okozott némi csalódást, azon kívül mindig nagyon erős színvonalat hozott, és bár az idei évaddal kapcsolatban is vannak fenntartásaim, nagyon jó volt újra átadni magam a hangulatának.

Annak a hangulatnak, ami a Peaky Blinders esetében szinte egy különálló karakternek tekinthető a történetben. Véleményem szerint a korhű jelmezek, díszletek, valamint az erős birminghami akcentusok és a kiváló soundtrack mind nagyon nagy szerepet játszottak a sorozat folyamatos népszerűsödésében. Ezekben általában az angol sorozatok többsége igen erős szokott lenni, de az sem véletlen, hogy az ötödik évad végeztével talán nagyobb méretet ölt a “PB-mánia”, mint valaha.

Maga az évad számomra egyértelműen intenzívebb és elgondolkodtatóbb élménnyel szolgált, mint a legutóbbi kettő és egy nagyon ígéretes folytatást is sikerült felvázolnia. A tovább után spoileresen folytatom.

A fonalat 1929 októberében vesszük fel, amikor is a Shelby klán a New Yorki Tőzsde október 24-i összeomlásának következtében elveszíti vagyonának felét. Ez rendesen felborítja a status quót, hiszen a bűnözést a politikába való belépéssel legitimálni kívánó Tommy ismét kétes és igencsak kockázatos ügyletek lebonylítására kényszerül.

Lesz itt minden, kínai heroincsempészettől és illegális futballfogadások szervezésétől kezdve egészen a frissen alakuló Brit Fasiszta Unióba a jövedelmező állami szerződések reményében történő beszivárgásig. A főszerep leginkább az utóbbi szálnak ilyet, illetve a már megszokott módon a karakterek egymáshoz fűződő viszonya is reflektorfénybe kerül az évad során.

A Grace halála óta folyamatosan egyre elszemélytelenedő Tommy idén éri el a gödör legmélyét (aztán ki tudja). A kiégett bandavezéren és immáron brit alsóházi parlamenti képviselőn egyre inkább eluralkodik ópium- és alkoholfüggősége, valamint az első világháború óta tartó, rendre visszatérő PTSD-je.

Sokan a vagány és véres akciójelenetekkel, valamint stílusos miliővel azonosítják a Peaky Blinders-t, de a sorozat főhősén keresztül idén is bizonyította, hogy képes sokkal nehezebb témák igényes bemutatására is. Tommy lelke teljesen kiüresedett, ami végkifejlet tekintetében teljesen érdektelenné teszi a különböző üzleti vállalkozások bemutatását is egyúttal, hiszen egy sikeres művelet után is ugyanaz a megszállott, de valójában súlyos démonoktól terhes romhalmaz jelenik meg előttünk, mint a nagy pofonokat követően.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a néző nem izgul a végén, hiszen a korábbi négy évad során létrejött egy olyan kapocs a közönség és a karakterek között, ami után kizárt, hogy bárki 150 alatti pulzussal tekintette volna meg az évad tetőpontjaként szolgáló támadást Mosley utolsó beszéde alatt.

Ha már itt tartunk el kell mondanom, hogy ez a fasizmussal foglalkozó szál volt messze az évad legerősebbje nálam és nem elsősorban azért, mert megadta az alapot egy valóban feszült és fordulatos fináléhoz, hanem mert sokkal többet adott az elmúlt évadok hasonló plotjainál. Persze itt is megkaptuk a főellenségnek szánt karaktert Sir Oswald Mosley, a Brit Fasiszta Unió alapítójának személyében.

Mosley felbukkanásáig kicsit klisésnek éreztem, ahogy próbálták belénk súlykolni, hogy a politikusok minden eddigi riválisnál sokkal nagyobb fenyegetést jelentenek majd, de Sam Claflin minden jelenetében igazolta ezt és gyakorlatilag tökéletes alakítást nyújtott. Ritkán vált ki belőlem karakter olyan tiszta undort és megvetést, mint az övé, de ez valószínűleg kellett is a sikeréhez. Az is sokatmondó, hogy eleinte egyáltalán nem volt egyértelmű Tommy szerepe a történetben, rég elmúltak már ugyanis azok az idők, amikor az ember számíthatott rá, hogy Tommy Shelby az igazság oldalán száll harcba.

Ennek ellenére a szintén parádés apácás jelenet mellett itt is látszott, hogy főhősünk rendelkezik még valamennyi morális tőkével, még ha az emberi gonoszság és gyűlöletkeltés elleni önkéntes harcát valószínűleg nagyrészt az a vágy is táplálja, hogy az út végén találkozzon valakivel, akinek még nagyobb sötétség honol a lelke helyén tátongó űrben. Az évad végére ez kétségtelenül megtörténik, de a bukott merényletet követően most érezhetjük először azt is, hogy valaki rendesen túljárt Thomas Shelby eszén.

Bár Tommy bukásának okozóját nem leplezték le a fináléban, több mint valószínű, hogy a futballfogadásokat intéző Finn kogyogta ki az információt társának, Billy-nek. A legfiatalabb Shelby testvér egyébként ebben az évadban jutott először komolyabb mennyiségű képernyőidőhöz, de sajnos John-hoz hasonlóan ő sem tudott érdekessé válni, sőt még kedvelhetőségben is jócskán alulmaradt családtagjaival szemben.

Ami a többieket illeti, mindenki hozta a kötelezőt. A már-már bipolárisnak ható Arthur őrjöngései még mindig parádésak, nagyrészt Paul Anderson kiváló és a karaktert egyre érzékenyebben ábrázoló alakításának köszönhetően. Emellett a legjobb poénok zöme is hozzá fűződött, ezek főleg akkor működtek nagyon jól mikor a karakter kikerült a komfortzónájából és valamilyen hivatalos közegben, például a családi gyűléseken kellett felszólalnia, és bár helyenként túlhangsúlyozva éreztem feleségéhez fűződő viszonyát, tény, hogy továbbra is leginkább ez határozza meg hangulatingadozásait.

Amennyire jól sikerült belőni a komolyabb történetívek és könnyedebb jelenetek arányát Arthur esetében, annyira kezdi megsínyleni Polly karaktere ugyanennek az egyensúlynak a teljes hiányát. A sokáig közönségkedvencnek számító nagynéni valódi helyét ugyanis látványosan nem találják a történetben és az ennek elfedésére szolgáló, egyre extravagánsabb stílus és megjelenés, valamint a badass egysorosok láthatóan nem tudják helyettesíteni a valódi karakteríveket. Az rendben van, hogy Helen McCrory továbbra is lubickol a szerepben, de a valódi tartalom eltűnésével ez inkább karikatúraszerű jelleget ad az alakitásának, ami kétlem, hogy egyezik a készítők szándékaival

A további mellékszereplők közül elmondható még, hogy a szokásos módon Ada és Lizzie nem zavartak túl sok vizet, de ami meglepőbb, hogy Michael is sokkal haloványabb volt idén a vártnál. Mindig az volt az érzésem, hogy a Shelby-klán tagjai közül ő az egyetlen, aki rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek Tommy méltó kihívójává és utódjává tehetnék a család élén, de kissé ironikus, hogy pont akkor válik sablonossá és számomra érdektelenné a karakter, amikor elindul ebbe az irányba a története.

Nem elég, hogy jórészt az ő hibájából vesztette el vagyonának nagyjából felét a család, de a történetbe frissen becsöppent felesége, Gina is gond nélkül érvényesíti felette akaratát, így Michaelnek a végére nem marad más, mint, hogy önelégülten mosolyogjon Tommyra. A kérdés csak az, hogy ha valóban át akarja venni az irányítást unokatestvérétől, sikerül e majd elérni, hogy valódi fenyegetésként tekintsenek rá a nézők a számára felejthető évad után. Anya Taylor-Joy egyébként sziporkázik Michael feleségének szerepében, de picit tartok tőle, hogy Pollyhoz hasonlóan Gina is felszínes karakter marad majd a történetben.

Egyébként az évad talán legnagyobb jelentőségű áldozata Aberama Gold volt, aki pont most kezdett érdekes lenni Pollyval való jegyessége és a fia halála után fogadott bosszúhadjárata révén, de mindenképp jár az elismerés Aidan Gillennek az erős alakításért. Továbbá, a közfelháborodás kockázatát vállalva azt kell mondanom, hogy Alfie visszatérésére semmilyen logikus érvet nem látok azon kívül, hogy Tom Hardy alakítja a karaktert és noha nem sikerült rosszul a Tommyval közös jelenet, úgy érzem néha kezd kicsit sok lenni a fanservice az alkotók részéről.

Az utolsó jelenet, a cliffhanger megtárgyalását pedig szándékosan hagytam a végére, mert bevallom őszintén nem szeretem, amikor egy sorozat a főszereplő halálával ijeszget, mivel általában 99%-ig lehet tudni, hogy úgysem következik még be. Ennek ellenére a családi történetekkel és Tommy szemünk előtt történő összeomlásával sikerült elérniük, hogy nagyon érdekeljen ez a vonal, egyszerűen arról van szó, hogy én ezt nem így zártam volna le az évad végén.

Összességében viszont magas színvonalú, emlékezetes szezonon vagyunk túl, és bár a kiváló soundtrack és látványvilág nem változtak sokat, de a meglepően erős rendezéssel (Anthony Byrne érdeme mind a hat epizód) kiegészülve hozzájárultak, ahhoz, hogy továbbra is az egyik leghangulatosabb sorozat maradjon a palettán a Peaky Blinders.

A magam részéről az ötödik évadot 8/10-re értékelem, az ígéretes folytatásra pedig remélem ezúttal nem kell olyan sokat várni.

19 hozzászólás Ne habozz!

Anonymus - 2019. 10. 25. 23:54

Teljesen egyetértek a kritikával, annyi kivétellel, hogy szerintem ez az évad gyengébb lett mint az előző. De számomra is 8/10.
A legnagyobb negatívum Alfie visszatérése volt. Gyűlölöm az ilyen dolgokat, amikor a halálból visszahoznak valakit (helló CW sorozatok), nagyon amatőr és fanservice húzás.
Számomra ez rontotta le 9 pontról úgy, hogy Anya Taylor- Joy jelenléte már alapból +2 pont bármiben :D

De már nagyon kiváncsi leszek mire akar kifutni az egész sorozat, hogy a végén lesz-e nagy bukás. Már nagyon a végjáték felé tartunk.

speranza - 2019. 10. 26. 00:52

Sok mindenben egyetértek a kritikával és alapvetően tetszett az évad, de szerintem is gyengébb volt kicsit, mint a korábbiak.
Igaz, hogy a minőségre nem lehet panasz, nekem valahogy mégis következetlennek, koncepciótlannak tűnt néha, ahogy haladtunk előre az epizódokkal. Mintha szétesőben lenne minden, bár lehet, hogy pont ez volt maga a koncepció. :)
Nem jött be, hogy Tommy karakterén kívül mindenki súlytalanná vált, miközben legtöbbször ő se önmaga már. A Gold család ki(ny)írása nem váltott ki túl nagy érzelmeket belőlem, de azt el kell ismerni, hogy Aidan Gillen a legjobbat nyújtotta azok között a keretek között, amit hagytak neki. Sam Claflin is olyan jól hozta a gyűlöletes figurát, hogy a legszívesebben szívlapáttal simogattam volna meg. A nőknek kis túlzással szinte csak a hisztiből jutott ki. Finn mintha ott sem lett volna, az egyetlen komolyabb dobása egy pár szóban elspoilerezett merénylet volt. Michael hirtelen hatalmasra nőtt ambíciói az évad végén egyenesen érthetetlenek, amikor pont ő volt az, akinek köszönhetően rengeteget veszített a család. Ami meg Alfie feltámasztását illeti, hát… nem vágom, hogy a jövőben mi olyat tudnak ebből a karakterből kisajtolni, amit nem láttunk még.
De mindezek ellenére természetesen én is várom a folytatást és kitartok a sorozat végéig, bármilyenek is lesznek a következő évadok. :)

Sigismundus - 2019. 10. 26. 07:50

Jó évad, jó kritika, egyetértek mindennel.
Egy pozítivum még említendő, feltűnt Winston Churchill is szivarjával, remélem belőle több lesz a következőkben.

Sigismundus - 2019. 10. 26. 09:01

+ Ha valakit érdekel még Mosley itt olvashat róla, spoileres lehet..

https://victoriana.reblog.hu/rossz-fiuk-jo-hazakbol

Azorka - 2019. 10. 26. 09:09

Vegre egy szepen megirt kritika. En csak annyit tennek hozza, hogy a nok kozul Lizzie az uccso resz kivetelevel epp hogy eleg hangsulyos szerepet kapott. Es a sotetsegben es elveszettsegben melto tarsa lett ferjenek, egyben egy fenyegeto tenyezo is Tommy szamara. Nem csodalkoznek ha donto faktorkent szamithatnank ra a kovetkezo evadba.

Kovacs Kata - 2019. 10. 26. 11:02

Pedig en Pollyt kedvelem a legkevesbe,nekem tul sok az a no.

Vicces volt Churchillkent latni Tom Hardyt ,a kritikaban Tom Hardyt erinto sorokkal egyetertek,amugy en a PB-en kivul is sokallom mas filmekben Tom Hardy jatekat,nem tartozom a rajongoi koze.Ellenben Cillian Murphyvel,aki szerintem a vilag egyik legjobb szinesze,csak hulye szerepvalasztasai vannak. Ez alol kivetel ,a meg egesz fiatalon valasztott szerepei es a Peacock.

Az apacas es a a hattyu halala jelenet volt szamomra a legerosebb. :)

-E. - 2019. 10. 26. 11:48

Nekem ez az évad a top 3-ba bekerült (sorrendben 2, 1, 5, a harmadik volt a leggyengébb), szerintem meglepően jól összehozták.

A madárijesztős jelenet iszonyúan jó volt, a fényképezés, a feszültségkeltés, háttérben a lélegzés hangja, minden.

Anya Taylor még nem annyira jött át, Tom Hardy visszatérésén kb sírok is meg nevetek is, Oswald karaktere pedig hatalmas plusz volt.

Látszik, hogy most előre tudták a sorozat készítői a berendelést, mert eddig sosem ennyire cliffhanger volt a vége.

denee - 2019. 10. 26. 12:12

Ez az évad inkább volt Tommy Shelby mint Peaky Blinders, de nekem pont ezért is tetszett és lett ez a kedvenc évadom. Csak Alfie visszahozását tudom negatívumként felhozni.

Xyz - 2019. 10. 26. 20:57

Alapvetően hozta a formát a sorozat, bár az átlagostól több zenés jelenet volt, ahol kb nem is a cselekményen volt a hangsúly, hanem 1-1 hangulaton, elég hatásvadásszá tette ez nekem. Emiatt néha rossz volt az üteme is a évadnak. Valóban érezhető volt az is, hogy a nézőknek akarnak az alkotók kedvezni, mikor Arthuros-poénos jelenet csempésztek bele, vagy Pollys- már-már feleslegesnek ható – badass jeleneteket. Ez mondjuk nem feltétlenül probléma :) Viszont a Gina-s jelenetek sokszor már olyan kínosan gyengék voltak, hogy én éreztem szarul magam tőle :D Fájdalmasan gyenge karakter volt, fájdalmasan semmitmondó, és állati idegesítő mimikával…

Marcipáncica - 2019. 10. 27. 18:12

Évek óta nézegettem a Peaky-t, de valahogy sosem álltam neki. Igazából nem vonzott maga a téma (a gengszteresdi hangulat), annak ellenére sem hogy Cilian Murphy-t a 28 nappal később óta kedvelem, és ha tehetem meg is lesem. Na két hete megtört a jég, elkezdtük a sorozatot. Ha nem kellett volna közben rengeteget dolgozni szerintem pár nap alatt ledaráltuk volna, így eltartott cca 12 napig… és most hogy vége hirtelen üres lett a világ. Azt hiszem minden junkie jól ismeri ezt az érzést. :D Szóval ha összegeznem kéne, nagyon nem bántam meg hogy végre lehetőséget adtam ennek a jó kis angol sorozatnak. Elejétől a végéig zseniális, mind a képi mind a zenei világát tekintve. A színészek is jók, pedig eleinte kicsit aggódtam hogy a mellékszereplők nem igazán fognak érdekelni, de végül ez sem jött be. Páran írták korábban hogy van egy halvány hasonlóság a Sons of anarchy-val. Valóban, ezt én is így éreztem végig. Cilian egyszerűen b*zi jó ebben a szerepben, szinte rá szabták a karaktert. Tom Hardy itt az utolsó évadban jól meglepett… és mondanom sem kell, türelmetlenül várom a következő évadot. Számomra a Peaky bekerült a 10/10-es csoportba.

Neville - 2019. 10. 28. 01:04

Alfie visszatérésénél csak néztem. Mi a franc ez, a Dallas meg Bobby? Azért ettől a sorozattól nem az ilyen nevetséges, szappanoperás megoldásokat szoktuk meg. Egyébként ez a politikai szál valóban érdekes, de én egyáltalán nem vagyok kibékülve Mosley karakterével. Egyszerűen olyan egysíkúan gonosz, hogy az már paródiába hajlik. A korábbi antagonisták sokkal valódibb karakterek voltak, nem ilyen képregény-gonosz mélységű figurák.

Remedios - 2019. 10. 29. 20:45

Nem kezdtem még el a sorozatot, és olyat keresek, amit a pasimmal is tudok nézni. Ez olyan?
Mi a tapasztalat? Együttnézős vagy egyedülnézős?

winnie - 2019. 10. 29. 20:54

ha nem érkezne válasz, érdemes csekkolni az 1. évados kommenteket, de simán együttnézős.

Marcipáncica - 2019. 10. 30. 00:19

Simán együttnézős! Sztem mindketten megtalálhatjatok benne ami tetszik nektek. Hajrá!

Remedios - 2019. 10. 31. 17:51

Köszönöm!

dolfikavik - 2019. 11. 04. 07:35

Én is nagy PB rajongó vagyok, már a kezdetektől. A sorozat hangulata fantasztikus, a karakterek viszont elég hullámzóak (kivéve Tommy, aki ugyanazt a magas színvonalat hozta az 5 évad alatt). A kedvencem egyértelműen Arthur, hihetetlen figura, Paul Anderson tökéletesen hozza.
No de ez az évad… Több volt benne a funkció nélküli, hatásvadász, király zenére lassítottan masírozós jelenet. Eggyel több Alfie volt benne mint kellett volna. Ő mint mellékkarakter amúgy nagy kedvencem volt a haláláig. De egy teljesen funkció nélküli, fanservice feltámasztásra nem értem, mi szükség volt. Ráadásul dramaturgiailag Tommy vajon mit gondolt, amikor segítségért ment hozzá azután, hogy képen lőtte? Ahogy fentebb írta valaki, Mosley karaktere már majdnem önmaga paródiája. Az eddigi évadok mindig arról szóltak, hogy a Shelby család egyre komolyabb ellenfeleket kapott, de valahogy mindig minden szarból kijöttek, gyakorlatilag minimális veszteséggel. Itt is ez lesz, de hogy hangsúlyozzák a minden eddiginél komolyabb fenyegetést, szétszedték a sztorit több évadra. Gold-ékat is feláldozták emiatt, pedig tényleg, Aberama lehetett volna egy érdekes karakter a Pol vonal miatt, illetve volt egy fura nézése, miután Tommy ismertette tervét a családdal… Erre kinyírják, pusztán azért, hogy így adjanak súlyt a minden eddiginél komolyabb fenyegetésnek.
Mindegy, így is tetszett az évad, továbbra is rajongó vagyok, csak lehetett volna ez jobb is.

YNWA - 2020. 02. 26. 11:15

Már ilyen is van a szűkös sorozatnélküli napokra :)

https://www.whiskynet.hu/peaky_blinder_irish_whisky_07_l_40_5476

Vodor - 2020. 06. 16. 00:44

Most vegeztem az otodikkel, eddig talan ez tetszett a legjobban. Nagyon jo ritmusban mutattak be Thomas elmaganyosodasat. A vegen a rejtely is erdekes bar a legvaloszinubb hogy Michael all az egesz mogott es o lesz a foellenfel a hatodik evadban kiegeszitve nemi amerikai szallal (maffia, vagy gazdag amerikai milliomosok?). Reszemrol 8/10 ez az evad.

Hallak65 - 2021. 01. 25. 00:37

Meglep, hogy ekkora sorozatnál, csak ennyi komment van.
Én most daráltam le az 5 évadot. Az 5. évad lezárásán még mindig döbbenten ülök lassan 20 perce, azért is kerestem elő ezt az öreg posztot. Az egyik legjobb cliffhanger, amit valaha láttam. Ugyan azon gondolkodok mióta végignéztem, mint Tommy: Ki árulta el a tervet és ki hajtotta végre a meghiúsítását. Epic

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz